Rási a 21. században

A Mazsihisz és az EMIH között temető ügyben kirobbant konfliktushoz ezúttal Radvánszki Péter szól hozzá, aki a reform szellemiségű, londoni Leo Baeck College-ban szerzett rabbidiplomát.

 

“És abban a reményben, hogy az Úristen bizonyára sok csodát művel általa, rávette őket, hogy igen nagy tisztességgel és áhítattal befogadják holttestét. A perjel s mind a többi hiszékeny barátok beleegyeztek ebbe, és estére kelvén valamennyien elmentek oda, hol Ciappelletto uram holtteste feküdt, fölötte nagy és ünnepélyes vigíliát tartottak…”

Boccaccio, Dekameron

“Osztrák plagizátor” – olvashatjuk a Jewish Encyclopaedia cikkének nyitó szavait[1] arról a Simon Oppenheimről, akit máskülönben csodarebbeként említenek – legutóbb épp Oberlander rabbi izraeli interjújában.

A Kozma utcában, a sírján található kvitlik, vagyis kéréseket tartalmazó cetlik mennyiségét látva egyértelmű, hogy sok háredi képzeletében Oppenheim csodacádikként él. Oberlander interjúja szerint, Oppenheim halálos ágyán azt ígérte azoknak, akik sírját látogatják és ott imádkoznak, hogy „megváltatnak”. Simon Oppenheim dájenként (vallási bíróként) tevékenykedett Pesten, a 19. század első felében. Nem csupán fiatal korában, hanem már bőven rabbinikus karrierjének közepén is „kivonatolt” egy 16. századi művet, amit sajátjaként adott ki.[2] Talán rákényszerült, hogy rabbinikus tekintélyét alátámassza hangzatos címekkel, fontos könyvek saját nevén kiadásával, a halálos ágyán tett mágikus ígéretekkel?

Sohasem tudjuk meg. Mint azt sem, hogy megváltódtak-e azok, akik kvitliket helyeztek el a sírjánál.

Ráadásul Oberlander szerint „minden egyes nem-zsidó temetése … sértés az ott fekvő százezer zsidó számára”. Oppenheim kapcsán felmerül a kérdés, hogy szélhámosok és önjelölt cádikok szentté avatása vajon nem sértés-e a zsidó közösség számára? A zsidó vallásjog részben megtiltja egy nem-zsidó halott izraelita tulajdonú földben való eltemetését. Sértésről, vagy a temető „értékcsökkenéséről” azonban szó sincs, csak arról, hogy ez nem szokás.

Az ide vágó halacha ráadásul Rási[3] egyik szimpla Talmud-kommentárjára épül. Pedig Rási nem törvényforrásnak szánta Talmud-értelmezését, hanem megvilágosító kommentárnak.[4] A korábbi források, a Babilóniai, a Jeruzsálemi Talmud, és a Toszefta megengedőbbnek tűnnek az ügyben. Ezek szerint:

„Eltemetjük a nem-zsidó halottakat, csakúgy, mint a zsidó halottakat…” [5]

Ennyi, semmi más… Sajnos nem tudhatjuk, hogy Rási miért szűkíti le ezt a megengedő törvényt a következőképpen:

„Eltemetjük a nem-zsidó halottakat, csakúgy, mint a zsidó halottakat, de nem temetjük őket zsidó sírokba. A szöveg arra az esetre vonatkozik, hogy ha zsidókkal együtt meggyilkolva találjuk őket, akkor végezzük el a temetési teendőket.”

Mindezekre Rási nem ad bővebb magyarázatot, és a téma responzumaiban sem kerül elő többet. A halachisták mégis az ő megjegyzését vették át, törvényként kodifikálva. Mi íratja vele ezt a véleményt? Talán a vérvádak, vagy az első kereszteshadjárat vérengzései, traumái, amelyekben elvesztette családja egy részét?[6] Az állandó kiszolgáltatottság a keresztény földesuraknak vagy a királynak? Hogy a 11. században a vegyes házasságok és vegyes temetők létezése elképzelhetetlen volt? Ne legyenek illúzióink, Rási korában keresztények sem temettek volna el zsidókat, különleges eseteket leszámítva. A kommentár mögötti motivációt örök homály fedi. Egy biztos: az ő realitásában ez a kérdés nem okozhatott valós problémát. Valószínűleg a mai, európai valóság mást mondatna vele… Nekünk viszont van lehetőségünk a megelőző korok tanításai mellett, a 21. századi ember tapasztalatait is felhasználni döntéseink során. Éljünk tehát ezzel az ajándékkal.

A szerző a Mazsihisz Páva utcai templomkörzetének rabbija.

Jegyzetek:

[1] http://jewishencyclopedia.com/articles/11737-oppenheim-simon-ben-david

http://www.inn.co.il/News/News.aspx/334034

[2] A Magyar Zsidó Lexikon már enyhébb megfogalmazást használ a JE-hez képest
http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/szocikk/13696.htm

[3] Slomo ben Jichák rabbi, Rási, Talmudista, kommentátor, törvénykező, borkereskedő a 11. századi Franciaországban tevékenykedett.

[4] Israel Moses Ta-Shma: „Rashi, as a Halakhist” in Encyclopaedia Judaica Second Edition, Vol. 17. Fred Skolnik.ed. (Jerusalem: Keter, 2007), p. 105

[5] bGit 61a, jDemai 4:3, jGit 5:9, jÁvZá 1:3, tGit 5:9

[6] Korabeli források szerint több zsidó önvédelemből fegyvert fogott a kereszteshadjárat idején, tehát lehetséges volt, hogy egy kézitusa után „összekeveredve” találtak holttesteket.
H.H. ben-Sasson ed.: A History of the Jewish People (Cambridge, MA: Harvard University Press, 1976), 413-420