Roger Waters koncertturnéja és Izrael-ellenessége

A Pink Floyd 78 esztendős frontemberének heves Izrael-ellenessége visszatetszést kelt az amerikai zsidó rajongók körében.

Már 2020-ban esedékes lett volna lemezbemutató körútja; a pandémia miatt elhalasztották, most júliusban kezdődött “This Is Not a Drill” (Ez nem hadgyakorlat) címmel, és októberig tart, 31 nagyvárost érint.

A bostoni TD Gardenben húszezren voltak, amikor a tíz tagú zenekar a színpadra vonult, a fekete vetítővásznon felirat jelent meg: „Ha a Pink Floyd zenéjére kíváncsiak, rendben, de ha Roger Waters politikai nézetei ellen van kifogásuk, akkor irány a bár (f— off to the bar). (A négybetűs szó kitakarva.)

A 78 éves Waters nézetei a következőkben foglalhatók össze: éles háborúellenesség, drónellenesség, Black Lives Matter-pártiság, harc a bennszülött népek jogaiért, és LGBTQ+ közösség jogaiért. A kivetítőn felhangzott A falból vett idézet arról, kik járnak jól a háborúval: PERPETUAL WAR AT ANY COST TO HELP THE RICH F— THE POOR. Itt azért érdemes megemlíteni, hogy a sztár nemrég 310 millió USD évi jövedelmet vallott be, a Pink Floyd katalógus pedig 500 millió dolláros bevételről tanúskodik. Úgy tűnik, nincs feltétlen összefüggés a pártállás és gazdagság között…

Az 1979-es albumon az “In the Flesh” című számban fasiszta diktátor szájából fröcsög a szatirikus szöveg: „Vannak itt másfélék a teremben?/ Hé te ott a reflektorfényben, miért nem nézel rám? / Állítsátok őket a falhoz / Ez itt zsidós kinézetű / És az a másik fickó? / Ő is gyanús, hogy lehetett ezt a csőcseléket beengedni ide? – Akkoriban a zsidók, a színesbőrűek és a melegek egyértelműen a szélsőjobb céltábláján szerepeltek.

Waters 2010-ben az Independentnek adott interjúban kijelentette: „Bírálom az izraeli politikát, mert elfoglalják a palesztinok földjét, azon saját telepeket építenek, mindez a nemzetközi jog ellenében, közben pedig az arabokra a gettósodás vár.”

2011-ben a The Guardiannak írt véleménycikkében jelentette be, hogy csatlakozik a (BDS) Bojkott, tőkekivonás, szankciók mozgalomhoz, és felszólította zenésztársait, hogy kövessék példáját.

2016-ban tartott beszédének címe: „Az amerikai agyak elfoglalása: Izrael propaganda-hadjárata az Egyesült Államokban.” 2019-ben az Egyesült Királyságban a palesztinok ügyében rendezett szolidaritási kampányban vett részt a Nakba Nap alkalmából (A zsidó állam megalakulását az palesztinok katasztrófaként élik meg.) Waters dalt írt a következő szöveggel: „Kéz a kézben vonulunk, és visszavesszük a Földet a Jordántól a tengerig.” Ez egyet jelentene a zsidó állam megsemmisülésével.

Waters 2021-ben megerősítette álláspontját, miszerint Izrael „apartheid állam.”

2021 májusában mintegy 600 zenész –, olyan együttesekből , mint a Rage Against the Machine, Run the Jewels, és Serj Tankian, a System of a Down tagja – nyilatkozatot írtak alá arról, hogy nem lépnek fel Izraelben. A Big Thief, a Tel-Avivi születésű Max Oleartchik basszusgitárossal lemondta koncertjét, „a törvénytelen megszállás és a palesztinok elnyomása miatt”.

A tiltakozási kampány a Pink Floyd mostani amerikai koncertkörútját is érinti. A kivetített videón több téma is szerepel, és benne helyet kapott  Shireen Abu Akleh, az al-Dzsazíra munkatársának halála a Nyugati-parton. Az újságírónőt tudósítás közben halálos golyó érte. A palesztinok az izraeli biztonsági erőket tették felelőssé. A koncert alatti videóban a “F— OCCUPATION,” felirat jelent meg. Felvetődött a kérdés: a palesztinok jogai emberi jogok?

Több zenészt is megkérdeztek a palesztin-izraeli konfliktusról. Két new york-i szerint az annyira bonyolult és vitatott, hogy nyilvánosan nem kívánnak állást foglalni. Egy harmadik azt mondta, szereti a zsidókat, de a cionistákat nem. Az antiszemitizmus számos forrásból táplálkozik, sokszor nehéz azonosítani. A zsidók megkapták, amit kívántak, és egyre inkább ellenségnek tekintik őket.

Zsenya Ravan a Soá túlélője: orosz táborból jött ki 1947-ben. Fiatalon szerette Waters zenéjét, de mint mondja, mára el van szállva magától. Pedig lehetne benne felelősségérzet, tudhatná: a gyűlölet hirdetése gyűlöletet szül.

Ira Robbins újságíró ugyanezt hangsúlyozza: Waters túl messzire ment. „Problémát jelent olyanok számára, akik nem foglalkoznak politikával. De nem diktálhatja a rajongóknak, milyenek legyenek, hogy neki tessenek. Sokan köztük értelmiségiek, elég tehetősek, és nem éreznek ellenszenvet Izrael iránt.”

Waters nem panaszkodhat, hogy nincsen egója. Ilyen szempontból a rocksztárok hasonlítanak egymásra, de kevesen mennek olyan messzire, mint ő. Robbinst Kanadában a palesztin kérdésről szóló internetes szeminárium gondolata foglalkoztatta. „Voltak olyan hangok, amelyek az egyetemen a palesztinok elhallgattatására törekedtek. Szerintem a legkülönbözőbb hangoknak kell lehetőséget nyújtani. Az emberek szerint az emberi jogokról sokat beszélnek, ám a vezetők azokkal nem igazán törődnek.”

A bostoni koncert után Peter Prescott dobos világzenész mondta el véleményét: „Az USÁ-ban a polarizáció messzire jutott, és ezzel Waters teljesen tisztában van. Önbizalomban nincs nála hiány, biztos abban, hogy bőségesen akadnak követői. Szilárd álláspontját a nép elé önti.” A palesztinkérdésről Peter annyit mond: „miféle véleményem lehet nekem valami olyan problémáról, aminek nincs logikus megoldása, minthogy szinte megoldhatatlan?”

A Forward cikke nyomán Bassa László