Nem zsidót temetni zsidó temetőben – kemény ütésváltás az EMIH és a Mazsihisz között

Súlyosan eldurvult és kölcsönös sértegetésbe, vádaskodásba torkollott egy vallási gyökerű vita a honi zsidóság két nagy vallási szervezete, az EMIH és a Mazsihisz között.

A feszültségek nem mai keletűek, s a légkör sajnos már érett volt egy mélyebb konfliktus kirobbanására. Egy hónappal ezelőtt, a zuglói zsinagógatűz után, a Mazsihisz szarkasztikus kommentárban hárította el az EMIH által felajánlott segítséget, azt éreztetve: a médiában felajánlott támogatás valódi célja az önfényezés, nem a tényleges segítségnyújtás, s leszögezte: a valódi segítség az lenne, ha az EMIH kifizetné lejárt tartozásait.

A közvetlen előzményeket tehát úgy summázhatnánk, hogy a Mazsihisz EMIH-hel szembeni jóhiszeműségének végére ért.

Mindamellett a vita ekkor még a hagyományos keretek közt maradt: Oberlander Baruch rabbi, az EMIH vezető vallási tekintélye halachikus vitairatban reagált, szemügyre véve, hogy a segítség nyilvános felajánlása valóban ellentmond-e a hagyománynak.

Az első pofon

Néhány héttel később Oberlander interjút adott a HaMevaszer című izraeli, ortodox újságnak. Ebben felhánytorgatta, hogy a Mazsihisz a Kozma utcai temetőben nem zsidók eltemetését is megengedi. Érvelése szerint ez az eljárás sérti a jóhiszemű elődöket, köztük nagy tekintélyű rabbikat, akik annak idején komoly pénzeket fizettek a sírhelyért, abban a hitben, hogy zsidó hittestvéreik között fognak nyugodni. Nem részletezte, hogy a kifogásolt temetésekre milyen körülmények között került sor, viszont felszólította az ortodox olvasóközönséget, hogy hallassák a hangjukat, vagyis gyakoroljanak nyomást a Mazsihiszre az elfogadhatatlan helyzet megváltoztatása érdekében.

Egy ortodox rabbitól nem meglepő, hogy az ortodox hitelveket számon kéri, de kérdés, hogy miért itt és most és miért ilyen hangnemben? („Ki jogosította föl erre a jelenlegi vezetést?”)

A nyomtatott lapban megjelent cikk alighanem megmaradt volna a célközönség köreiben, ha nem ismerteti a nagy látogatottságnak örvendő, izraeli vallásos cionista Arutz 7 hírportál. Itt fedezte fel a kurucinfo héberül is tudó munkatársa, szemlézte, és összefoglalójában közzé is tette annak egy mondatát magyarul, mely szerint „Egyetlen goj eltemetése a már régebben eltemetett százezer zsidó közé, mind a százezer zsidó halottat sérti”. (A szövegkörnyezetből kiragadott mondatok szó szerinti fordítása és félremagyarázása köztudomásúlag a zsidógyűlölők régi fegyvere.)

Visszavágás

A szélsőjobboldali portál tudósítására figyelt fel Radnóti Zoltán rabbi, a neológ rabbitestület elnöke, aki Facebook oldalán rendkívül indulatos hangnemben válaszolt – nem a neonáci portálnak, hanem Baruch Oberlandernek. „Ámokfutás”, „álszent”, „vallási fanatizmus”, „kirekesztés”, „szégyent hoz… az egész magyar zsidó közösségre” – egyebek közt ilyesmiket vágott Oberlander fejéhez. Válaszának racionális része az volt, hogy a Mazsihisz mint önálló egyház (sic) maga dönt vallásgyakorlatáról, Oberlander efféle cikkei pedig az egész magyar zsidóságnak ártanak. Figyelemre méltó megjegyzése volt, hogy „magánemberként és rabbiként is vallom, hogy ember és ember között nem lehet különbséget tenni sem éltében, sem holtában.” A humanista hitvallás szépen hangzik, de felmerül a kérdés: ha így van, mi szükség zsidó temetőre?

Egy nappal később a Mazsihisz is elérkezettnek látta az időt, hogy a politikainak értelmezett támadásra támadással válaszoljon. „Mi kérünk elnézést Oberlander rabbi helyett” című közleménye nem követi Radnóti rabbi dühödt stílusát, de azért „szörnyű kijelentés”-nek, „egyszerűen embertelenség”-nek minősíti Oberlander mondatát, s jó előre leszögezi, hogy „Ennek a mondatnak nincs köze vallásjogi vitákhoz”. Így tehát a Mazsihisz a valláson kívüli, általános etikai síkra tereli a vitát.

Rekontra

Válaszában az EMIH közleménye sem az antiszemita portált támadja, hanem a Mazsihiszt. Joggal mutat rá, hogy a zsidók – és kizárólag zsidók – eltemetése a zsidó temetőben a vallási hagyományokhoz tartozik – éppúgy, mint ahogy például katolikus templomban is csak katolikusok házasodhatnak.

Ezután azonban – minden konkrét bizonyíték nélkül – megismétli Oberlander vádjait és megtoldja azzal, hogy „állítólag a Mazsihisz világi vezetésének kezdeményezésére – anyagi érdekekre való hivatkozással – hivatalosan is felrúgták a zsidó vallás temetkezéssel kapcsolatos szabályait”. Bizonyítékot nem hoz, holott alig képzelhető el, hogy a Mazsihisz vezetői hivatalosan anyagi érdekekkel indokolnák nem zsidók eltemetését.

Fordítás vagy ferdítés?

Az inkriminált mondat magyar változatát a közlemény félrefordításnak nevezi, holott a fordítás – szó szerint – helytálló. (Mint említettük, a gond éppen a kontextust ignoráló, szó szerinti fordítással van.)

Mint kiderül, az EMIH részéről egyetlen héber szó, a גוי betűhív fordítását (goj) kifogásolják. Nem ok nélkül: e szó kontextus nélküli magyarítása valóban az antiszemiták régi fegyvere, amellyel hamis módon azt sugallják, hogy ez lenéző kifejezés és bizonyíték arra, hogy a zsidók megvetik a nem zsidókat.

Joggal kifogásolhatja tehát az EMIH, hogy a Mazsihisz részéről hallgatólagosan elfogadják a mondat kurucinfo-féle interpretációját. Mindezt azonban jobbító szándékkal is lehetne kifogásolni, ám az EMIH (hivatalosan: az Ortodox Rabbinátus) közleménye nem a párbeszédre törekszik. Utolsó előtti mondata így hangzik: „Szomorúsággal nyugtázzuk, hogy a magyarországi neológ hitközség vezetése egy neonáci hírportálból tájékozódik saját hagyománya és nyelve alapkérdéseiben.”

Ennél durvábban nehéz lenne megfogalmazni, hogy teljes erkölcsi és vallási hiteltelenséggel vádolják a Mazsihiszt.

Miről is van szó?

Viszontválaszában Radnóti rabbi (ismét indulatosan) és a Mazsihisz is (valamivel visszafogottabban) azt a pontot üti tovább, ahol Oberlander rabbi és az EMIH a legsebezhetőbbnek tűnik: az „Egyetlen goj eltemetése” kezdetű mondatot támadják újfent, vállalhatatlannak nevezik, és ismételten bocsánatkérésre szólítják fel Oberlandert.

Viszont első ízben sejlik fel a Mazsihisz közleményéből, hogy tulajdonképpen miről is folyik az egész vita: „Sajnáljuk, hogy Köves rabbi és közösségének vallási vezetői nem érzékelnek erkölcsi dilemmát, amikor arról kell dönteni, hogy két eltérő vallású ember, akik együtt élték le az életüket, egymás mellett pihenhet-e, vagy sem.” Vagyis a dilemma (amit még mindig nem neveznek egyenesen néven) a nem zsidó házastárs eltemetése a zsidó temetőben.

A két felekezet közötti nyilvános „eszmecsere” – úgy tűnik – itt befejeződött.

Nem tudjuk, hogy a nem zsidó házastárs eltemetése mióta gyakorlat a Kozma utcai temetőben, ez hány embert érint, kivétel-e az ilyesmi, vagy inkább szabály. A neológ rabbiság részéről semmiféle állásfoglalás vagy tájékoztatás nem hangzott el ezzel kapcsolatban. Mivel a hagyománnyal ez a gyakorlat ellenkezik, a rabbinikus állásfoglalás valóban elkelne – de a neológia sohasem arról volt híres, hogy újító halachikus döntéseket hozott, hanem arról, hogy – vallási szempontból – a világ változásait inkább passzívan tudomásul vette.

Két világ között

Ne beszéljünk most a „goj” szó helyes vagy helytelen fordításáról: a hagyományőrző zsidó világ és a nem zsidó (ez esetben: magyar) közfelfogás között olyan nagy a különbség, hogy azt egyszerű fordítással gyakran nem lehet áthidalni. Nem véletlen, hogy a hagyományos zsidó szövegek idegen nyelvre fordításakor a lábjegyzetek és magyarázatok gyakran több helyet foglalnak el, mint maga az átültetett szöveg.

A pesti neológia vonzáskörében élő zsidók nyilván közelebb állnak a magyar liberális, multikulti világhoz, mint az izraeli ultraortodoxia közegéhez. A nem zsidó társsal kötött házasság itt mindennapos, ott elképzelhetetlen. A beolvadás határán álló, hagyományai maradékát őrző közösségnek egészen mások a dilemmái, mint annak, akinek világát teljes egészében a hagyományos parancsolatok töltik ki. Az ultraortodoxia világában a nem zsidó halottakról szóló mondat (a stílustól eltekintve) egyszerű utalás a vallástörvényre, a nem zsidó közegben (melynek a pesti multikulti szubkultúra is része) viszont megbotránkoztató kijelentés.

Közvetítés vagy bezárkózás

Nagyon kevesen ismerik mind a két világot. Oberlander rabbi közéjük tartozik. Adott esetben ő lehetne a tolmács a kettő között. Inkriminált cikkében azonban nem ezt tette: az ultraortodox újságban nem csupán ultraortodox szemüveggel nézte és ítélte meg a budapesti zsidó közeget, hanem az utóbbi sajátos problémáit nem próbálta megértetni, azokról említést sem tett. Holott – csaknem húsz éve Budapesten működő rabbiként – ezeket a gondokat nagyon jól ismeri.

Oberlander cikkét látva Radnóti és a Mazsihisz vezetői alighanem valami ilyesmit éreztek: ha te úgy, hát mi is úgy! Felvették a kesztyűt, félretették az empátiát és egyértelműen a budapesti multikulti szemüvegén keresztül vették szemügyre Oberlander szövegét, meg sem próbálták az ultraortodoxia szempontjait megértetni. Holott a zsidó vallás parancsai számukra éppenséggel nem ismeretlenek.

A vita – a magyar zsidó közegben eddig példátlan módon – eldurvult, mind a két fél a másikat lenullázó üzeneteket fogalmazott meg, zsidó fórumokon ugyan, de nyilvánosság előtt, mindenki számára hozzáférhetően. A vitát kiváltó neonáci portál cikke komoly indulatokat váltott ki belőlük, de ezeket nem a neonácik, hanem egymás ellen fordították.

A „minden mindennel összefér” felfogását valló nyugati multikulti – melyben a pesti zsidók többsége otthon érzi magát – és az évezredes hagyomány parancsaihoz ragaszkodó ortodox zsidóság világa nem kompatibilis. Fordítással nem lehet őket közel hozni egymáshoz, csak türelmes, néha hosszadalmas magyarázatokkal megértetni mindkettejük szempontjait. A Magyarországon élő rabbik mind a két világot ismerik – ki egyiket, ki másikat jobban. Ők, a tudással felvértezett tanítók, mesterek lennének hivatottak arra, hogy ha szükséges, a két világ között közvetítsenek. A rabbik ezúttal nem ezt tették: ehelyett bezárkóztak az egyik világba, s onnan lőtték a másikat.

Az efféle konfliktus korántsem ismeretlen a zsidó történelemben: a parancsolatok értelmezésén és megtartásán – ami ebben a vallásban az egyik legfőbb értékmérő – időről időre vad szócsatákat, ezen is túlmenő háborúságot vívnak közösségek és rabbik. Elég itt haszidok és mitnagédek évszázados küzdelmére gondolni.

De azért legalább azt észrevehették volna egymás aprítása közben, hogy a kurucinfó adta alájuk a lovat.