Nem éppen galamb

David Friedman, Trump kiszemelt izraeli nagykövete

Donald Trump elnökségével gyökeresen megváltozik Washington Közel-Kelet politikája, amelynek olyan szimbolikus jelei is lesznek, mint például az Egyesült Államok izraeli nagykövetségének beígért elköltözése Tel-Avivból Jeruzsálembe. A képviselet helyváltoztatása látszólag földrajzi kérdés, ám a mögötte lévő politikai megfontolás nagyon is húsbavágó: elismeri az oszthatatlan Jeruzsálemet, amivel leszámol az izraeli és palesztin államiság egymás mellett létezésének „reálpolitikájával”.

Trump kampánya alatt egyik legfontosabb közel-keleti tanácsadója David Friedman volt, aki az üzletember játékkaszinóláncának 2010-es csődeljárása alatt ügyvédként képviselte. Miután bejelentette, hogy az izraeli nagyköveti posztot neki szánja, világossá vált, hogy a kampány során hangoztatott látványos változások küszöbön állnak.

Jóllehet az amerikai Kongresszus már 1995-ben megszavazta a követség Jeruzsálembe költözését, az összes elnök szabotálta azt, arra hivatkozva, hogy a város státuszáról előbb a zsidóknak és a palesztinoknak kell megállapodniuk. Trump lépése egyfajta dominóeffektust indít el, hiszen láthatóan Friedman szerepe lesz végrehajtani az általa már eddig is szorgalmazott radikális javaslatokat. Míg Obama elnököt gyakorta érte bírálat az izraeli kormány részéről mérsékelt palesztin-politikája miatt, Trumpnak nyilvánvalóan nem kell kritikára számítania – legalábbis nem jobboldalról. Neki ugyanis nincs problémája a Ciszjordániában napirenden lévő telepépítésekkel, Izraelre bízza, hogy az döntse el, adottak-e a palesztin államiság feltételei, nem szólna bele a kérdésbe. Azzal pedig, hogy elismeri Izrael fővárosának Jeruzsálemet, szembe megy a nemzetközi közösséggel, amely abban reménykedik, hogy kölcsönös engedményekkel egyszer csak mégis létrejöhet a független Palesztina, aminek viszont feltétele, hogy egyik fél se provokálja a másikat.

Márpedig nyilván szálka lesz a palesztinok szemében az 57 éves ügyvéd kinevezése. Friedman ugyanis elnöke az illegális telepépítéseket támogató izraeli szervezet, a Beth El Amerikai Barátainak. (Mellesleg Trump veje, Jared Kushner jótékonysági alapja anyagilag támogatta az egyik ideológiailag szélsőséges ciszjordániai telepet.) Friedman novemberben társszerzőként jegyezte a 16 pontos akciótervet, amely többek között biztosítja Izrael számára az Amerikával való „maximális katonai, stratégiai és taktikai együttműködést”.

A jelölést így kommentálta a Haaretz: „Friedmanhoz képest Netanjahu egy baloldali defetistának tűnik”, álláspontját tekintve pedig „az izraeliek többsége, nem is beszélve az amerikai zsidókról, többé kevésbé árulóknak számítanak.”

Illusztrálásul, miként gondolkodik (ír) Friedman, jellemző az Arutz Sheva hírportálon megjelent cikke, amelyben leantiszemitázta Obamát, a baloldali Izrael-lobbista szervezet, a J-Street (amely határozata szerint „ellenzi a megszállást”) támogatóira pedig azt mondja, hogy azok „rosszabbak a koncentrációs táborok kápóinál”.

Trumphoz hasonlóan, Friedman se rejti véka alá, hogy példaképének tekinti Vlagyimir Putyin orosz elnököt, aki tudja, miként azonosítson be egy nemzeti célt, hogyan hajtson végre egy katonai tervet, amely végső soron győzelemhez vezeti.

Friedman jelölése ismét megerősíti: Donald Trump komolyan gondolja, hogy szakít elődei politikájával, Peking és Moszkva után Izrael is számíthat arra, hogy a következő években gyökeresen más lesz Washington külpolitikája, ami zavarba hozhatja NATO-szövetségeseit.