Orbán Viktor megszólalt emlékmű-ügyben – Mi, “óhitűek”, értékeltük

Orbán Viktor négyoldalas levélben veszi védelmébe az épülőfélben lévő Szabadság téri emlékművet.

A levélben, melyet az origo.hu közölt (s amely teljes terjedelmében itt olvasható), kifejti, hogy az angyal nem egy ártatlan államot jelképez, hanem csupán ártatlan áldozatokat. Maga az emlékmű “erkölcsi szempontból, gesztusrendszerének történelmi tartalmát tekintve pontos és makulátlan” – vélekedik a miniszterelnök, aki sajátos fogalmazással, “óhitű”-ként tesz említést a zsidóságról, és “keresztényellenes szellemi irányzatot megtestesítő diktatúra”-ként említi a “megszálló német birodalmat”. 

Az “óhitű” mellett a szövegben szereplő “hitetlenek” kifejezés is sértő és offenzív. Vajon mit érezhetnek például azok, akik épp a lágerekben, vagy rokonaikat elveszítve vesztették el hitüket?

És mit gondoljunk arról hogy a miniszterelnök “az ártatlan áldozatokat” látja a szoborterv angyal figurájában, s nem “valamiféle ártatlan államot”, ha még emlékezünk a tervek kapcsán az alkotó által írottakra: a “Magyarországot képviselő, megtestesítő Gábriel arkangyal figurájára”?

Ami a német megszállás után elkövetett tettekért való felelősséget illeti, a miniszterelnök üzenete nem teljesen egyértelmű. Egyfelől nem vitatja a magyar felelősséget, mert “A magyar politikai vezetők…az ország megszállóival szemben nem kezdeményeztek ellenállást, nem indítottak honvédő és honmentő akciókat, nem tettek kísérletet arra, hogy megvédjék a honpolgárok szabadságát és vagyonát… ezért a kollaborálás felelősségét viselniük kell a földi és az isteni ítélőszék előtt is.” 

Valamivel később azonban ezt írja: “…olyan felelősséget nem vállalhatunk, amely nem illet bennünket. Ezért egyenesen ki kell mondanunk, hogy német megszállás nélkül nincs deportálás, nincsenek vagonok, és nincsenek százezerszám elveszett életek sem.”

Így a levélből – amit a Mazsihisz vezetőivel való találkozását közvetlenül megelőzően tett közzé a miniszterelnök, ezért érdemben a megbeszélés során nem reagálhattak rá – nem derül ki explicit módon, hogy a “kollaborálás felelőssége”, amiről a miniszterelnök beszél, pontosan mire is terjed ki. Senki nem állította egyébként, hogy német megszállás nélkül sor került volna deportálásokra. A történelmi viták nem erről szólnak.

Érdekes az is, hogy míg “Németország felelősség”-éről ír, melyet a “német bíróság döntések” nyomán “a mi Alaptörvényünk is megállapít”,  magyar viszonylatban csupán “a politikai és állami vezetés” felelősségét szögezi le.

Orbán Viktor az eltérő történelemértelmezések, a felelősséggel kapcsolatos viták kapcsán felveti a súlyos kérdést: “mit kezdjünk az együttéléssel?”  Bár nem mondja ki itt sem – ahogy szövegében másutt sem szerepelnek a zsidó, holokauszt, vészkorszak kifejezések -, feltehető, hogy a zsidó és nem zsidó magyarok együttélésére céloz, bár célozhat éppen a különböző történelmi felelősséget érzékelő politikai közösségekre is. Álláspontja szerint, amit a magyarok megtehettek a felelősségvállalás tárgyában, már megtették: bocsánatkérésben, jóvátételben egyaránt.

Az emlékév hivatalosan április 16-án indult. Két héttel később aligha zárulnak le a múlttal kapcsolatos viták. Valóban nem a bocsánatkérések mennyiségi gyarapítására van szükség.  “Az őszintétlen és bizalmatlanságra épített élet”-et sem kell folytatni, ebben egyetérthetünk. Habár kétségtelenül nehéz bizalmat érezni és őszinteséget feltételezni egy országban, ha a múlt újraértelmezése annyira része a kormánypolitikának, mint amennyire Magyarországon tapasztalható; s különösen nehéz bizalmat és őszinteséget érezni “óhitű”-ként, ha a miniszterelnök a náci Németországot, mely kollaboránsaival együtt elsősorban az európai zsidóság megsemmisítésére tört, a vitatott szobor kapcsán, elsősorban keresztényellenes diktatúraként értelmezi.

Kapcsolódó cikk: A miniszterelnök és a Mazsihisz vezetői  az emlékműről, a Sorsok (avagy az Együttélés) Házáról tárgyaltak