Nemzetközi zenésztiltakozás a börtönbe vetett orosz-zsidó zongoraművész halála miatt

Pavel Kushnir orosz zsidó zongoraművész meghalt a börtönben, miközben a bírósági tárgyalásra várt Oroszország ukrajnai katonai akcióját bíráló kritikája miatt.

A tehetséges zongorista a távol-keleti Oroszországban, a kínai határ közelében fekvő Birobidzsán városában volt börtönben, amióta májusban letartóztatták, miután YouTube-csatornáján Kreml-ellenes megjegyzéseket tett közzé. A férfi 39 éves volt.

Egy orosz hírügynökség idézte az édesanyját, Irina Levinát, aki azt mondta, hogy a fia meghalt, miután öt napig tartó éhségsztrájkba kezdett.

A moszkvai Csajkovszkij Konzervatórium elvégzése után Kushnir szólistaként lépett fel a kurszki és kurgani filharmóniákban, mielőtt tavaly csatlakozott a birobidzsáni filharmóniához.

Kushnir halála sokakat sokkolt az orosz zsidó közösségben. “Megmenekülhetett volna az Egyesült Államokkal nemrég végrehajtott fogolycsere során” – mondta egy zsidó aktivista.

Az orosz hatóságok nem kommentálták a halálát – írja az Ynetnews.

A Frankfurter Allgemeine Zeitung szerint Kushnir 2022 óta YouTube-csatornáján elítélte Oroszország Ukrajna elleni agressziós háborúját. A Birobidzsáni Regionális Filharmónia egyik fellépésén is nyilvánosan állást foglalt a konfliktus ellen.

2014-ben kiadta a Russzkaja Nareska (“Orosz hidegvágások”) című regényét, amely háborús jeleneteket és naplóbejegyzéseket ötvöz. A könyvet nemrég adta ki újra a berlini ISIA Media Verlag – írja a TheViolinChannel.

С. Рахманинов Этюды-картины op.33 №1

24-12-2013 Курская филармония Павел Кушнир

A zenei lap emlékeztet, hogy Kushnir halálhírét követően Alexander Melnikov zongoraművész nyílt levelet adott ki, amelyet 39 művész írt alá, köztük Schiff András, Martha Argerich, Daniel Barenboim, Elena Bashkirova, Boris Berman, Andrey Boreyko, Yefim Bronfman, Isabelle Faust, Julia Fischer, Sol Gabetta és Kirill Gerstein írt alá.

A levél egyebek mellett így fogalmaz:

“Helló! A nevem Pavel Kushnir. Hivatásom szerint zongoraművész vagyok (nem félek ettől a szótól), és a Kurszki Filharmóniai Társaság szólistájaként dolgozom”.

Így kezdődik a harminckilenc éves Pavel Kushnir zongorista, író és aktivista egyik levele, aki nemrég halt meg egy birobidzsáni börtönben, száraz éhségsztrájk után. Ott raboskodott, ahol az orosz kormány háborújának bírálatáért várt a bírósági tárgyalására. Bűne az volt, hogy egy öt feliratkozóval rendelkező YouTube-csatornát működtetett, amelyen a háború ellen szólalt fel. Don Quijote története megismétlődik, katasztrofális végkifejlettel, ami sajnos inkább jellemző az életre, mint az irodalomra.

Mi is zenészek vagyunk. Még ha nehéz is írni, gondolkodni, létezni, ilyen mindent átfogó gonoszsággal szemben, állást kell foglalnunk. Pavel Kushnirt semmi sem hozza vissza. Azért írunk, hogy emlékezzünk rá, és a számtalan ismeretlen politikai fogolyra Oroszországban, mint mindenhol máshol a világon. Pavel életének talán legnagyobb tragédiája, hogy csak most döbbenünk rá, milyen figyelemre méltó művész, író és gondolkodó volt. Egyszerűen nem ismertük őt. Ez arra kell, hogy emlékeztessen bennünket, hogy a bűnüldözés perverz “kiválasztási folyamata” azt eredményezi, hogy a legcsodálatosabb és legbátrabb embereket vetik börtönbe, gyakran egy beteg nemzet legjobbjait. Nekik még kevesebb esélyük van arra, hogy a fogolycseréből hasznot húzzanak, mint azoknak, akiket a médiából ismerünk – de nem szabad megfeledkeznünk róluk.

A mai pokoli kaleidoszkópban, álhírek, hamis erkölcsök és hamis értékek közepette szinte megsüketültünk. Aztán, amikor hirtelen meghallunk egy távoli, gyönyörű hangot, amely szerénysége ellenére elnyomja a mindenütt jelenlévő pokoli morajlást és csattanást, meghajlunk azok előtt a hősök és látnokok előtt, akik kétségbeesett magányukban feláldozzák magukat az emberiségért, és megfizetik a végső árat.”