Nem az EMIH alapította a magyarországi haszidizmust

 „Történelmi jelentőségű előadásra” invitál az EMIH programajánlója.

A Lubavicsi Rebbe születésnapját ünneplő fárbrengennek most még egy témája lesz, Oberlander Báruch rabbi az 1989-es Magyarországra érkezéséről fog beszélni. Már 34 éve lenne? Ajaj, így repül az idő?

Egyetlen egyszer mentem el a Bethlen téri, Engländer Tibor vezette Óneg Sábbát Klubba, pont akkor, amikor a frissen Budapestre érkezett pár, Báruch és Batsheva is eljött, hogy fiatalokkal ismerkedjenek. Kölcsönösen szokatlanok lehettek egymásnak, valószínűleg ők sem ilyen fiatalokhoz voltak szokva Brooklynban, és a Bethlen téri fiatalok sem nagyon találkozhattak addig lubavicsi haszidokkal. De a kezdeti pesszimista jóslatok és a nyilvánvaló nehézségek ellenére Oberlander rabbiék nem futamodtak meg, létrehozták és azóta is működtetik a Chabad közösséget.

„Oberlander Báruch neve fogalom a magyarországi haszidok számára” – írja az EMIH meghívója, igen, ez így van, de a következő mondatban már ezt olvashatjuk róla: „nem pusztán a Budapesti Ortodox Rabbinátus vezetője és rabbija a Vasvári Zsinagógának, de a haszidizmus magyarországi meghonosítását is neki köszönhetjük.”

Khm.

Nyilván egyszerű fogalmazási vagy gépelési hibáról van szó, kimaradt a lubavicsi szó a jelzős szerkezetből. Merthogy általában véve a magyarországi haszidizmus meghonosítása egyrészt nem az 1990-es években történt, hanem a XIX. század első felében, derekán, és semmiképpen nem egyetlen emberhez köthető, még csak nem is kettőhöz, a sátoraljaújhelyi Teitelbaum és a nagykállói Taub rabbihoz, hanem első lépésként a zempléni hívekhez és a Nyírvasváriban letelepedett kállói tanítványokhoz, a következő fázisokban pedig a Galíciából bevándorolt rabbik, kántorok, metszők, tanítók, a névtelen kereskedők, iparosok, földművesek generációihoz.

Jó, ezt mindenki tudja, tudják az EMIH-ben is, Oberlander Báruch tudja a legjobban, véletlenül kimaradt a mondatból egy jelző, előfordul. Az viszont kétségtelen, hogy a lubavicsi haszidizmust Oberlander Báruch honosította meg.

Magyarországon számos haszid irányzatnak voltak hívei, egészen 1956-ig, sőt elszórtan a hatvanas, hetvenes évekig, de a lubavicsinek nem, soha, annak ellenére sem, hogy az első rebbéjük, R. Sneur Zalman apja, R. Baruch Nagyszőlősön van eltemetve.

Mindez nem is érdemelne ennyi szót, ha nem derengene áthallásos hasonlóság a Köves Slomónak nagyvonalúan adományozott „1945 után elsőként felavatott ortodox rabbi” titulussal, és ha néhány hete nem jelentek volna meg cikkek a szokatlan körülmények között lezajlott, online ortodox közgyűlésről és a meghökkentő elnökválasztásról, az EMIH nyilvánosságra került hitközség-egyesítési szándékairól.

Lehetséges, hogy az alumíniumiparban, a történészi, az egyetemi és a színházi világban meghatározó az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség jelenléte, de az is tény, hogy a történelmi felekezetnek elismert, ma is létező, autonóm ortodoxia és a magyarországi haszidizmus a Chábád fárbrengenektől teljesen függetlenül jött létre.