„Ne írjanak engem össze” – a zsidók és a népszámlálás

 „Nem félnek a zsidók, inkább beintenek a kormánynak.”

A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) 2023. szeptember 26-án tette nyilvánossá a tavalyi népszámlálás végleges adatait, a vallási (egyházi) hovatartozásra vonatkozó adatokat is beleértve. A válaszadás erre a kérdésre nem volt kötelező. Az eredmények meglepő fordulatot hoztak, mert az előző népszámláláshoz képest megnövekedett azok , akik vallási kötődéssel nem rendelkeznek, vagy a vallási kötődésre vonatkozó kérdéskörre nem válaszoltak.

A zsidó vallású lakosság létszámára vonatkozó népszámlálási adat szerint 2022-ben Magyarország 9.6 milliós összlakosságából 7635 fő vallotta magát izraelita felekezetűnek, akik közül 4839 fő lakott Budapesten.

Az előző népszámlálási adatok szerint 2001-ben 12.871 fő, 2011-ben pedig 10.965 fő vallotta magát zsidó vallásúnak.

Korábban két publicisztika foglalkozott lapunkban a népszámlálási adatokkal, Schweitzer Gábor jogtörténész írása itt, Biró Tamás nyelvész-hebraista írása itt olvasható.

Szerkesztőségünk kíváncsi volt vallási közösségeket vezető rabbik véleményére is: ők vajon érzékelik-e a hívek számának visszaesését zsinagógájukban, illetve a Covid mennyiben „formálta” a közösségeket – van-e bármilyen összefüggés az adatok létrejöttében.

Fináli Gábor, a Hunyadi téri zsinagóga rabbija szerint több aspektusból kell megvizsgálnunk a kérdést.

„A zsidóság elöregedő közösség. Az elvándorlás és a vegyes házasságok aránya szintén demográfiai, szociológia ok. A belső vitáink szintén eltántoríthatnak olyanokat, akik idetartozónak érzik magukat. Emiatt, más felekezetek, például a buddhisták, vagy a keresztény kisegyházak missziója sikeresebb lehet. A belső ellentétek abból adódhatnak, hogy az állami támogatásokért és a kárpótlásért dulakodás folyik, hogy ki férhet hozzá ezekhez. Ez okozhat belső, ideológiai vitát. E pénzek mellett külső, politikai segítségre is szert kellene tennie a zsidó közösségeknek. Ez a fajta viszony a kormánnyal Magyarországon megszoksz vagy megszöksz alapon működik, és belső simulást eredményez. Mindez a hívekben meghasonlást okozhat, mert nemtelen, erkölcstelen vitákhoz vezethet.

A mai neológia olyan közösség, amely magát modern ortodoxnak mondja, de kisebb tudással rendelkezik. Ez azért alakulhatott ki, mert a pénz felülről jön, a múlt és a meggyilkolt rokonok jogán. Az emberek képesek eljátszani a virtuális valóságot, amely köszönő viszonyban sincs a valósággal. Az emberek nem járnak le a zsinagógákba. Óriási zuhanás van az 1990-es és 2000-es évektől kezdve, mert az akkori 60-70 éves emberek mára meghaltak, a mostani generáció zöme vegyes házasságból született, és a zsidó közösségek nagyon keveset tesznek azért, hogy megfogják a fiatalokat. Akik lelkesek voltak, azok elvándoroltak, és Kanadában, vagy Izraelben telepedtek le.

Én büszke voltam arra, hogy mi védtük az öregjeinket és az embereinket, és hamarabb reagáltunk, mint a kormány vagy a többi egyház, amikor kitört a járvány. Mi utolsónak nyitottunk ki, közben más, konkurens közösségek végig nyitva maradtak. Ez átszokásokat eredményezett. Amit a 20 év alatt elértünk, hogy megmozgattunk embereket, hogy a rutinjuk részévé tettük azt, hogy péntekenként vagy szombatonként eljöjjenek imádkozni, ez teljesen megszűnt a Covid alatt. Engem például a járvány idején zártak ki a rabbikarból, ezért nagyon sok ember a viták miatt elpártolt tőlem. Volt elöregedés is ebben a 2-3 évben, vagy éppen meghaltak emberek, amely szintén létszám csökkenést eredményezett. Amikor 2022 tavaszán újra nyitottunk, akkor nagyon hosszú ideig nem jött össze a minján. Aztán a Páva utcai zsinagógával összefogtunk, és a szombat délelőttöket összevontuk. Azóta nincs minján problémánk. Megoldás az lehetne, hogy a közösségeket vonjuk össze, mert akkor nem lehetne heti szinten probléma a létszám.”

Radnóti Zoltán főrabbi, a Bét Sálom zsinagóga vallási vezetője szerint a népszámlálási adatok értelmezéséhez össze kell hasonlítani a népszámlálás és az 1 százalékos adófelajánlás adatait.

„Utóbbi esetben az érzelmi kérdések is fontosak, mert sokan azt mondják, hogy adom valakinek az egy százalékomat, vagy elviszi az állam. Itt a neved mellé rakják azt, hogy melyik egyháznak adod oda. Ez sokkal félelmetesebb dolog, mert a neved mellé odaírod, hogy melyik egyháznak adod, itt kezdődik a listázás. A zsidók listázása zajlik. Ez fennmarad, akár 80 év múlva is, hogy a neved mellett ott szerepel az, hogy zsidó. Ez olyan, mint amikor régen a születési anyakönyvbe kötelező volt beleírni azt, hogy melyik felekezethez tartozik az ember. Másrészt egy bizonyos értelmiségi rétegnek, vagy az idősebbeknek posztholokauszt élményben van részük, ezért nem írják be a vallásukat, így ezek az adatok egy hamis adathalmazt tartalmaznak. A célcsoport nem hajlandó belemenni ebbe a játékba. Nem félnek a zsidók, inkább beintenek a kormánynak. Ne írjanak engem össze. Túléltük a holokausztot, semmi közötök a vallásunkhoz. Véleményem szerint az 50 év alatti zsidó emberek nem félnek.

A Covid után mi most tértünk vissza arra a szintre, ami a járvány előtt volt. A Bét Salomban van öt darab 12 fős asztal, a Covid után közvetlenül ebből az öt asztalból megtelt kettő-három. Napjainkban ismét telt ház van, visszatértek a hívek, de újra kellett építeni a közösséget. Vannak családok, amelyek leszoktak arról, hogy zsinagógába járjanak, de ez nem egyértelműen negatív. Az emberek rájöttek arra, illetve hozzászoktak ahhoz, hogy a sabbatot kényelmesebb családi körben, otthon megtartani. Sajnos voltak halálesetek, de jöttek új emberek, és visszatért a zsinagógai élet. Félelemet nem érzek, viccesen azt szoktuk mondani, hogy ma már a Covid sem a régi. Mind a mai napig folyamatosan teszek azért, hogy tájékoztassam a híveket arról, hogy nyitva vagyunk, lehet jönni a zsinagógába. A járvány alatt fejlesztettem magam annak érdekében, hogy a zsinagógai élet megmaradjon a virtuális térben is.”

„Azt gondolom, nagyon fontosak a módszertani megfontolások, amelyek miatt óvatosan kell kezelnünk ezeket a népszámlálási eredményeket. Az emberek nem szívesen beszélnek arról, hogy zsidó származásúak – fejti ki véleményét Vári György, a Bét Orim reform zsidó hitközség rabbija, akinek közösségébe péntek esténként a covid előtt 20-25 ember járt, ma 50-70.

„Az emberek nem beszélnek szívesen a vallási dolgaikról sem. Ez egy nagyon komoly figyelmeztetés: el kell gondolkozni azon, hogy a különböző szervezetek, kicsik és nagyok, mit tudnak kínálni a lakosság azon részének, akik vagy érdeklődnek a judaizmus iránt, vagy vannak zsidó felmenőik, tehát a családjuk révén érintettek vagy megszólíthatók lehetnek. Nekünk az a feladatunk, hogy elgondolkozzunk, hogyan szólítsuk meg őket.

Komoly krízis van általában Európában a zsidósággal kapcsolatban, és nagyon sok mindent újra kell gondolni. Ezek a kérdések vita nélkül nem fognak eredményhez vezetni. A Bét Orimban komoly létszámnövekedés van, amelyet a járvány sem tudott megtörni, mert a növekedés azóta sem csökkent.”