„Ros hasanakor 300-an vagyunk” – a tajvani rabbi optimista

Shlomi Tabib rabbi és felesége Racheli Tabib 2011 nyarán érkezett Tajvan fővárosába, Tajpejbe, a brooklyni Chabad Lubavitch központ döntése után, azzal a céllal, hogy itt is megnyissák a helyi zsidó közösségi központot (JCC).
Tabib Izraelben nőtt fel, s ott is került közelebbi kapcsolatba a lubavicsi mozgalommal. Katonai szolgálata után Belgiumban folytatta tanulmányait, s feleségével házasságuk után Hong Kongban három évig szolgálták a közösséget, majd Tajpejbe költöztek.

Milyen a tajpeji zsidó közösség? Hogyan jellemezné? Az eddigiek alapján azt tapasztaltam, hogy valóban színes és sok az átutazó.

Nos, igen. Elsősorban nagyon fiatal és vibráló. Többek között izgalmas, változó a sokféle hátterű ember, illetve az tartózkodás hossza és mikéntje miatt is. A többség nem marad sokáig, sokan átutazóban keresnek föl minket, többnyire pár hónapot/szemesztert töltenek velünk. Továbbá vannak, akik több helyen is élnek párhuzamosan, s emiatt meghatározott időközönként találkozunk velük. De vannak tartósan itt dolgozó tagjai is a közösségnek, akik 1-2 évet vagy akár évtizedeket töltenek a családjukkal együtt Tajvanon. Összességében körülbelül 1000 fős közösséggel számolhatunk Tajvanon, akiknek a többsége Tajpejben él. A kóser étkezés talán az egyik legnagyobb kihívás, tekintve az alacsony lélekszámot. Mégis, mind az állandó lakosokat, mind az átutazókat tudjuk segíteni, hogy biztosítva legyen a kóser étkezés a számukra. Minden nehézség ellenére mind szombatonként mind a keddi tanításokon szolgálunk fel kóser ételt. Továbbá igény szerint mind az átutazóknak mind a betegnek tudunk kóser csomagokat szállítani.

Úgy hallottam, hogy 2020-ban elkezdődik az első tajpeji zsinagóga építése. Meglévő épület kerül átalakításra, vagy új fog épülni?

A Daan Park közelében, a tajvani kormányzattól 20 évre bérelhető, 4-emeletes épületben nyílik majd meg a zsinagóga. Az épület felújításához állami támogatást is kapunk. Az épület erős felújításra szorul, jelenleg is zajlik az adományok gyűjtése. Elsősorban egy nagyobb zsinagóga, valamint egy kóser étterem nyílik majd meg. Remélhetőleg az őszi ünnepekig elkészülünk a munkálatokkal.

Ahogyan korábban is említette, ez egy dinamikusan változó közösség. Milyen hatással van ez a különböző ünnepekre illetve a sabbatra?

Szerencsések vagyunk mivel sabbatkor legalább 40-50-en vagyunk. Természetesen Ros Hasana és Pészach a legnagyobb ünnepeink, ilyenkor néha 300-nál is többen vagyunk. Purimkor is legalább 100-150 fő részvételére számíthatunk. Hanukakor általában 150-200 gyülekezeti taggal ünnepelünk, amire a sokak által ismert Taipei 101 nevű felhőkarcoló tövében kerül sor – ott állítjuk fel a hanukiát.

Még a keddi tanítást illetve a vasárnapi iskolát érdemes kiemelni. Előbbi esetében általában 10-15, de akár 20 fős csoportra lehet számítani, miközben az órát élőben lehet követni az interneten és online kérdezésre is van lehetőség. A vasárnapi iskolát, amit Racheli szervez több önkéntes segítségével, körülbelül 20 gyerek, illetve pár család látogatja. Mind a hat gyermekem otthoni iskolában tanul.

A Hanuka első estéjén szemtanúja lehettem annak, ahogyan pár tajvani megfúj egy sófárt, mire többen elmagyarázzák nekik, hogy ennek miért nem most van az ideje. Mit gondolnak a tajvaniak alapvetően a zsidóságról?

Nem tudnak túl sokat, bár a keresztények rendelkeznek alapvető ismeretekkel. Ennek ellenére a tajvaniak, főleg azok, akik rendelkeznek bárminemű ismeretekkel, őszinte kíváncsisággal fordulnak felénk, segítőkészek, befogadóak és nyitottak. Őszintén hiszem, nagyon meg kell becsülnünk Tajvant, mivel ez a fajta, az egész társadalomra jellemző nyitottság, tolerancia és a kölcsönös tisztelet kevés helyen található meg ily mértékben. A kormányzat maga is támogatja a társadalmi párbeszédet és teljes mértékben kiáll a demokratikus értékek mellett. Örömünket leljük, abban, hogy mind az itt tartózkodókat mind az átutazókat szolgálhatjuk, segíthetjük. Nem is tudom, mi nyújthatna ennél nagyobb kiteljesedést.