Orbitális ostobaság

Szerkesztői tapasztalat: meg kell tanulni megkülönböztetni az igazat a hamistól, a jót a gagyitól, az általánosító, előítéletes állításokat a tárgyszerű kritikától. A Mandiner szerzője és szerkesztői ezúttal mellényúltak.

“A nyugati zsidóság (a magyar része pedig kifejezetten) szereti felemlegetni, szemére hányni az embereknek a múlt többé meg nem idézhető bűneit. Sokaknak egyfajta perverz és mazochista örömforrás ez. A héten a sárga csillag, a Judenstern kötelező felhelyezését szabályozó magyar rendelet évfordulója volt. Akadtak zsidó szervezetek, amik szinte „megünnepelték” ezt a „jeles napot”.

A Szombat különkiadással tűnt fel (fekete alapon, sárga betűkkel, fenyegető, holokauszt-szigorúságú, sírkőszerű layouttal; és kinyitva azonnal látszik a címlapos anyag: „A női testben remegő holokauszt”)”

Ezt bírta írni Szerencsés D. Márton, aki sorolja még, mi nem tetszik neki a zsidó sajtóban és egyéb megnyilvánulásokban, csak éppen súlyos előítéletességgel, zagyva általánosítással, egy cikkünk címe alá tömködi be torz percepcióját a kortárs zsidó output egészéről, melynek éppen a vészkorszak 75. évfordulójához kötődő megnyilvánulásai szolgáltatják cikke ürügyét.

Miféle különkiadásról beszél egy normál lapszám esetén? Miféle címlapos anyagról, amikor vagy közel tíz szerző/interjúalany neve szerepelt a címlapon? Tendenciózus fogalmazásából is süt a valótlan tényállítások és a megbélyegzés szándéka.

Vagy tagadná azt, amit a tudomány ma már tényként vesz: hogy a tömeges traumának transzgenerációs utóhatásai vannak?

A hivatalos zsidóság, és számos zsidó szervezet aktuális megnyilvánulásaiban, illetve a közösségi identitásban néha tényleg túlzott szerepet játszik a holokauszt – vagy inkább játszott a közelmúltig, de már ők is próbálnak elszakadni tőle -, ám összekeverni az ebből három évtizede kilógó, sokszor ezt kritizáló lapot, mely éppenséggel új önképet is adott a zsidóságnak, számos alkalommal bírálva a holokauszt-identitást – nemcsak butaság, tendenciózusan előítéletes gondolkodás is.

Ha nem provokálna fölösleges emlékezetpolitikai vitákat a kormány: lásd a féligaz, félhazug üzenetet közlő Szabadság téri megszállási emlékmű, az ezzel egyidőben elindított, jelentős bizalmatlanságot keltő Sorsok Háza projekt, a Veritas Intézet elszabadult hajóágyúja, stb, stb – ezrével kevesebb cikk született volna a vészkorszakról, felelősségről, és nem kellene a történelmi emlékezetről annyit beszélnie a zsidóknak sem.

Nem szólva arról, hogy Szerencsés valótlan állításai mellett a politikai vádak – miszerint a zsidók a múltba ragadva nem vennék észre az aktuális veszélyt, az iszlám fundamentalizmust – épp a Szombatra nézve igaztalanok.

A Szombat heti Misna közlései, a zsidó vallási önfelfogással kapcsolatos viták (nők szerepe, a reformmozgalomhoz való viszony), az aktuális közélettel, a zsidó identitás sokrétűségével, Magyarországgal és Izraellel kapcsolatos számos álláspontot megszólaltató, árnyalt, egymással is vitatkozó reflexiók széles szellemi spektrumból merítő szerzőgárdával – nos, ezek mind cáfolják az ifjú szerző heveskedéseit.

Az iszlám fundamentalista veszéllyel és az európai baloldali Izrael-ellenességgel kapcsolatos figyelemfelhívás – a 2000-es évek elejétől napjainkig, melyről nagyszabású konferenciát szerveztünk és könyvet is kiadtunk Új antiszemitizmus címmel – hasonlóképpen bizonyítják a magáról megfeledkezett szerző állításainak valótlanságát.

Kiragadni egy cikket, egy évfordulós lapszámot, és azzal stigmatizálva minősíteni egy lapot, s általa egy közösséget csúsztatás, torzítás, hamis beállítás. Az előítéletes homogenitás-vád, amit megfogalmaz, nem a Szombatról és a zsidókról szól, hanem a jobboldal percepciójáról, amit a zsidókról hordoznak, és azon igényéről, hogy a zsidók, vagy mindenki, egyféleképpen, ideologikusan gondolkodjanak a valóságról, és fogadják el a mai magyar jobboldal narratíváját.

Nos, ezt az igényt a Szombat bizonyosan nem tudja, és nem is akarja kielégíteni, ahogy a mechanikus baloldali, emberi jogi, kisebbségvédő elvárásokat sem. Maradunk a zsidó hagyományban is gyökerező szabadság, analitikus kritikai gondolkodás, plurális felfogás és a józanész mellett.