„Oktatóink jobbára rögtönöztek”

Akármilyen sikeres a digitális átállás, „valószínűleg az egész magyarországi, sőt az egész közép-európai felsőoktatás, így az OR–ZSE is  arra kényszerül majd, hogy meghosszabbítsa a jelenlegi félévet, mely minden szempontból rendhagyó lesz. A gyakorlati képzés ugyanis nem valósítható meg távoktatási formában. Egész Európában leálltak a laboratóriumok és a gyakorlati képzési helyek” – mondja Dr. Vajda Károly, az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem rektora.

Nincs olyan online társaság, ahol ne a koronavírusról beszélnének és nincs olyan portál, ahol ne a járvánnyal kapcsolatosak lennének a vezető hírek. Természetesen mi is kíváncsiak voltunk, vajon hogyan alakul ebben az időszakban – melyhez hasonlót utoljára 1918-ban, a spanyolnátha járvány idején élt meg a világ – a zsidó közélet. Megkérdeztük a nagyobb zsidó szervezeteket és oktatási intézményeket, mit tehet ilyen esetben a közösség, hogyan oldhatók meg az istentiszteletek, egyáltalán hogyan lehet így Pészachot ünnepelni. Azt is megpróbáltuk megtudni, ki mit tesz az idősekért, szerveznek-e bármilyen online eseményt a közösségnek és hogyan tartják a kapcsolatot az emberekkel. Heisler András, Köves Slomó és Kelemen Katalin után most Dr. Vajda Károly válaszol kérdéseinkre. 

Ami most történt arra még sohasem volt példa: lehetett erre készülni? Volt erre bármilyen forgatókönyv?

A helyzetre nem lehetett fölkészülni, hiszen hasonló intézkedésre a nagy pestisjárványok kora óta nem volt példa a modern Európában. Az Egyetem vezetősége ugyanakkor figyelte a külföldi tömegtájékoztatást is. Egy-két nappal azelőtt, hogy az államtitkárság – nagyon helyesen – ez ügyben lépett, már terveztük az Egyetem ideiglenes bezárását. Érdemes tudni, hogy azbesztmentesítés miatt több napra amúgy is be kellett zárnia az intézménynek – mert amint kiderült, a 80-as évek végén egészségkárosítónak számító alapanyagok kerültek beépítésre az épület födémszerkezetébe, többek között a rektori szoba mennyezetébe. A bezárással kapcsolatos különös körültekintésünk, illetve előrelátásunk oka az egyetemi polgárok korosztályilag sajátos megoszlása volt. Más egyetemekkel összevetve mind a tanári kar, mind pedig a hallgatók korfája más: több az idősebb, életkorából fakadóan veszélyeztetettebb egyetemi polgár. Hallgatóink jelentős része családanya, vagy családapa. Sokan hátrányos helyzetű vidékről vagy társadalmi környezetből származnak. Ez fokozott elővigyázatosságra intett. A néhány napos előny ugyanakkor nem elegendő az átfogó fölkészülésre.

Milyen konkrét gyakorlati lépéseket tehet az egyetem?

Ez ágazatilag egyeztetett és a lehetőségekhez képest országosan jól kidolgozott intézkedéssorozat három elemből tevődik össze:
– a személyes kontaktusok minimálisra szűkítése,
– a veszélyeztetettek különös védelme,
– a digitális oktatásra történő azonnali áttérés.

A hallgatókat eltiltottuk az intézmény fizikai látogatásától. A hivatali ügyeletet néhány napig erősen csökkentettük. Az akkori szabályoknál szigorúbban is jártunk el. Minden olyan munkatársunknak megtiltottuk az épületbe történő belépést, aki járt külföldön, vagy aki akárcsak találkozott is olyan személlyel, aki külföldön járt. Hasonlóan tiltottuk a bejövetelt annak, aki elmúlt 60 éves vagy krónikus betegségben szenved, valamint azokat is eltiltottuk ettől, akik nem tartoznak a fenti csoportba, de egy háztartásban élnek olyan személlyel, aki oda tartozik.

Később ezeken a kezdeti intézkedéseken is szigorítottunk: március 17-től kezdődően mindenki otthonról dolgozik, az épületben csak főtitkári engedéllyel lehet tartózkodni. Olykor ez elengedhetetlenül szükséges, pl. a szerver karbantartása igényel néhanap személyes jelenlétet. A rendszergazda viszont biciklin érkezik és távozik. Rajta kívül más nem tartózkodik az adott helyiségben. Az Egyetem először a történetében kihalt, vagy ha tetszik, a Rabbiképző kivonult a valóság vírusfertőzött Egyiptomából a digitális tér csíramentes, megapixelekkel és megabitekkel folyó Kánaánjába.

Amúgy a digitális átállás követeli jelenleg a leglázasabb erőfeszítést, illetve jár együtt némi sivatagi bóklászással. Nem elegendő ugyanis az eddigi, improvizáción alapuló távoktatás: államtitkársági útmutatás szerint egységes digitális távoktatási rendszert is be kell vezetnünk. Az intézmény apparátusa ugyanakkor meglehetősen kis létszámú: egyetlenegy, igaz kiváló és nagy felelősségvállalással dolgozó informatikusunk van. Jobb híján ő, a Tanulmányi Hivatal vezetője és jómagam üzembe helyeztünk egy szervert, installáltuk rá a Moodle rendszert, a Neptun tanulmányi rendszerből  exportáltuk, majd importáltuk a tanegységeket, valamint az oktatókat és a hallgatókat, mindőjüket hozzárendelve az adott tanegységekhez. Elkészítettük az oktatóvideókat. A most kezdődő héten a hallgatók és az oktatók birtokba is vehetik majd az új digitális oktatási felületet. Erről, mint ahogyan minden más egyetemi hírről is, kör-emailben és a honlap segítségével tájékoztatjuk az egyetemi polgárokat.

Részt vesz-e a közös gondolkodásban a hallgatói önkormányzat?

Az Egyetemen természetesen működik hallgatói önkormányzat. Épp a múlt héten zajlott az Egyetem szenátusának digitális döntéshozatala. Ezen a hallgatói önkormányzat is részt vett, sőt a járványügyi vészhelyzet idejére többletjogokat szerzett. A hallgatói önkormányzat az elmúlt hónapokban megújította az ösztöndíjszámítás módszertanát, nagyobb összhangot teremtve más egyetemek gyakorlatával. Ezzel kapcsolatos az önkormányzat vészhelyzeti többletjoga is. Küszöbön állt ugyanakkor az EHÖK tisztújítása, melyre most a járványügyi vészhelyzet miatt nem kerülhet sor, így az halasztódik.

Hogyan valósítják meg a gyakorlatban a távoktatást?

Egységes távoktatási rendszer híján az oktatók jobbára rögtönöztek. Vannak, akik, különböző, kurrens applikációkkal digitális konferencia formájában oldották meg a kurzusok megtartását. Voltak, akik írásbeli és projektfeladatok e-mailen keresztül történő kiadásával válaszoltak az új helyzetre. A jövő héttől pedig, mint már említettem, egységes egyetemi digitális keretrendszer fogja szolgálni a távoktatás céljait. Valószínű azonban, hogy az egész magyarországi, sőt az egész közép-európai felsőoktatás, így az OR–ZSE is  arra kényszerül majd, hogy meghosszabbítsa a jelenlegi félévet, mely minden szempontból rendhagyó lesz. A gyakorlati képzés ugyanis nem valósítható meg távoktatási formában. Egész Európában leálltak a laboratóriumok és a gyakorlati képzési helyek.

Vannak-e már olyan tapasztalatok, amelyeket lehet majd hasznosítani?

Nyilván gyakorlottabbak leszünk a következő világjárvány idején. Tehát a kialakított protokollok érthetőek egyfajta tapasztalatként. Sajnos Európa és a Tengerentúl csak most sajátítja el mindazt, amit a Távol-Kelet az ott végigsöprő korábbi két világjárvány során kitűnően megtanult. A tudománnyal foglalkozók szíve persze belesajdul ebbe a mostani helyzetbe. Olyan ez, mint a klímaválság. Húsz-harminc éve pontosan, gleccserolvadásról gleccserolvadásra, ciklonról ciklonra, vírusmutációról vírusmutációra tudtuk, mi jön, hiszen pontos tudományos modellszámítások voltak a jelenségekre. Az a helyzet, hogy nem csak a szemünknek nem hiszünk, de a szellemünknek, az értelmiségünknek sem. Fontos hozadéka a jelenlegi helyzetnek, hogy a kialakításra kerülő Moodle rendszer „békeidőben” is nagyon hasznos lesz. Ráadásul többnyelvű felület, tehát a tervezett idegen nyelvi képzéseink során is bevethető. A személyes viszonyainkban is gyűjtöttünk tapasztalatokat: tudjuk ki védendő különösen. Az élet, az isteni teremtés szentsége különösen is megtapasztalhatóvá vált az elmúlt hetekben.

Milyen középtávú terveik vannak, függetlenül a koronavírustól?

Szeretnénk a Doktori Iskola már lezajlott és az Egyetem küszöbön álló, reményeink szerint szintén sikeres intézményi akkreditációját követően bővíteni a képzési portfóliónkat. A zsidó értelmiség képzésének vannak ugyanis olyan területei, ahol az OR-ZSE nagyobb felelősséget vállalhat. Ez azonban csak a romeltakarítást követően válik aktuálissá. A vírus nyomában ugyanis nem csak szenvedés és halál jár, hanem sajnos gazdasági megtorpanás és recesszió is. Az elmúlt évek fejlődését szem előtt tartva okunk van azt remélni, hogy a Mazsihisz immáron van olyan bölcs, hogy ne az iskolarendszerén akarja majd kiböjtölni a koronakrízis fiskális következményeit. Ugyanakkor rövidtávon a lehetőségeink beszűkülésére, az eddigi fejlődési dinamizmus lassulására számítunk, igaz egyelőre csak hat-hét hónapos időveszteséggel számolunk. Csak egy példát hadd említsek. A járványügyi vészhelyzet a nemzetközi kapcsolataink, együttműködéseink és a külföldi forrásbevonás területén is megakasztotta az intézmény fejlődését. Meg kell várnunk, míg a társintézmények is kilábalnak a vírusválságból.