Ott voltam a gázai határon, mindent megtettünk, hogy elkerüljük az emberélet kioltását

Amikor nincs más választás, mint az éles lőszer bevetése azok ellen, akik a kerítést ostromolják, a katonák akkor is hősiesen, néha saját magukat veszélyeztetve téve igyekeznek nem megölni, csak megsebesíteni az áttörni készülőket. A Cahal tapasztalt parancsnokokat rendelt ki minden összecsapás helyszínére, hogy bizonyosan egyetlen fölösleges lövés se dördüljön el.

Barátaimnak írok, erkölcsös és humánus barátaimnak, valamint mindazoknak, akiket aggodalommal és dühvel tölt el a gázai határon elpusztult vagy megsebesült palesztinok sorsa.

A bibliai exodus során, amikor az egyiptomi sereg a Vörös-tengerbe veszett, még mielőtt a zsidókat elérték volna, a legenda szerint az Örökkévaló ezekkel a szavakkal tartotta vissza az angyalokat az énektől és örömük kifejezésétől: „Teremtményeim a tengerbe fulladtak, ti pedig énekeltek?”

Roppant óvatosan írom le ezeket a szavakat, mert küldetésünk és felelősségünk van. Megértem a jóakaratú és morális érzéssel áthatott cionistákat, akik attól félnek, hogy sok palesztin élet kioltása a mi hibánk, hogy mi tehetünk róla. Azért írok, mert azon kevesek közé tartozom, akik ott voltak. A tartalékosok egyenruháját viseltem, de ott voltam. Igen, ott a kerítésnél, akkor, amikor a tüntetések megkezdődtek. Múlt pénteken történt, és bár a kerítés innenső oldalán álltam, de mindent láttam, hallottam és értettem. Saját szermélyes élményemet szeretném megosztani, nem elméleti fejtegetésekbe bocsátkozni. Éppen azért, mert szemtanú vagyok.

Arról szeretnék tanúskodni, hogy részünkről hatalmas erőfeszítések történtek a palesztin életek megóvására és a sebesülések elkerülésére.

Az elsőrendű feladat természetesen az volt, hogy megakadályozzuk több ezer gázai palesztin behatolását országunk területére. Egy ilyen invázió roppant komoly, halálos veszélyt jelentett volna a közeli települések számára; a civil ruhát viselő terroristák kibucok és mosávok közösségeit fenyegették volna, és kénytelenek lettünk volna minden támadót egyenként ártalmatlanná tenni. Katonáink éppen ezért törekedtek az áttörés megakadályozására különböző eszközökkel, éles lőszereket csakis végső esetben használva.

Az izraeli védelmi erők (Cahal) számos kreatív módszert vetettek be a gázaiakkal történő összeütközések enyhítése céljából, hogy visszatartsák őket a kerítéstől. Ezek persze nem mind nyilvánosak Az elmúlt hetekben sokat tettek a gyerekek és civilek életének védelmében, akiket a Hamasz élő pajzsként használt a frontvonalban.

Amikor nincs más választás, mint az éles lőszer bevetése azok ellen, akik a kerítést ostromolják, a katonák akkor is hősiesen, néha saját magukat veszélyeztetve téve igyekeznek nem megölni, csak megsebesíteni az áttörni készülőket. A Cahal tapasztalt parancsnokokat rendelt ki minden összecsapás helyszínére, hogy bizonyosan egyetlen fölösleges lövés se dördüljön el. Az ilyen helyekre kellően nagy számú katonai egységeket vezényelnek, hogy a harcosok ne kerüljenek olyan, életüket fenyegető helyzetbe, amikor kénytelenek vakon lövöldözni.

Az a helyzet, amikor ezrek rontanak feléd, félelmetes, sőt kétségbeejtő. Ilyenkor igen nehéz visszafogottságot tanúsítani, az ilyen szituáció nyugalmat, érett professzionalizmust követel. Hatvankét áldozat nagyon sok. A magam részéről viszont tanúsíthatom, hogy minden egyes tölténnyel el tudnak számolni, minden lövést jelentettek, dokumentáltak és kivizsgáltak, excel táblázatokban tartanak nyilván. Ott voltam, saját szememmel láttam.

Nem ez a megfelelő alkalom arra, hogy az általános helyzetet elemezzük és a gázai lakosok sanyarú sorsáról beszéljünk. Megvan a magam határozott véleménye, de itt és most nem szándékozom politikai vitába bocsátkozni. Azt szeretném mindazok elé tárni, akik valóban meg akarnak hallgatni, hogy miközben a Cahal hatalmas erőfeszítéseket tesz Izrael határainak védelmére, igyekszik a másik oldal veszteségeit a lehetséges minimumra korlátozni.

Mindezek ellenére a gázai határon a helyzet egyre romlik. Remélem, hogy a tartalékosok behívására nem kerül sor. De ha igen, teljesítjük hazafias kötelezettségünket, mégpedig abban a tudatban, hogy igazságos ügyért szállunk harcba. Nem tölt el bennünket különösebb örömmel, hogy háborúba megyünk, de többé nem megyünk birkaként a vágóhídra. Soha többé.

—Kinley (Moshe) Tur-Paz a HaDati kibuc oktatási hálózatának alapítója és ügyvezetője.

A Times of Israel cikkét Bassa László fordította