Németország: Csendes fegyverembargó Izraellel szemben?

Az ország történelmének sötét fejezetére hivatkozva a német politikai szereplők évek óta előszeretettel hangsúlyozták, hogy Izrael biztonsága német államérdek. Lehet, hogy ez csak üres szólam?

Jóllehet a Hamasz tavaly október 7-i terrortámadását követően nem csak a kormány, hanem a parlament, a Bundestag is több ülésén kifejezte szolidaritását Izraellel, de az utóbbi időben mégis, mintha akadoznának a német fegyverszállítások. Erről hetek óta zajlik ádáz vita a Bundestagban. Egy október eleji parlamenti vitában a felszólalók többsége az áldozatokkal való szolidaritást, a túszok szabadon bocsátásának szükségességét, egy tűzszünet és a végleges béke reményét hangsúlyozta. Ezzel párhuzamosan többen Izrael katonai akcióit bírálták. Így például a kormányzó szociáldemokrata párt frakcióvezető-helyettese, Gabriela Heinrich kijelentette, hogy Izraelnek ugyan meg kell védenie magát, „de arányos eszközökkel, a nemzetközi joggal összhangban”. Annalena Baerbock külügyminiszter (Zöldek) szerint pedig szükség van „a differenciálás erejére”. Továbbá elmondta, hogy a nemzetközi humanitárius jog és Izrael létezéshez való joga szorosan összefügg.

Hogy pontosan mire gondolt, nem lehet tudni. Tény viszont, hogy a jelenleg több fronton vívott háborúhoz nem jelentéktelen mértékben van folyamatos fegyver-utánpótlásra szüksége az Izraeli Védelmi Erőknek (IDF), többek között Németországból. 2023-ban a szociáldemokrata-zöld-szabaddemokrata koalícióból álló kormány még 326,5 millió euró értékben engedélyezett hadifelszerelés-szállítmányokat, köztük kb. 20 millió euró értékben fegyvereket. A legtöbb jóváhagyást 2023. október 7-e után adták ki. Idén az exportengedélyek értéke drasztikusan csökkent. Január 1-je és augusztus 21-e között már csak 14,42 millió euró értékben tett lehetővé eladásokat.

Friedrich Merz, az ellenzéki Kereszténydemokrata Unió vezetője azzal vádolta a kormányt, hogy akadályozza a hadiüzemek exportkérelmeit, beleértve lőszerek és harckocsikhoz szükséges pótalkatrészek szállítását. Erre Olaf Scholz szövetségi kancellár válaszként a Bundestag október 7-i, a támadás évfordulóján tartott vitájában enyhén harapós hangnemben kijelentette: „Szállítottunk fegyvereket és továbbra is fogunk fegyvereket szállítani!” Hangsúlyozta, hogy nincs általános kiviteli tilalom érvényiben, de eseti alapon döntenek.

Szeptember óta valóban, mintegy 94 millió euró értékű engedélyt adott ki a kabinet, de kizárólag „egyéb védelmi felszerelések”-re. Ebbe a kategóriába például rohamsisakok, védőmellények, fegyvertelen katonai járművek és egyes pótalkatrészek tartoznak, fegyverek nem.

Az IDF egyik szóvivője, Arye Sharuz Shalicar szokatlanul hevesen bírálta Németország csendes fegyverembargóját: „A zsidó államot a legnehezebb órájában éppen Németország hagyja cserben a fegyverkezés terén” – jelentette ki a Die Tagespost című katolikus hetilapnak. Szeretné tudni – kérdezte Shalicar –, mit ért Németország „államérdek” alatt, és mit ért a fiatal generáció a „soha többé” alatt. „Németország elsősorban a halott németországi zsidókkal vállal szolidaritást, vagy végre szolidaritást vállal az élő zsidókkal, akik megvédik magukat?” – kérdezte.

Berlin óvatosságának valószínű oka a hágai Nemzetközi Bíróságon folyamatban lévő, a nemzetközi politikai tényezőnek éppenséggel nem számító latin-amerikai Nicaragua által indított per, amelyben a Németországi Szövetségi Köztársaságot a fegyverexportja miatt népirtás elősegítésével és felbujtásával vádolja. Április végén a bírák ugyan elutasították a szállítások leállítására irányuló sürgősségi kérelmet, azonban nem adtak helyt Németország azon beadványának, hogy Nicaragua keresetét teljes egészében utasítsák el.