Önállósodik a legmagyarabb és legszegényebb város Amerikában

Önállósodik Amerika legszegényebbb városa, ahol nincs ifjúsági bűnözés, kábítószer-probléma, a tizenévesek teherbe esése pedig örömteli esemény.

Az Egyesült Államokban létezik egy többségében haszidok által lakott település, Kiryas Joel, amely közigazgatásilag a New Yorktól 80 km-re északnyugatra fekvő Monroe városához tartozik. Ez lehet Amerika első haredi ortodox városa – mivel Monroe-ban november 7-én népszavazás hagyta jóvá a kiválást. Gedalya Szegedin, Kiryas Joel elöljárója elismeréssel szólt arról, hogy „végül a diplomácia és kompromisszum kerekedett felül a dühödt vitákon és pereskedéseken.”

A hosszú történet a II. világháború előtti időkre nyúlik vissza. A karizmatikus Joel Teitelbaum haszid rabbi tíz éven át, 1944-ig vezette a helyi zsidó közösséget Szatmárnémetiben. Ő – maroknyi hívével együtt – rajta volt a Kasztner-vonaton, és el is jutott Svájcba, miközben a szatmárnémeti gettóból május utolsó két hetében közel 19 ezer zsidót deportáltak Auschwitzba; közülük három és fél ezren tértek vissza. Teitelbaum a háborút követően néhány évet Jeruzsálemben töltött, majd Broooklyn Williamsburg negyedében megalapította a szatmári haszidok közösségét, amelyhez az USÁ-ba települt holokauszt túlélők közül is sokan csatlakoztak. A rebbe aztán tíz évvel később úgy döntött, hogy a szuburbán övezetben telepíti le a közösséget, megóvandó azt a nagyváros káros hatásaitól és erkölcstelenségétől. 1974-ben Monroe városában vásárolt földet 14 család számára. 1977-ben itt alakult meg Kiryas Joel. Teitelbaum 1979-ben itt halt meg 92 éves korában, és feleségével együtt a helyi temetőben nyugszik. Végső búcsúztatásán állítólag százezer ember jelent meg.

A település lélekszáma az évek során rohamosan nőtt, és jelenleg meghaladja a húszezret. A haredi enklávéra ugyanis a népes családok jellemzők: az átlag hat fő, de a 8–10 személyes családok sem mennek ritkaságszámba. A lányok hamar férjhez mennek, és a háztartást vezetik. A településen az átlagos életkor 12 év! Az itt élők 90 százaléka otthon jiddisül beszél, az angol nyelvtudás gyenge. Az emberek csaknem 20 százaléka magyar nemzetiségűnek vallja magát. Az Államok tízezer főnél népesebb településeit tekintve Kiryas Joel a legszegényebb: a népszámlálási adatok szerint a lakosság kétharmada él a szegénységi küszöb alatt, 40 százalékuk jogosult élelmiszerjegyre, egyharmaduk a Medicaid szolgáltatásait veheti igénybe, és lakásfenntartási támogatást élvez.

A népesség nagy része iskolába jár, többnyire a Tórát és a Talmudot tanulmányozzák. A felnőtt lakosság 40 százaléka végzett középiskolát, 5 százalékuk rendelkezik felsőfokú képzettséggel. Az iskolák a lakók felének adnak munkát, rendkívül csekély bérért. Szegedin szerint a családok „jövedelmi gondokkal küszködnek”. Ugyanakkor a közösség számára ez bizonyos előnnyel jár: szövetségi finanszírozásból 10 millió dolláros klinikát hoztak létre, ahol a kismamák a szülés után két hétig tartózkodhatnak gyermekükkel. A napi 120 dolláros kezelési díjat adományokból fedezik. A település kóser baromfitelepén 40 ezer csirkét dolgoznak fel naponta (nonprofit alapon), az egyik zsinagóga sütődéjében pedig 400 kg maceszt állítanak elő.

A szegénység nem szembeszökő. A központban gépkocsik parkolnak, de még több a gyerekkocsi és tricikli. W.B. Helmreich, a zsidó tanulmányok professzora szerint Kiryas Joel polgárai „nem vádolhatók csalással, ám kétségtelen, hogy a pénzügyi támogatás elnyerése céljából gyakran fordulnak unortodox módszerekhez. Nem gazdagok, sok a gyerek, akiket etetni, ruházni kell. Egyik klubnak sem tagjai, moziba sem járnak, még kevésbé töltik a vakációt a floridai Palm Beachen. Ha egy tehetősebb a szegénynek gyerekkocsit vásárol, az nem tekinthető adóköteles jövedelemnek.” A helyi lakos Joel Steinberg szerint, aki egy ingatlanügynökség könyvvizsgálója, pészah előtt a családok legnagyobb gondját az jelenti, hogy mit tesznek majd az ünnepi asztalra. Egy tisztviselő megjegyzi, hogy nyilván sokak számára a szürke gazdaság biztosít megélhetést, de a valódi szegények száma is jelentős.

A települést kritikával illetők hajlamosak elfelejteni, hogy a sok vallási iskolába járatott gyermek terhet vesz le a szövetségi és állami költségvetés válláról. A szomszédos Woodbury évi 150 milliós oktatási büdzséjének harmadát fedezi az állam, míg Kiryas Joel 16 milliójából ötmilliót, pedig a tanulók száma nagyjából ugyanakkora. A zsidó településen nincs kábítószeres probléma, fiatalkorú bűnözés gyakorlatilag nem létezik, a bíróságokat nem terhelik bűnügyekkel, az AIDS ismeretlen, a tizenévesek teherbeesése nem jelent problémát.

Ugyanakkor a növekvő lakosságszám állandó építkezéssel jár, amely Kiryas Joel vezetését területvásárlásra ösztönözte. A vízellátás és csatornázás, a szennyvízkezelés biztosítása további gondokat jelent. 2015-ben Kiryas Joel több mint 66 hektárnyi területet csatolt el Monroe várostól és bejelentette további igényét mintegy 200 hektárra. Az elmúlt két év kölcsönös vádaskodással és perekkel történő fenyegetőzésekkel telt el. Végül abban egyeztek meg, hogy a szatmári haszidok az elszakadással 22 hektárt kapnak, és minden egyéb követelésüktől elállnak. A népszavazás ezt a megállapodást szentesítette.

Az új település neve Town of Palm Tree lesz. (Teitelbaum jiddisül pálmafát jelent.) 35 éve belül ez New York állam egyetlen új városa.

A JTA és a New York Times cikkei nyomán: Bassa László