Nem vicc: Libanon zsidó befektetőket keres

Libanon franciaországi nagykövetének múlt héten úgy sikerült bekerülnie a hírekbe, hogy meghívott egy csoport libanoni származású zsidót a párizsi nagykövetségre egy „családi találkozóra”. Ezek a zsidók már régen elmenekültek Libanonból. Egy bölcsen gyanakvó 70 éves asszony – aki évtizedekkel ezelőtt hagyta el Libanont – megkérdezte a nagykövetet: „Miért most?”. A válasz az volt, hogy “Libanon „veszélyben van és minden polgárnak, aki akár különböző vallási felekezetekhez tartozik, össze kell fognia, hogy megmentse” Libanont, mint országot.

A Tablet Magazine szakértője, Tony Badran véleménycikkét összegeztük.

Talán hallottak már az ország két éve tartó gazdasági és pénzügyi válságáról, amely 2019 végén csődbe torkollott. Libanon ma alig működő, diszfunkcionális ország.

Ez az országosan irányított átverés az ország polgárháborújának végére, 1990-re vezethető vissza. Ekkor a hadurak és oligarchák kampányt indítottak, hogy a külföldre menekült libanoniak tőkéjét visszacsalogassák az országba. Ezeket a külföldieket turisztikai reklámkampánnyal csábították el, amely azt ígérte számukra, hogy birtokba vehetik és újjáépíthetik az országukat. Ez a tévhit megérintette szívüket és a hiúságukra apellált. Bizony ez az az ország, amelyet az Aszad bűnözőcsalád ural, de ti csak hozzátok a pénzeteket libanoni emberek, tegyétek be a bankjainkba, költözzetek haza a családostul, és indítsatok itt vállalkozásokat. Ez az az ország, mely „államférfiai” a korábbi polgárháborús hadurak, s ahol egy terrorszervezet továbbra is háborút folytat déli szomszédja ellen.

Amikor ez történt, a külföldön élő libanoniak álmait vették meg. Miután egész életüket ebbe fektették, cinkosokká váltak a hazugság fenntartásában. Még a nem libanoni külföldiek is követték a példát, és Bejrútba tették a dollárjaikat és euróikat, sőt akár még a családjukat is. Mindannyian közreműködtek abban, hogy a nemzeti Ponzi-rendszer (magyarul pilótajátéknak mondják – a szerk.) a hamis reklámokból politikai tőkét kovácsoljon Washingtonban és Európa fővárosaiban. Még az amerikai és európai tisztviselők is elhitték az átverést. Valójában az Egyesült Államokban és Európában a Libanonnal kapcsolatos politikai döntéshozatal nagy része ugyanarra az érzelmi impulzusra épült. Ezeket az érzelmek a promóció megfelelően ki is használta.

Vegyük például a francia és a brit nagykövet 2018-as megjegyzéseit. Egy évvel azelőtt, hogy a Ponzi-rendszer lelepleződött és Libanon csődbe ment, Bruno Foucher francia nagykövet megnyugtatta a libanoniakat, hogy Emmanuel Macron elnök soha nem fogja hagyni, hogy Libanon destabilizálódjon. A maga részéről a leköszönő brit nagykövet, Hugo Shorter a Twitteren a #beautifullebanon hashtaget használva tette közzé az álláspontját: „Libanon … egy kivételes ország. Nincs még egy ilyen ország a világon, amiről tudomásom van”. Amikor a párizsi nagykövetség felvette a kapcsolatot a franciaországi libanoni zsidókkal, a turisztikai miniszter bemutatta az ország új hivatalos szlogenjét, amelyet nyilvánvalóan arra terveztek, hogy országa hiányosságait bearanyozza: „Libanon: így szeretlek az őrültségeddel együtt”.

A szaúdiak évtizedekig utaztak a libanoni őrült vonaton. 2016-ban az új rijádi vezetés úgy döntött, hogy ideje ebből kiszállni. Ennek nyomán a szaúdi külügyminiszter a múlt héten „céltalannak” nevezte a Hezbollah uralta országgal való kapcsolatokat.

A feladat tehát adott: az illúzió helyreállítása. Ez az, ami visszavezet minket a zsidók meghívásához a párizsi nagykövetségre. Hivatalos kapcsolatok alakítása szolgálatában a libanoni oligarchák, valamint a külföldi NGO aktivistáik úgy döntöttek, hogy bevonják a játszmába a libanoni zsidókat is. Természetesen Libanonban nincs érdemi zsidó közösség. A libanoni zsidók mind külföldön élnek. A legtöbbjük fél évszázada nem járt az országban. Ellentétben az 1990 után visszahívott muszlim és keresztény libanoni emigránsokkal, senkinek sincsenek hamis illúziói azzal kapcsolatban, hogy a zsidók visszatérnének-e Libanonba. Nemhogy befektetnének!

Libanon párizsi nagykövete egyenesen fogalmazott. Szerinte nyugaton rendkívüli befolyással bíró, mindenható zsidókat arra kell rábírni, hogy megsegítsék a nagy libanoni átverés legújabb változatának piacra dobását. Üzenete a libanoni zsidóknak lényegében ez volt: van-e rá mód, hogy ti zsidók – mindenható és ravasz emberek – hatalmatokkal segítsetek nekünk több pénzt és nemzetközi támogatást szerezni?

A zsidók továbbá segíthetnének újracsomagolni a régi libanoni imázst a tolerancia városáról, a Közel-Kelet Párizsáról. Eszerint a világnak meg kell mentenie Bejrútot a multikulti utolsó levantei városát. „Nézd, vannak zsidóink is, és mi szeretjük a zsidókat!”

Beszédes, hogy a libanoni rezsim oligarchiáinak nem kellett személyesen népszerűsíteniük ezt a hazugságot. Ismét a libanoni „értelmiség” volt az, amely a rezsim nevében forgalmazta az álláspontot. Az egész folyamat egyszerre volt átlátszóan mesterkélt és kínosan mulatságos.

Kevésbé tréfás ebben az egészben az amerikai kormány szerepe. Itt nem csak arról van szó, hogy Washington évekig a tiszta és fizetőképes bankszektor mítoszát támogatta, amely a valóságban a Hezbollah pénzmosodája volt. Hanem arról is, hogy az amerikai kormány maga is segíti a félrevezető reklám forgalmazását. Jó példa erre Amos Hochstein, az Amerikai Külügyminisztérium globális energiabiztonságért felelős főtanácsadója.

Hochsteint a múlt hónapban küldték Bejrútba, hogy felélessze a Libanon és Izrael közötti tengeri határmegállapítási tárgyalásokat. Erről azt érdemes tudni, hogy a tárgyalások tavaly decemberben megszakadtak. Ekkor a libanoniak úgy döntöttek, hogy több száz kilométerrel kiterjesztik ki a követeléseiket. Mindezt azért tették, hogy azok izraeli vizekre és tengeri gázmezőkre is kiterjedjenek. Október 21-én Bejrútban Hochstein interjút adott egy arab nyelvű csatornának. Abból indult ki, hogy ha 2016-ban elértek volna egy megállapodást, ma nem lenne áramszünet Libanonban és a libanoniak olcsóbb gázárakat fizetnének. Hochstein azt szeretné, ha Libanon 2025-re csatlakozna a Földközi-tenger keleti medencéjének többi országához a gáz világpiacon történő értékesítésében. Így a termék globális exportőrévé válna.

Hogyne, persze! Az utolsó gázfeltárás nem járt sikerrel, a további lelőhelyek vizsgálatát még el sem kezdték. Korrupt és fizetésképtelen az állam, de Hochstein szerint ezzel senki se törődjön. Sőt négy éven belül még gázt is exportálhatnának. De egy ponton a Hochsteint kérdező riporter kiszúrta a fantáziabuborékot: A Hezbollah nem áll amerikai szankciók alatt? Ismeri, ez az a terrorista csoport, amely Libanon, annak „kormánya” és „intézményei” felett rendelkezik? Hochstein válasza egy részét akár egy libanoni politikus is adhatta volna: „Libanont országnak tekintem. Nem úgy tekintek Libanonra, mintha az a Hezbollah lenne. És ez az amerikai kormányzat teljes mértékben támogatja Libanont, támogatja Libanon fejlődését, elismeri a Libanonban rejlő lehetőséget. Ha azt akarjuk elérni, hogy a libanoni emberek utazzanak és vissza is költözzenek Libanonba, akkor reményt kell adni az embereknek, hogy a helyzet megváltozik, és hogy itt jobb életet építhetnek. Ez a jelenlegi kormány célja. Támogatni akarjuk a hadseregét és támogatni akarjuk a gazdaságát mindaddig, amíg a kormány folytatja a reformprogrammal kapcsolatos ígéretek megvalósítását. Mindezek mellett a régi Libanon visszaállítását is támogatjuk, amely oly nagyszerű hely volt az emberek számára, ahol élni és fejlődni egyszerre lehetett.”

Minden rendben lesz! Hezbollah? Mi közük van nekik ehhez? A miniszter szerint a Hezbollah nem egyenlő Libanonnal. Az emberek visszaköltözhetnek és felépíthetik itt az életüket, sőt lehetnek gázexportőrök is! Persze, a Hezbollah a rakétáival és a hadseregével megcsapolja és közvetlenül részesül ezekből a pénzekből, de ezt ki érdekel? Csak képzeljék el velem együtt, olyan lehet minden, mint a régi Libanon. Ne aggódjanak, ez a kormányzat teljes mértékben, több százmillió dollárral támogatja ezt az álomvilágot.

Tabletmag.com – Szabó Gyula