Ó (Magyar) Idők, ó erkölcsök!

Avagy: a kritika és a démonizálás különbségéről

A kormánypárti Magyar Idők publicistája a Szombat 13 évvel ezelőtti cikkére hivatkozva próbálja igazolni a kormánypárt nagy Soros-ellenes kampányát.

A szerző bőségesen idéz 2004-ben (!) megjelent írásunkból (melynek szerzői Novák Attila és Seres László): lám a Szombat (értsd: egy zsidó lap) már akkor megmondta Sorosról…

Örvendetes, hogy a Szombatra hivatkoznak, elmélyült elemzésünket és érveinket idézik, nem ildomos azonban figyelmen kívül hagyni a Szombat elmúlt tizenhárom évében megjelent, témába vágó cikkeit, melyek igen számosak és árnyaltak.

A közelmúltban, a nagy Soros-ellenes plakáthadjárat kezdete óta is számos alkalommal megírtuk, hogy Soros politikája nagyon is bírálható, és ezt több ízben magunk is megtettük. Azt is egyértelműen leszögeztük azonban, hogy a Soros elleni, mértéktelenül túldimenzionált kampány – melyet az állampolgárok adóforintjainak milliárdjaiból finanszíroznak –, személyének démonizálása, az ország fő ellenségeként való beállítása elfogadhatatlan, és az ország politikai kultúráját súlyosan rongálja.

Kritizáljuk a kormányt, ha kell, mert ez egy közéleti lap feladata, mely elvárásnak a Magyar Idők – finoman szólva – nem felel meg. Márpedig egy komoly lapot – jobb helyeken még egy kormánypárti lapot is –, a kritikai szellem éltet.

Mi kritizáltuk Sorost is. Ám a kritizálás és a démonizálás nem ugyanaz a műfaj.

Ráadásul egy kozmopolita felfogású, zsidó származású milliárdos feltüntetése első számú közellenségként – ennek óhatatlanul antiszemita mellékíze is van Közép-Kelet-Európában, ahol a „kozmopolita” és a „tőkés”, mint politikai ellenség már két szélsőséges rezsim ideológiájában is súlyos szerepet játszott.

A témában írt néhány cikkünket lásd itt, itt, itt, itt.