Németország: Mit várhat a német zsidóság és Izrael az új kormánytól?

Az Olaf Scholz vezette új német kormány az antiszemitizmus elleni határozott fellépést és az Izrael-barát politika folytatását ígéri. Kérdőjelek mégis vannak.

„Angela Merkel nagyszerű munkát végzett.

Elszántan harcolt az antiszemitizmus ellen, a zsidó közösség barátja volt” – állítja Maram Stern, a Zsidó Világkongresszus ügyvezetője. Mindazonáltal maradt még néhány elvarratlan szál a politikájában. Ilyen például a hitleristák által elrabolt zsidó tulajdonú műkincsek kezelése, az Izrael Állam gazdasági károsítására felszólító BDS-mozgalom* elleni határozottabb fellépés, vagy Németország nem éppen baráti szavazási magatartása az ENSZ-ben az Izraelt megbélyegző határozatokkal kapcsolatban. Kérdés, mi várható a napokban bemutatkozott, igencsak tarka összetételű – szociáldemokraták, zöldek és szabaddemokraták alkotta – új kormánytól?

A németországi zsidóságot illetően a három párt által aláírt koalíciós szerződés egyértelmű választ ad: „Németországban 1700 éve létezik zsidó élet. Erősítjük azokat a kezdeményezéseket, amelyek a zsidó életet a maga sokszínűségében támogatják és az antiszemitizmus minden formája ellen küzdenek, ahogyan azt a Bundestag a Nemzetközi Holokauszt Emlékezet Szövetség (IHRA) megfogalmazására hivatkozva elhatározta. A tartományi kormányokkal közösen biztosítjuk a zsidó emberek és intézményeik oltalmát. Szégyenletes és fájdalmas állapot, hogy Németországban folyamatosan védeni kell őket. Elkötelezettek vagyunk a megelőzés, a figyelemfelkeltő oktatás és képzés, valamint az antiszemita incidensek határozottabb üldözése és dokumentálása mellett. Fokozni fogjuk az antiszemitizmus ügyében felelős kormánybiztos támogatását. A nemzetiszocializmus áldozatainak emléknapja nagyobb súlyt kell, hogy kapjon.”

Ez az első alkalom, hogy egy német kormány programjában ennyire határozottan szerepel a zsidó kisebbséggel való törődés. Szükség is van erre egy olyan időszakban, amikor a jobb- és baloldali, valamint muszlim antiszemitizmus fokozódik az országban, a zsidók elleni atrocitások száma és brutalitása aggasztó mértéket ért el.

Igazság szerint ez a hárompárti összhang nem meglepő, hiszen vezetőik már korábban külön-külön is hasonló állásponton voltak. Így például a frissen megválasztott szocdem kancellár, Olaf Scholz évekkel ezelőtt, még a tartományi jogú Hamburg főpolgármestereként is igyekezett jó kapcsolatot ápolni a helyi közösséggel. Szerette volna, hogy a hétköznapi zsidó élet „egyhangú normalitás” lenne a kikötővárosban. Idén tavasszal – a Merkel-kormány alkancellárjaként – egy beszédében lesújtottan állapította meg, hogy az antiszemitizmus szinte mindenütt megfigyelhető: az iskolaudvarokon, a közösségi médiában, a sztereotípiákban és előítéletekben. „Fel kell lépni ezek ellen! Nap, mint nap, apró és nagy cselekedetekkel!” – szólította fel a közönségét.

A most kinevezett belügyminiszter, Nancy Faeser a rasszizmus és a jobboldali szélsőségek elleni küzdelmet tartja egyik legfontosabb feladatának.

Mindkettőjük hozzáállása nyilván a hagyományos szociáldemokrata antifasizmusból is fakad, amelynek szerves része nem csak az egyenlőség elve, de az antiszemitizmus elleni fellépés is.

Christian Lindner, a Szabaddemokrata Párt elnöke, aki a pénzügyminiszteri posztot tölti be az új kabinetben, hasonló véleményen van: „A szabaddemokraták elítélik az antiszemitizmus minden formáját, elítélik az embergyűlölet minden formáját. Ez egy olyan kihívás liberális társadalmunk számára, amelyre minden demokratának együtt kell reagálnia. Nincs erre politikai mentség” – jelentette ki nemrég.

A külügyi tárca vezetője, a zöldpárti Annalena Baerbock szilárd álláspontot képviselt a választási kampány idején egy beszélgetős műsorban, amikor a környezetvédő Fridays for Future mozgalom zsidógyűlölő és Izrael-ellenes vadhajtásait ostorozta. Meggyőződése szerint

a környezetvédelmi mozgalmakban semmi keresnivalója nincs a rasszista és antiszemita áramlatoknak.

Az új szövetségi kormánynak nem lesz könnyű dolga a zsidó polgárok oltalmazásában. Egy olyan évben vette át a stafétabotot, amikor a koronavírus elleni oltások ellenzőinek egy kicsi, de annál hangosabb csoportja zsidó-ellenes összeesküvés-elméleteket gyárt. Pedig a nagypolitika, maga a zsidó közösség és közéleti személyiségek egy jelentős része nem egyszer fellépett az előítéletek ellen. Ezrek – sokan a politikai baloldalról – tüntettek Izrael gázai védelmi műveletei ellen. Az Izrael-ellenes érzelmek egyre inkább antiszemitizmusba csapnak át. Izrael bírálata és az antiszemitizmus összemosódásának megakadályozása sürgetőbb, mint valaha.

Ami a zsidó államhoz való viszonyt illeti, ambivalens a kép.

A német politika igyekszik az igazságérzetére hagyatkozni. Izraelt Berlinben ezen túl is baráti államnak tekintik, Németország fontos közel-keleti szövetségesének. A már említett koalíciós megállapodás egyenesen német államérdeknek tekinti a biztonságát és elítéli az izraeli népet érő folyamatos fenyegetést és terrort. Üdvözöli az arab országok egy csoportja és Izrael közötti kapcsolatok rendeződését. Egyben ellenzi Izrael Állam antiszemita indíttatású lejáratására irányuló kísérleteket az ENSZ-ben.

Itt viszont szinte be is fejeződik a szolidaritás. Akárcsak Merkel alatt, továbbra is várhatóak komoly nézeteltérések. A zsidó települések létrehozását bíráló, és az 1967-es határokhoz való visszatérést, valamint a két állam koncepciója megvalósítását követelő nyelvezet arra utal, hogy Ciszjordánia ügye a kétoldalú kapcsolatokat igencsak meg fogja terhelni. A palesztinokat segélyező ENSZ-ügynökségnek (UNRWA) továbbra is euró-milliókat terveznek folyósítani. Az izraeli kormányzatot ez nyilván még akkor is mérhetetlenül bosszantja, ha a németek szigorúbban kívánják ellenőrizni a palesztin területen tapasztalható Izrael elleni fejleményeket. Mint ahogy az sem fog tetszeni nekik, hogy a zsidó telepek létrehozását német részről a nemzetközi joggal ellentételesnek tartják. Az Iránnal kapcsolatos külpolitika is vita tárgya marad: míg a németek az atomprogramot és a fegyverkezést diplomáciai úton szeretnék megállítani, addig az izraeliek sokkal keményebb lépéseket követelnek.

A kormánypártok között, sőt a pártokon belül sincs minden pontban üdvös összhang. A zöldek sokkal inkább hajlanak a palesztinok pártjára állni, mint a két másik párt. Ellenzékként időnként bírálták az izraeli fegyverszállításokat is, jóllehet azóta megbánták. Míg a szabaddemokraták a BDS-mozgalmat* egyöntetűen elítélik, Scholz partjában egy anticionistának tartott baloldali blokk támogatja. Politikai elemzők szerint emiatt maradt ki a kormányprogramból, holott egy parlamenti határozat már évekkel ezelőtt elítélte a BDS-t. A Szociáldemokrata Párt ifjúsági szervezete, a Jusos tavaly még ennél is továbbment:

testvérszervezetének nyilvánította az Izrael elpusztítására felszólító palesztin Fatah Ifjúságot.

Vagyis a belföldi antiszemitizmus leküzdésének fontosságában a vélemények azonosak, csak azt nem tudni, mi lenne a leghatékonyabb módszer. A külpolitikában viszont elképzelhető az ideológiák összecsapása. Itt fontos szerepe lesz Scholz kormányon belüli diplomáciai érzékének, annál is inkább, mert az egyébként is politikai könnyűsúlynak tartott Baerbock külügyminiszter asszony teljesen járatlan a diplomáciában.

Jegyzet

*A BDS (Boycott, Divestment, Sanctions, azaz bojkott, tőkekivonás, szankciók) mozgalom izraeli művészek, tudósok és áruk bojkottjára, beruházók kivonulására és gazdasági szankciók bevezetésére hív fel. Érvrendszerét antiszemitának minősítik (PGy).