„Premodern társadalmak keresik a helyüket egy új rendszerben”

Körkérdést intéztünk a Hamasz Izrael ellen indított háborújáról és annak világvisszhangjáról írókhoz, kutatókhoz, véleményformálókhoz. Az alábbiakban Balázs Péter közgazdász, diplomata, a Közép-európai Egyetem tanára, uniós biztos, a Bajnai-kormány külügyminisztere válaszol.

Milyen minőségi változásokat hoz a Közel-Keleten a Hamasz Izrael ellen indított háborúja?

Az október 7-én indított terrorista támadás lángra lobbantotta a parazsat, közvetlen reakcióként kiváltotta Izrael állam önvédelmi hadműveletét a Gázai övezetben, tovagyűrűző hatásai pedig egyrészt Libanonon és Irakon át Iránig, a Hamász fő támogatójáig érnek (a síita tengelyen), másrészt a közeli érintettség miatt diplomáciai cselekvésre késztették a régió konszolidált hatalmait, Szaúdi Arábiát, Jordániát, Katart (túlnyomórészt szunniták). A provokatív palesztin akció, amely köztörvényes terrorcselekményeket valósított meg Izrael területén, ismét ráirányította a figyelmet a térség súlyos feszültségeire és megoldatlan akut problémáira, amelyeket nem lehet a szőnyeg alá söpörni és akkor sem szabad megfeledkezni róluk, ha másutt (Ukrajnában, a Dél-kínai tengeren stb.) is háborús vagy azzal fenyegető tűzfészkek vonják magukra a világ érdeklődését.

Mit szól az Európában és Amerikában is zajló palesztin-szimpatizáns tüntetésekhez? Hogyan értelmezhetőek ezek, lehet-e látni, milyen közegből érkeznek a résztvevők, és milyen tényezők állnak a háttérben?

A háborús cselekmények, amelyekről a világ manapság egyidejűleg értesül, képpel és hanggal, erős indulatokat váltanak ki. A pusztítás és öldöklés szánalmat kelt, még mielőtt kiderülne, hogy ki a támadó és ki az áldozat, holott e kettőt nem lehet együtt és azonos módon megítélni. A gyöngék – civilek, gyermekek, idősek – szenvedése különösen fokozza az együttérzést. Az izraeli kibucokban végrehajtott gyilkos akció és túszszedés méltán keltett érzelmi hullámokat ugyanúgy, mint a gázai civilek, csecsemők vagy kórházi betegek sorsa az izraeli hadsereg terrorellenes tisztogató művelete során. Az iszlám világban, Törökországtól Indonéziáig sok állam többszáz milliónyi lakosa körében könnyű tömegeket mozgósítani érzelmi alapon, kevés és egyszerű hívószóval. Nyugat-Európa és Észak-Amerika betelepült iszlám gyökerű lakossága is milliókat tesz ki, ilyenkor ők is a tradícióiknak megfelelően reagálnak a hittestvéreiket ért támadásra, függetlenül annak jogi vagy politikai igazolásától. Az egész helyzet és az arra adott válaszok beágyazódnak abba az éleződő globális konfliktusba, amely a második világháború után kialakult világrend megváltoztatásáról szól, vitatja a személyes szabadság és a politikai pluralizmus elvei szerint működő nyugati jóléti övezet irányító és normaadó szerepét és vele szemben a „globális dél” névvel jelölt, többnyire diktatórikus, egyértékű, pre-modern, de gyorsan felzárkózó társadalmak helyét keresi egy többpólusú, új rendszerben. Ebben a tágabb, sokszereplős politikai térben kell és érdemes értelmezni a Közel-keleti helyzetet és annak lehetséges megoldásait is.

Mit kezdhet a nyugati világ – ahol a szólás- és véleményszabadság alapérték – ezekkel a szimpátiatüntetésekkel, amelyeken megjelenik a nyílt Izrael-ellenesség, olykor a leplezetlen antiszemitizmus és időnként nyíltan éltetik a Hamaszt, amelyet ezek az országok hivatalosan terrorszervezeteként tartanak számon?

A szólás- és véleményszabadság a liberális társadalmak vívmánya, gyakorlati alkalmazása az egyes államok jogalkotása szerint történik, végrehajtásának értelmezése pedig a kormányok kezében van. A vélemény kimondása azonban nem tartalmazhat uszítást, mert akkor gyűlöletbeszéddé válik, a szólásszabadság sem terjedhet odáig, hogy bárkinek kulturális, érzelmi, vagy netán fizikai sérelmet okozzon. Nem engedhető meg például bármely világvallás szent könyveinek, vagy bármely állam jelképeinek meggyalázása, így meg kell tiltani akár a Korán, akár Izrael állam zászlajának nyilvános elégetését. Németországban az elmúlt napokban a rendőrség következetesen fellépett a terrorszervezetnek minősülő Hamászt pártoló tüntetések és akciók ellen, amelyek nyilvánvalóan alkotmányellenesek. Franciaországban és másutt óvatosabban bánnak az iszlám megnyilvánulásaival, kiterjedt arab kapcsolataikra való tekintettel. Véleményem szerint a bel- és külpolitikát sajátosságaik szerint külön kell kezelni, de mindkét területen az azonos alapértékek képviselete segíthet az eligazodásban.

Hosszabb távon merre mozdulhat el Európa és Amerika az efféle tüntetések hatására?

Ez a két földrész a nemzetközi kapcsolatokban a transzatlanti szövetségi rendszert jelenti, a NATO és az Európai Unió szervezeteit és a hozzájuk szorosan kapcsolódó államokat, gyakorlatilag a fejlett északi féltekét. A tüntetések egyrészt határozott és értékalapú belpolitikai, rendvédelmi cselekvést követelnek, ami a kormányok feladata. Másrészt ráirányítják ugyanezeknek a kormányoknak és az általuk működtetett nemzetközi szervezeteknek a figyelmét a megoldatlan és robbanásokkal fenyegető Közel-keleti konfliktus gócra. Amíg háborús műveletek zajlanak, addig nem lehet tárgyalni, legfeljebb gondolkodni a megoldáson. A tárgyalások ideje akkor jön el, ha a szembenálló felek között valamilyen közös cél és szándék megfogalmazódik, vagyis van miről beszélni a tárgyalóasztalnál. Ettől a Közel-Keleten ma még nagyon távol vagyunk, a sokat emlegetett „két állam” megoldás előfeltételei nem adottak. Igaz, hogy a Palesztin Hatóságot sok állam elismerte, de a palesztinok politikai cselekvése és képviselete legalább három szegmensre tagolódik: a gázai Hamászra, a Ciszjordániai Fatahra és a Libanonból akciózó Hezbollahra. Izraelben jelenleg minden idők legszélsőségesebb jobboldali koalíciója kormányoz, amely ebben a szellemben nyúl az adott konfliktushelyzethez is. Legelőször is haza kell vinni a Hamász által elrabolt túszokat, pacifikálni kell a Gázai övezetet és a helyzet konszolidálást illetően nemzeti egyetértésre kell jutni az elérendő diplomáciai célt és a hozzá vezető sok-sok lépést illetően. Mindehhez erős nemzetközi támogatásra is szükség lesz. A lecke föl van adva, súlyosabb és határozottabb formában, mint az elmúlt években bármikor.