Örkény Antal: A menekültválság nem növelte az idegengyűlöletet Nyugat-Európában

Európa migrációs kihívásai napjainkban csak úgy érthetők meg, ha a migrációt, mint komplex társadalmi kérdést vizsgáljuk. Ennek egyik eleme maga az el- és bevándorlás, illetve a kényszermigráció tömeges jelensége, azaz a menekültkérdés. Ebből a szempontból Európa számára a döntő kihívás abban mutatkozik meg, hogy mit tud kezdni a nagy számban érkező bevándorlókkal és menekültekkel, és mennyire képes megteremteni az érkezők szabályozott befogadását és integrációját. A hagyományos migráció és a menekültek érkezése azonban politikailag is megrázkódtatta Európát, polarizálta a korábbi politikai status quot, és elindította azt a radikalizációs folyamatot, amely teret nyitott a szélsőséges politikai erőknek, a szélsőjobboldali pártok megerősödésének és az anti-migrációs populista diskurzusnak. Harmadrészt értékválságot generált Európában, ahol az elmúlt évtizedeket inkább meghatározó nyitott, toleráns, befogadó és egymást elfogadó, liberális, demokratikus közvélekedésekkel szemben az olyan attitűdöknek kedvezett, amelyek inkább a bezárkózásnak, az etnocentrista és nacionalista érzületeknek, az autoriter hatalomgyakorlásnak és gondolkodási sémáknak, illetve a durva és agresszív előítéleteknek nyitottak utat. Ezek a szempontok kölcsönhatásban, bonyolult ok-okozati viszonyban állnak egymással. Hozzászólásomban a három szempont közül az utóbbira szeretnék reagálni, és néhány fontos kérdésre hívnám fel a figyelmet, ami egyben összefügg az első két említett problémával.

1. Mennyire jellemző az Unió országaiban az idegenelleneség jelensége? A szociológiai kérdőíves kutatások szerint¹ az idegenekkel szembeni elutasító attitűd folyamatosan minden országban létezik. Ez számos forrásból táplálkozik. Egyrészt szerepet játszanak ebben általános, személyes pszichológiai mechanizmusok, mint például az ismeretlen iránti gyanakvás, a közös kulturális kódok és a magától értetődés hiánya, az idegenek és a másság félelme, a többi csoporttal szembeni tartózkodás (A. Schütz). Az idegenellenességben szerepet játszanak szociálpszichológiai szempontok is, mint a frusztráció, a szociális bizonytalanság, a társadalmi távolság, a bizalmatlanság, a társadalmi fenyegetettség, és a negatív csoportközi érzületek (H. Taifel), illetve szociológiai szempontok, mint például az irigység, a státuselégedetlenség, az ellentétes gazdasági és társadalmi érdekek, a jóléti sovinizmus (J. Habermas). Végül megjelenik benne a morális pánik, mediatizált politikai indoktrináció, az erkölcsi ütközésre alapuló politikai kommunikáció, széleskörű társadalmi részvétellel és gyors elterjedéssel (S. Cohen), valamint olyan kollektív érzületek (ideológiák) mint a társadalmi dominancia, az autoriter beállítódás, a politikai elidegenedés, a különféle etnikai, kulturális és vallási eredetű kisebbségekkel szembeni veszélyeztetettségérzet és bűnbakképzés (A. Zick és W. Heitmeyer). Hozzá kell azonban tenni, hogy az idegenellenesség egy olyan érzület, amelyben ezek a szempontok bonyolult módon keverednek egymással. Mindannyiunkat áthat egyfajta idegenségérzet, kit jobban, kit pedig kevésbé, a különféle tényezők hatására.

2. Növekedett-e az idegenellenesség Európában az elmúlt években? Az adatok meglepő módon azt mutatják, hogy összességében az idegenellenesség Európában nem nőtt jelentősen, még a 2015-ös menekültválság következtében sem. Ugyanakkor az országkülönbségek igen nagyok. A menekültek befogadásának leginkább kitett országok esetében szinte semmi növekedés nem mutatkozik az idegenellenesség tekintetében (Németország, Svédország, Spanyolország) és a legalacsonyabb Európában. (Az Egyesült Királyságban és Belgiumban valamivel magasabb volt ez, de 2016-ra jelentősen csökkent.) Ugyanakkor a közép-európai régióban Csehország és különösen Magyarország esetében az idegenellenesség hagyományosan magas volt, és drámaian meg is nőtt 2015 után. (Lengyelországban hasonló a trend, de valamivel visszafogottabb.) Külön is érdemes szólni Ausztriáról és Olaszországról. Mindkét országban valamivel az európai átlag felett mozog az idegenellenesség mértéke, és ráadásul 2016-ra mindkét országban jelentősen emelkedett ennek mértéke.

3. Tesznek-e különbséget az emberek a migránsok és a menekültek között? A kutatásban külön szerepeltek kérdések a migránsokra és a menekültekre vonatkozóan. A válaszokból úgy tűnik, hogy a különböző országokban az elutasítás mértéke különbözik a két csoport esetében, tehát a közvélemény hajlamos a két csoportot külön megítélni. Vannak országok, ahol mindkét csoporttal szemben a közvélemény relatíve elutasító. Magyarország, Csehország és Ausztria (SIC!) esetében a válaszadók nem is tesznek különbséget a két csoport között, a kettőt összemossák, míg Olaszország és Szlovénia esetében a migránsokkal szemben erősebben elutasító a közhangulat, mint a menekültekkel.

Ezzel szemben Portugália, Spanyolország és Norvégia mindkét csoportot elfogadja, de a menekültek esetében a befogadó attitűd sokkal erősebb. Ettől részben különbözik Svédország: a svéd válaszadók a migránsokat a leginkább fogadják el Európában, míg a menekülteket ugyan elfogadják, de csak kisebb mértékben. (Az Egyesült Királyság is hasonló eset, bár mindkét csoport esetében a befogadó attitűd sokkal visszafogottabb.) Külön országcsoportot képez Franciaország és Lengyelország. Ők a menekültekkel szemben (mérsékelten ugyan) inkább elfogadók, de a migránsokkal szemben ambivalensek. Végül egy külön eset Németország és Hollandia. E két ország a migránsokkal szemben elfogadó, de a menekültek iránt (mérsékelten ugyan) inkább elutasító.

Ezeknek a különbségeknek a magyarázata nem egyszerű. Ugyan továbbra is feltűnő a Nyugat- Kelet közötti jelentős különbség az elutasítás-elfogadás tengelyen a két csoport viszonylatában, de a nyugati országok esetében az elfogadás esetében nagyon nagy a szórás. Hogy ennek hátterét jobban megértsük, további finomabb elemzésre lesz szükség.

4. Milyen mértékű a szélsőséges idegenellenesség Európában? Az Európai országokban zajló politikai radikalizálódás fényében érdemes megnéznünk, hogy vajon a közvéleményben is tetten érhető-e ez a folyamat. A szélsőséges idegenellenesség mértékének gyakoriságát mutatja a következő ábra a különböző országokban, három időmetszetben.²

Meglepő módon az eredmények ezt nem igazolják. Svédország, Hollandia és Németország esetében szinte elhanyagolható a szélsőséges idegenellenesek aránya, és ez lényegében időben sem változott. Az Egyesült Királyságban, Belgiumban és Spanyolországban 2016-ra jelentős mértékben zuhant a szélsőséges nézeteket vallók aránya, nem is beszélve Portugáliáról, ahol ez a csökkenés óriási mértékű. (Meglepő lehet talán Franciaország esete, ahol időben ugyan nincs elmozdulás, de a 10 százalékos előfordulás relatíve magasnak tűnik). Ezekben az országokban az idegenellenesség tekintetében arra gyanakodhatunk, hogy nem az idegenellenesség általános felerősödésével állunk szemben, hanem az attitűdök egyfajta polarizációjával. A szélsőjobboldal megerősödése nem feltélen jár együtt az idegenellenesség növekedésével, viszont az idegenellenesség láthatóvá válik a nyilvános térben. Bizonyos társadalmi csoportokban felszakadnak a morális fékek, amelyek a szélsőséges attitűdök iránti vonzalmukat a felszínre hozzák.

Ezzel szemben Ausztriában, Csehországban és Magyarországon a szélsőséges nézetek elterjedése a közvéleményben jelentősen nőtt. Sőt Magyarországon 2016-ra ezeknek az aránya a válaszadók kétharmadát jellemzi! Valószínűleg nem állunk messze az igazságtól, ha itt a csoportokkal szembeni elutasítás állami szintre emelt indoktrinációjának hatását érjük tetten, a politikai propaganda, a megfélemlítés és a morális pánik eszközein keresztűl.

Összességében tehát mik azok a jelenségek, amelyek jellemzik Európát az idegenellenesség tekintetében?

Az idegengyűlölet mértéke idővel viszonylag stabil Európában. Az országok és régiók (Kelet-Nyugat) között azonban az idegengyűlölet mértéke jelentősen polarizálódott. Az emberek másképpen gondolkodnak a bevándorlókról és a menekültekről, de a bevándorlók és a menekültek elutasítása országonként nagyon változik. A 2015-ös menekültválság nem gyakorolt jelentős hatást az idegengyűlöletre Nyugat-Európában, de az idegengyűlölet szintje (különösen a szélsőséges változat) jelentősen megnőtt Kelet-Európában. Az idegengyűlölet mindenütt létezik, de országonként részben különböznek a gyökerei és a társadalmi-kognitív háttére. Az idegengyűlölő attitűdök mögött személyes félelmek, szorongások és bizonytalanságok állnak, de legalább ilyen fontosak – ha nem legfontosabbak – a politikai és ideológiai meghatározottságok. Az idegengyűlölet kulturális vagy vallási fenyegetettségérzetből is származhat, vagy például nemzetbiztonsági fenyegetés okán (lásd az Egyesült Államok esetét). Ezzel szemben a szociodemográfiai indikátorok (életkor, nem, település, iskolai végzetség, foglalkozás) kevésbé befolyásolják az idegengyűlölet erejét. Végül, ami talán a legfontosabb, hogy a szélsőjobboldali politikai mozgósítás növeli az idegengyűlöletet a legtöbb országban.