„Nem a tények, csupán a palesztin narratíva bemutatására törekedett”

A Jenin, Jenin c. palesztin „dokumentumfilmet” nem vetíthetik Izraelben, és a bíróság kártérítést ítélt meg egy megrágalmazott katonatiszt javára.

A bíróság felrótta a rendezőnek, hogy az immár széles körben hiteltelennek tartott 2002-es dokumentumfilmjében hamisan vádolta az Izraeli Védelmi Erőket, mint akik vérengzést hajtottak végre a Nyugati-parton.

A Lodi Kerületi Bíróság hétfőn azt a döntést hozta, hogy a 2002-ben forgatott és nagy vihart kavart „Jenin, Jenin” c. dokumentumfilmet nem vetíthetik Izraelben, a kópiákat pedig le kell foglalni. Továbbá kártérítést ítélt meg egy a filmben megrágalmazott tartalékos tiszt javára.

A keresetet Nissim Magnagi tartalékos alezredes 2016 novemberében nyújtotta be Mohammad Bakri, a film rendezője ellen. 2,6 millió sékel (kb. 820.000 USD) kártérítést követelt. A bíróság végül elrendelte, hogy Bakri 175.000 sékel kártérítést fizessen Magnaginak, és előbbit kötelezte a perköltségek (50.000 sékel, 15.500 USD) megfizetésére is.

„Alapos vizsgálat után végül arra jutottunk, hogy az alperes, általa dokumentumfilmnek nevezett alkotása a jenini menekülttábor állítólagos lakóival készített interjúkon alapul” – mondta Halit Silash bíró az ítélet indoklásakor. „Bizonyítást nyert, hogy Bakri tudatosan került minden – akár minimális, előzetes és arra irányuló vizsgálatot, hogy az interjúkban fölhozott állítólagos tények mennyire felelnek meg a valóságnak.”

A Radio North-nak adott keddi interjújában Bakri azt mondta, hogy „túlságosan magas árat kell fizetnie”, és hogy sohasem uszított Izrael megsemmisítésére. „Az állam polgárának érzem magam, még akkor is, ha ez bonyolult ügy, mivel palesztin arab vagyok. A legfelsőbb bírósághoz fellebbezek, hogy változtassa meg az ítéletet” – jelentette ki.

Aviv Kohavi, a hadsereg vezérkari főnöke, és Chili Tropper kék-fehér párti kulturális- és sportminiszter üdvözölte a bírósági döntést. Utóbbi kijelentette: „A bíróság megvédte a véderő becsületét és az igazságot. A szólásszabadság nem jogosít fel hamis vádaskodások és rágalmak terjesztésére.” Gideon Saar, az Új Remény párt vezetője is hasonló szellemben nyilatkozott.

Mtanes Shehadeh parlamenti képviselő, a Közös Arab lista elnöke szerint viszont „nem a filmet kell a polcra tenni, hanem a megszállást és a kapcsolatos bűnöket vizsgálni.”

Ez a második Bakri ellen benyújtott kereset a filmmel kapcsolatban. Az izraeli hadsereg „Védőpajzs” nevű, 2002 áprilisában, a második intifáda csúcsán Jeninben végrehajtott hadművelete során 52 palesztin vesztette életét. Többségük – a Human Rights Watch szerint 27-en, a hadsereg szerint 48-an – fegyveres volt. A 11 napos ütközetben 23 izraeli katona halt meg.

A második intifáda idején Jenin volt az öngyilkos merénylők kiképzési központja. Izraeliek százai estek az ilyen cselekmények áldozatául, mielőtt csapatokat küldtek volna a terror infrastruktúrájának fölszámolására.

A vérengzésről szóló hírek azután kaptak lábra, hogy a hadművelet idején Jenin el volt vágva a külvilágtól. Ezeket a vádakat a PFSZ részéről Saeb Erekat terjesztette, és széleskörű nemzetközi nyilvánosságot kaptak. Bakri forgatócsoportjával a helyszínre ment, és interjúkat készített az ott lakókkal.

A film 2002-es bemutatója után öt izraeli tartalékos katona rágalmazásért beperelte Bakrit, mivel abban háborús bűnösnek lettek beállítva. Hosszadalmas jogi csaták végén a legfelsőbb bíróság elutasította a katonák keresetét. Megállapítást nyert, hogy a dokumentumfilm „számos valótlanságot tartalmaz” és sérti a hadsereget, ám a felperesek nem szerepelnek benne név szerint és ezért nem áll, hogy személyükben lettek volna megrágalmazva.

Magnagi azonban név szerint is meg lett nevezve, és ezért indított keresetet.

A film fontos pontján egy idős palesztin férfi azt magyarázza, hogyan fenyegették meg az életét. Vágást követő jelenetben három izraeli katona – köztük Magnagi –, odamegy a dzsiphez és a film szerint az öreg azt mondja „[A katona] azt mondta nekem: befogod a szádat, vagy megöllek.”

Magnagi a Bakri ellen benyújtott keresetben azzal érvelt, hogy a film „ártott jó híremnek, megsértette becsületemet és károsította erkölcsös katonaként élvezett megbecsülésemet.” A neki megítélt összeget a 2002. évi hadműveletben részt vett veteránoknak és az elesett katonák családjainak ajánlotta föl.

A dokumentumfilmnek nevezett alkotást már megjelenése pillanatában elmarasztalták, mivel megsértette az újságírói etikát. Bakri olyan vágásokat alkalmazott, amelyek polgári személyek legyilkolását sugalmazták. Például úgy állítja be, mintha egy (a filmben helytelenül tanknak nevezett) páncélozott jármű földön fekvő palesztin foglyokon gázolna keresztül, ami nem felelt meg a valóságnak, mint ahogyan azt a rendező is elismerte vallomásában.

A film feliratozásakor „genocidum” és „mészárlás” szavak szerepelnek, bár ezek egyszer sem hangzanak el az interjúvoltak részéről. Izraeli hivatalos személyek nem kaptak lehetőséget, hogy a filmben ismertessék álláspontjukat.

Az éveken keresztül folyó tárgyalásokon Barki védőügyvéde, Avigdor Feldman folyamatosan hangoztatta, hogy védence nem a „Jenini csata” tényszerű bemutatására törekedett, csupán a palesztin narratívát ismertette, függetlenül annak valóságtartalmától.

Times of Israel – Bassa László