Palesztin autonómiát igen, palesztin államot nem

– mondja az izraeli védelmi miniszter.

Moshe Yaalon szerint Gázával kapcsolatban inkább válságkezelésben kell gondolkodni, s ebben Mahmud Abbasz, a Palesztin Hatóság elnöke partner lehet. A palesztinok önrendelkezését illetően pedig nem a forma, hanem a tartalom a lényeg.

A nyár végi hadműveletekkel, a palesztin államisággal és más aktualitásokkal foglalkozó beszélgetésekben a stratégiai információk mellett főszerephez jutottak az etikai kérdések. „Ha mindenki beleláthatna az egyes hadműveletek jóváhagyását körülvevő folyamatokba – mondta a miniszter, – saját maguk győződhetnének meg arról, hogy nagyon összetett kérdésekről van szó. Attól kezdve, hogy mikor tüzeljünk, egészen addig a dilemmáig, hogy egyrészt ott van a „Ne ölj!” parancsa, vagyis az élet szentsége, másrészről pedig az az elv, hogy ha valaki ránk támad, akkor fel kell állnunk a védelmünkre…”

Ugyanez a hozzáállás a másik félre nem jellemző – mondta a miniszter – még saját harcosaival és lakosságával szemben sem. Az ENSZ mégis Izraelt támadja és kritizálja, ami nyilvánvaló képmutatás. Az izraeli hadsereg tisztjeinek háborús bűnökkel történő megvádolása kapcsán úgy fogalmazott, hogy „ez valószínűleg része annak az árnak, amit a mai képmutató világban meg kell fizetnünk”, s csak úgy lehet tenni ellene, ha a vezetés hatékonyabban ismerteti Izrael helyzetét a világ közvéleményével.

Arra a kérdésre válaszolva, hogy mi lenne a diplomáciai megoldás Gázával kapcsolatban, Moshe Yaalon kifejtette: „Mi kivonultunk Gázából. A gázaiak a Hamaszt választották, ők pedig úgy döntöttek, hogy eperexportálás helyett rakétagyártással foglalkoznak… A mostani megoldás valószínűleg nem lesz tartós és stabil, ezért fontos, hogy mind Gáza, mind Júdea és Szamária [Ciszjordánia] tekintetében inkább válságkezelésben gondolkodjunk.” A folyamat kilátásait latolgatva felidézte, hogy a harcok 1936-ban kezdődtek, és a béke gyors megteremtésére tett minden eddigi erőfeszítés – Oslótól kezdve a mai napig – kudarcba fulladt.

Bár a palesztin elnök a védelmi miniszter szerint partner lehet a tárgyalásban és a konfliktus kezelésében, a béke megteremtésében eddig ő sem adott okot a bizakodásra. Mint mondta, „Abbasz soha nem ígért olyat, hogy elismeri országunkat a zsidó nép nemzetállamaként. Ahogy azt sem, hogy amennyiben sikerülne kompromisszumra jutnunk – akár olyanra is, amely az ő ’67 előtti határokkal kapcsolatos igényeinek megfelel –, az véget vetne a konfliktusnak és a további [palesztin] követeléseknek.”

A palesztin államisággal és a kétállami megoldással kapcsolatban Yaalon a formai kérdések helyett a tartalmi megvalósulás fontosságát emelte ki. Szerinte a jelenleg is fennálló palesztin autonómia bizonyítja, hogy a politikai különválás már megtörtént, és ez jó dolog. Az arab lakosság méltó és gazdaságilag is megfelelő körülményeinek kialakításához azonban elsősorban és mindenekfelett nem önálló államra, hanem inkább az igazgatás és a gazdaság hathatós ösztönzésére és erősítésére van szükség.

Rámutatott arra is, hogy bár az államiság feltételét képező területi egyesítés – például Nablusz, Dzsenin és Ramallah összekapcsolása – Izrael részéről egyáltalán nem kizárt, ez valószínűleg nem elégítené ki a másik fél igényeit. Számukra ugyanis az 1967 előtti határok visszaállítása sem jelenti a történet végét, csupán egy állomást, mivel céljuk valójában nem az önálló államiság, hanem a zsidó állam létjogosultságának elvitatása és felszámolása.

 

Az Israel Hayom interjúja és a Times of Israel cikke alapján.