Nem szakad vége egy hungarikumnak

Kis írásunk címét kölcsönvettük Köves Slomó rabbinak a Szombatban megjelent írásából. Azzal a különbséggel, hogy amit ő megkérdőjelez (kérdőjelet tesz a hungarikum után), azt mi állító mondatban használjuk. 

A tárgyra térve: Köves Slomó a neológiát egy sajátos hungarikumnak tartja, amely írásából kitűnően egy súlyos tévedés következménye. Szerinte a tévedés lényege az, hogy a magyarországi zsidóság egy része a polgári és felekezeti egyenjogúsítás következtében és szerinte a Rákosi-rendszer hívó szavára, az asszimiláció érdekében lemondott zsidó mivoltáról.

Szerinte a Rákosi-rendszer azzal érvelt, hogy ha nem lesztek zsidók, nem lesz antiszemitizmus, ugyanakkor pedig azt kívánta, hogy a szakrális zsidóság kivételével, a zsidóság ne legyen jelen a közéletben. Minő ellentmondás. A Rákosi-rendszer nem kért és kívánt, hanem mint nyíltan megvallotta, diktatórikus rendszer volt, amely adott egy ösvényt a felekezetek számára, de ez túl széles utat a felekezeti életnek nem engedett.

Ebben tehát súlyosan téved, amikor itt nem ismeri a diktatórikus társadalmi rend egyházi, felekezeti vonatkozásait. De ennél még nagyobb tévedés, hogy a neológia vallási vezetői és tudósai soha nem foglalkoztak hittudományi kérdésekkel, hanem szinte kizárólag a történelem feldolgozására és vallási szövegek fordítására összpontosították munkásságukat.

A fiatal rabbinak eme nagy önbizalomról, de fájdalom, nem kellő ismeretről szóló megnyilatkozásait nem lehet cáfolat nélkül hagyni.

A zsidó hagyomány a bántásokra többféle feleleti megoldást ismer. Az egyik szerint szótlanul tűrjük a bántalmakat, s e szótlan önfegyelmezés fejében, az örök élet jutalmazásában bőséges részünk lesz: haneelovin veén aulvin, saumrin herpochon, vöén mösivim, vagyis hallgatják sértegetésüket, de nem reagálnak azokra…

A másik felfogás szerint hakhé esz sinov, az erőteljes támadásra adj erőteljes választ.

Mi a középúton maradunk, sem nem hallgatunk, sem nem támadunk, mert ez méltatlan lenne hozzánk, csupán tényekre szorítkozunk.

A fiatal rabbi ugyanis a neologizmus szellemi vezetőinek, rabbijainak kritikájába bocsátkozik, de úgy látszik, kellő szakmai ismeretek nélkül.

Nem tud Bloch Mózesről, aki talmudi jogász volt, sem a Talmud óriási, nem halachikus részét bámulatosan feldolgozó Bacher Vilmosról, sem a zsidó filozófia és történelem professzoráról Kaufmann Dávidról, s nem ismeri Kohn Sámuelnek a magyar zsidók történetéről írott alapvető művét, mert – ha tudná –, nem jutna olyan téves végeredményhez, mint amelyet produkált. De vajon ismeri-e a Szentírás-kutatásban Heller Bernát nevét?

A talmudi kutatásban vajon olvasott-e Blau Lajostól és Guttmann Mihálytól, akik világszerte tisztelt nevek voltak, tud-e Weisz Miksa pesti rabbi munkásságáról a középkori irodalom terén, olvasott-e hagyományos Talmud és Halacha köréből Feldmann Mózestől és Hoffer Ármintól? De eddig a szeminárium tanárait említettük. Folytathatnók a sort olyan ragyogó nevekkel, mint Lőw Immánuel, Krausz Sámuel, Büchler Adolf, Hevesi Simon, akik munkásságát világszerte ismerték és tisztelték.

A neológizmus kialakulását a történelmi szükség teremtette meg, amennyiben a polgári és vallási egyenjogúsítás a zsidók számára történelmi lehetőség és szükség volt a legkülönbözőbb hivatásokban történő elhelyezkedésre.

Ez pedig, ha tetszik, ha nem, indokolta, hogy a zsidók egy jelentős része elhelyezkedése, kenyérkeresete érdekében egyes vallási előírásoktól eltekintsen.

Ugyanakkor ez az eltekintő rész öntudatosan vallotta zsidónak magát, gyönyörű zsinagógákat, hatalmas és ragyogó humanitárius intézményeket létesített, zsidó voltát öntudattal vallotta, de az új társadalmi helyzetben a régi hagyományt mindenben nem őrizhette meg. Ezért van az, hogy a neológ zsidóság nem teremtett új vallási eszményeket, sem rítust, nem változtatott az imádságok tartalmán és szövegén, de kialakított egy olyan zsidóságot, amely zsidóságához, templomaihoz, intézményeihez áldozatkészen ragaszkodott.

Auschwitz után nem ellentéteket kell kreálni, hanem a maradék zsidóság egységes létének elvén a továbbfejlődést és a jövendő, remélhetőleg benső vitáktól mentes életét kell munkálni mindnyájunk lelki épülése és zsidó tudata szolgálatában.

*

Kapcsolódó cikkek:

Köves Slomó: Vége szakadna egy hungarikumnak?

A hungarikumról – másképpen. Schweitzer Gábor válaszcikke Köves Slomónak

Hungarikumok? Biró Tamás reflexiója 

Vita a „továbbfejlődés és lelki épülés szolgálatában”. – Köves Slomó válasza Schweitzer Józsefnek