“Neológ rabbik nem ismernék el kollégaként” – Radvánszki Péter rabbi levelének margójára

Megdöbbenten olvastam a Szombat Online honlapján Radvánszki Péter rabbi nyílt levelét.

Levelében beszámolt a magyar zsidó belpolitika egy újabb szomorú fejezetéről, miszerint egyes Magyarországon végzett neológ rabbik nem ismernék el őt kollégaként, mert a londoni haladó nézetű Leo Baeck College-ban avatták fel.

Nagyon remélem, hogy ez a hír vagy csak egy városi legenda, avagy valami félreértésen alapul. Ha nem, akkor ez az incidens kísértetiesen hasonlít Magyarország egyetlen női rabbija, Kelemen Katalin esetéhez. Radvánszkihoz hasonlóan, ő is ugyanannak az angliai hírneves intézetnek a végzettje, mégis a mai napig a rabbikar vezetői őt páriaként kezelik. Csak egy példát idézve, tudomásom szerint a BZSH-MAZSIHISZ Kozma utcai temetőjében Kelemen rabbinak nem engedték meg, hogy saját közösségének, a Szim Sálom Progresszív Zsidó Hitközségnek elhunyt tagjait rabbiként búcsúztassa.

Noha sem Kelemen Katalinnak, sem Radvánszki Péternek nem kell bizonyítaniuk diplomájuk hitelességét, a fent említett írásában Radvánszki rabbi, történelmi példákkal illusztrálva ezt mégis megteszi. Érveihez és észrevételeihez még hozzátenném, hogy a magyar neológia alapítóit nem véletlenül nevezték a korabeli ortodox responzumokban reform rabbiknak. Tény, hogy már a magyar neológia hőskorában többen szimpatizáltak reform irányzattal, például dr. Rosenberg Sándor aradi, valamint dr. Kecskeméti Lipót nagyváradi főrabbik.

Személyes élményeim és beszélgetések alapján mondhatom, hogy a Rabbiképző Intézeti professzoraim közül Dr. Benoschofszky Imre országos főrabbi, aki vallásbölcsészetet és homiletikát tanított, a reform felé hajlott. Világhírnek örvendő rektorunk, Dr. Scheiber Sándor, aki ugyan ragaszkodott a hagyományos liturgiához és elhatárolta magát az imakönyvi újításoktól, teológiai nézeteiben mégis legközelebb állt a reformhoz, és talán ezért érezte látogatásai során annyira otthon magát az amerikai reform zsidó rabbiképző intézet, a Hebrew Union College-Jewish Institute of Religion falai között.

A budapesti Rabbiképző Intézet (a mai OR-ZSE) Amerikában élő végzettjei közül többen mint reform rabbik működtek. (A teljességre való törekvés nélkül hadd említsünk csupán egy pár nevet: Dr. Fábián Tibor, Dr. Hevesi Ferenc, Dr. Szenes Mihály, Dr. Szirtes László). E sorok írója is, az Egyesült Államokba kerülvén, a reform zsidóságot választotta, és 35 éven keresztül – a sors iróniája folytán Budapesttől kezdve mindig „b” betűs városokban – tevékenykedett.

Mint sokan a bevándorlók közül, én is a New York-i Brooklynban kezdtem, majd folytattam a Massachusetts állambeli Boston környéki Belmont kertvárosban és végül a kaliforniai Berkeley Beth El templomában, ahol visszavonulásomkor a Rabbi Emeritus címmel tiszteltek meg. Amerikában sokat tanultam, és mint a Bét Orim Reform Zsidó Hitközség alapító rabbija, szeretném tudásomat és tapasztalataimat megosztani mindazokkal, akiket érdekel a zsidóság eszmevilágának hagyománytisztelő, de mégis modern, progresszív értelmezése. Tudom, hogy ez a vágy vezeti kollégáimat, Kelemen Katalint és Radvánszki Pétert is.

Emlékezzünk és véssük szívünkbe a népét önzetlenül szerető költő szavait:

„Egy nép voltunk, egy nép leszünk,

Egyazon kútnak hányt ki torka,

Örömben, búban egy az életünk,

Szétszórva két évezred óta…”