Nyolcvan évig őrizték az elhurcolt zsidó család porcelánkészletet

Írta: Polgár György - Rovat: Holokauszt, Politika, Történelem

A Mosel folyó menti kis faluban, Lehmenben közel nyolc évtizeden át vigyázott egy német család az egykori zsidó szomszédok étkészletére. Véletlenek sorozata révén most át tudták adni az örökösöknek.

Forrás: screenshot

1942 nyarán, közvetlenül a deportálásuk előtt Feinerék megkérték keresztény szomszédaikat, hogy vigyázzanak a legféltettebb családi kincsre, egy gyönyörű porcelán étkészletre, amíg vissza nem térnek. Egyikük sem tért vissza. A szomszédok mégis nagyon komolyan vették a feladatukat. Nyolcvan éven, három generáción keresztül töretlenül őrizték az elegáns garnitúrát. Először Eberhardt Marx, majd a lányai, később pedig az unokája, Ulrike. Soha eszükbe nem jutott eladni, de még csak használni sem.

Ulrike Moritz hiába próbált éveken át utánajárni, élnek-e valahol örökösök, nem járt sikerrel. Egészen addig, amíg véletlenül nem beszélt egy környékbeli amatőr helytörténésszel, Christoph Stoffellel, aki a vidék egykori zsidó lakóinak a történetét kutatja. Nem sokkal később egy kis írás jelent meg munkásságáról a helyi újságban.

Eberhardt Marx és felesége, Susanne (Forrás: magánfelvétel)

Ekkor következett be egy másik nem várt esemény: egy nyugalmazott evangélikus lelkész, Dr. Ulrich Offerhaus meglátta a cikket, benne a sikertelen kereséséről. A lelkipásztor – kedvtelésből – maga is hosszabb ideje kutatja a környékbeli zsidóság történetét. Offerhaus úr kapcsolatba lépett egy ismerősével az Egyesült Államokban, akinek hosszas nyomozás után sikerült felkutatnia Bostonban Alyse Lichtensteint, Feinerék leszármazottját. A fiatal nő nagymamája a lehmeni rokonság egyetlen tagjaként élte túl a Soát. A háború után nem tért vissza, hanem kivándorolt Amerikába. Ő sajnos nem érte meg az örömhírt, tavaly meghalt.

Alyse édesanyjával együtt egy percig sem tétovázott: amint a járványhelyzet megengedte, repülőre ültek, hogy személyesen vegyék át a családi ereklyévé emelkedett arany- és kékszegélyű edényeket.

Lehmenben már csak néhány emléktábla és botlatókő emlékeztet a néhai zsidó lakosokra. Alyse és édesanyja felkeresték a család egykori házát, elődeik sírjait a zsidó temetőben, és ellátogattak a bergen-belseni koncentrációs táborba is. „Az itteni emberek nem ismertek minket, mégis nagyon komolyan vették a látogatásunkat és sokat tettek azért, hogy a benyomásaink ennyire pozitívak legyenek” – nyilatkozta a német SWR közszolgálati televíziónak Alyse, majd folytatta: „Ez a bizonyítéka annak, mennyire csodálatosak ma a németek. Felelősséget vállalnak olyasvalamiért, amit nem is ők követtek el.”

A héten egy kis ünnepség keretében adták át nekik a tökéletes épségben maradt elegáns étkészletet, amelyet hamarosan az USA-ba szállítanak. Alyse a washingtoni Holokauszt Múzeumnak adományozza teljes készletet, hogy mindenki megismerhesse a becsület és baráti hűség e történetét.

Alyse Lichtenstein (b.) és Ulrike Moritz (j.), Feinerék étkészletével (Forrás SWR)

[popup][/popup]