Németország mégsem a menekültek Mekkája

Egyes jelentések arról számolnak be, hogy a németországi menekülttáborokban annyira rossz állapotok uralkodnak, hogy a menekültek egy része inkább visszatérne otthonaikba, mintsem hasonló körülmények között tovább maradjanak.

“Borzalmas táborokban gyűjtik össze az embereket; nincs elég hely alvásra, tisztálkodásra vagy feltöltődésre. Németország kilátástalan.”

Így nyilatkozott az Euronews-nak Heval Aram, egy menedékjogot kérő iraki  férfi, aki családjával 12 nap alatt tette meg a Németországba vezető utat. “Remélem, senki sem hagyja el az otthonát azért, hogy ide jöjjön” – tette hozzá. 

Mások a menedékkérelmek elbírálásának procedúráját tartják túlságosan lassúnak. “Nem hozhatom a családomat és még a tartózkodási engedélyt sem kaptam meg eddig. Nem vállalhatok munkát, s nem járhatok-kelhetek szabadon” – hangoztatta az immár öt hónapja kérelme elbírálására váró Mohammed Mohsen a Deutsche Welle-nek.  “Nem lehet a kapukat megnyitni a menekülteknek úgy, hogy utána képtelenek követni a folyamatot.” 

A múlt évben több mint egymillió ember folyamodott menekültstátuszért Németországban. Kérelmük elbírálásának ideje hetekről hónapokra nyúlt meg, miközben sürgősséggel megnyitott táborokba zsúfolják be őket. 

Hamid Maheed, az Iraki légitársaságnál dolgozó foglalási ügynök elmondása szerint tavaly októbertől hetente 50 iraki hazatérését segítette elő, s számuk januártól megduplázódott. 

Az újonnan érkezők közül sokan mindenüket pénzzé tették azért, hogy eljussanak Németországba, most azonban felhagytak a próbálkozással, hogy új életet kezdjenek Európában. Az Euronews szerint az irakiak azzal indokolják hazatérési szándékukat, hogy az államtól kapott pénzbeli juttatásokhoz képest drága az élelmiszer, a menedékjog-kérelem elbírálása pedig lassú. Néhányuknak meg kell válniuk utolsó ékszereiktől is, hogy ki tudják fizetni a haza szóló repülőjegy árát. 

Ismét mások arra a következtetésre jutottak, hogy a német kultúra annyira különböző az anyaországitól, hogy képtelenek lennének beilleszkedni. 

Abdullah Alsoaant, egy 51 éves szíriai férfit az utcán csókolózó tinédzserek látványa döbbentette rá arra, hogy számára elképzelhetetlen, hogy a lányait egy ilyen kulturális közegben nevelje fel. “A probléma nem Németországgal, vagy a németekkel van, akik nagyon kedves emberek. Ellenben nekik is megvannak a saját életviteli normáik és nekünk is a magunké” – jelentette ki a Wall Street Journalnak.

A németországi iraki nagykövetség az elmúlt négy hónapban 1500 útlevelet bocsájtott ki a hazatérni szándékozok részére. Az útlevelek egyszer használatosak, s csak Irakba történő utazásra vehetőek igénybe. 

(Egyes menekültek elvesztették okmányaikat az Európába tartó út során, míg mások szándékosan semmisítették meg azokat, hogy szíriainak adják ki magukat, mivel a Szíriából érkezők elsőbbséget élveznek.)

A Finnországba vetődött menekültek nagy része a fentiekhez hasonló döntésre jutott. A Finn Bevándorlási Hivatal adatai szerint a tavaly benyújtott 3700 iraki menedékjogi kérelemből 2600 lejárt, ami azt jelenti, hogy a kérelmező vagy eltűnt, vagy törölte indítványát.

Egy a menekülteket Magyarországon segítő önkéntes elmondása szerint – aki továbbra is tartja velük a kapcsolatot – Ahmed nevű szír, tanult, angolul jól beszélő pártfogoltját a német hatóságok a minap 5 hónapnyi várakozás után utasították vissza, arra hivatkozva, hogy sikeresen regisztrált Magyarországon, így nem kaphat Németországban letelepedési engedélyt. Ahmed bátyját az ISIS meggyilkolta, bátyja felesége két gyermekükkel továbbra is törökországi sátortáborban él. Szüleinek menekülniük kellett a bombázások elől, egy hónapja nem kapott életjelt tőlük.

Ahmed egyik szintén Németországban tartózkodó barátját állítólag úgy utasították vissza, hogy az indoklásban az állt, saját maga vonta vissza kérvényét és Jordániába szeretne utazni – ami nem tükrözi a valóságot. Az elutasítottaknak 3 hónapjuk van, hogy elhagyják az országot, a német állam fizeti a vissza repülőút árát, és választhatnak, hogy Törökországba, vagy Jordániába kívánnak menni. A csalódott menekültek sokszor a bujkálást választják, naponta több százan tűnnek el a menekülttáborokból. A táborokban a káosz kezd eluralkodni, mivel a hatóságok alkalmatlannak bizonyultak arra, hogy több, mint egymillió ember kérelmét elbírálják; ekkora tömegre nem voltak felkészülve.