Pészah nemcsak a macesz, hanem a szabadság ünnepe

Pészah a szabadulás zsidó ünnepe, mindazoké, akik a szabadságot választják a szolgaság helyett. Érdemes ebből az alkalomból megfontolni, amit Fabiny Tamás evangélikus püspök mondott a minap, a miniszterelnök március 15-i beszéde kapcsán a Valaszonline.hu-nak.

“Miért gondolta, hogy kommentálnia kell Orbán Viktor beszédét?

Tekintettel arra, hogy a szónok – ebben az esetben Magyarország miniszterelnöke – nemcsak most, hanem máskor is előszeretettel használ biblikus képeket, bibliai metaforákat, teológiai tartalmú kifejezéseket, azt gondolom, kötelességem ezzel kapcsolatban állást foglalni. Lehet ezzel egyet is érteni: örülök annak, ha valaki teológiailag helyes szempontokat hoz a közbeszédbe. Nem lehet ezt elvitatni, hiszen a magyar nyelvnek is része a Károli Bibliától kezdve sok fordításban a Szentírás, és ez beleférhet irodalmi művekbe, szónoki beszédekbe. Ott érzem a piros lámpa kigyulladási kötelességét, hogyha valamiféle teológiai zavart – erősebb kifejezéssel herezist, tévtanítást – észlelek, amit igyekszem szóvá tenni.

Miért nem szólalt meg más magyarországi egyházi vezető a poloskázás után?

Biztos, hogy ebben is szerepet játszik az egyházak anyagi kitettsége. Sokan engem is óvtak attól, hogy nagyon sokat beszéljek, mert ezt állítólag már forintosítani is lehet. Ha például elindul egy egyházi projekt, amit a vezetők szeretnének védeni, de félnek, hogy egy rossz megnyilatkozásuk miatt leállítják ezt a projektet, akkor esetleg valóban meggondolják, hogy járassák-e a szájukat. A legjobb volna oda eljutni, hogy ne legyen függvénye egyik a másiknak, hanem azt lehetne mondani, hogy »barátom, te most olyat mondtál, amivel én nem értek egyet, akár politikai, akár teológiai téren, de annak az egyetemnek vagy templomnak csak meg kell épülnie, azt az óvodát csak el kellene indítani«. És ez a baj, hogy ezek a mai magyar gyakorlatban mindig összemosódnak: a patrónus–kliens elv még mindig érvényesül az egyházfinanszírozásban. Szakadjunk már végre el ettől! Erre biztatom tehát a kormány embereit és a saját egyházi embereinket is: próbáljunk olyan egyházfinanszírozást kidolgozni, ahol előre lehet kalkulálni azzal, hogy az egyházaknak mi jár, és se túlszeretni, se büntetni nem kell az egyházakat.”