Natan Sharansky az ukrajnai helyzetről

A politikus az ukrán közszolgálati televízió online adásának vendége volt.

 

Щаранский о том, что Украине делать с Донбассом

Фрагмент ток-шоу “ГОРДОН”. 10.02.2022Полный выпуск ток-шоу “ГОРДОН”: https://www.youtube.com/watch?v=Lha7IeuPRjMСтань слушателем Академии Дмитрия Гордона! Ст…

Dmitrij Gordon sztárriporter beszélgető műsorban üdvözölte Natan Sharanskyt, az egykori Szovjetunióban  kivándorlási lehetőséget követelő, ezért bebörtönzött polgárjogi harcost, aki – miután végre alijázhatott, – utóbb négy izraeli kormány miniszterelnök-helyettese volt, majd a Szohnutot (Jewish Agency) vezette hosszú ideig. Jelenleg a Babij Jar Holokauszt Emlékközpont felügyelő bizottságának elnöke.

Sharansky elmondta, hogy maga a Donbasz (Doni medence) szülötte és Sztálinóban (ma Donyeck) nőtt föl. Hozzátette: nem szeretné, ha valaha is úgy hivatkoznának szülővárosára, mint ami „Ukrajna része volt, ma Oroszország”.

Az izraeli politikus elmondta, ismerős az érzés, ami az ukránokat ma eltölti, hiszen a zsidó államnak – amelyet számos környező ország és terrorista szervezetek szándékoznak megsemmisíteni – is folyamatosan küzdenie kell biztonságáért, nem mutatva gyöngeséget.

Vlagyimir Grojszman, Vinnyica szülötte, Ukrajna miniszterelnöke volt 2016 és 2019 között. Föltette a kérdést: Izrael hogyan segíthetné a demokratikus Ukrajnát? Hiszen fejlett haditechnikával rendelkezik, és védelmi fegyvere a Vaskupola.

Sharansky elmondta, hogy az izraeli közvélemény egyöntetűen Ukrajnával rokonszenvezik. Noha ő nem kormánytag, így a hivatalos álláspontról nem tud nyilatkozni. A segítségnyújtás azonban akadályba ütközik. Annak idején Obama amerikai elnök, aki vonakodott föllépni a vegyi fegyvereket alkalmazó Szíriával szemben, lehetővé tette, hogy Oroszország támaszpontot hozzon létre, és ellenőrizze az ország légterét. Izraelnek viszont létérdeke, hogy folyamatosan támadja az Irán által ott és Libanonban fönntartott bázisokat. Előző éjjel is sor került ilyen akcióra. Ezért sajnos a helyzet jelenleg az, hogy Izrael az oroszok beleegyezése nélkül nem hajthat végre ilyen repüléseket. A zsidó állam nyomás alatt áll. A szolidaritást másféle módon kell kinyilvánítani.

Aggodalommal követi az eseményeket – mondta Sharansky. Gyermekkorában a városban sok üzem és bánya működött, egyre szaporodtak az óriási meddőhányók. A szurkolók ezek tetejéről is figyelték a helyi futballcsapat, a Sahtyor (Bányász – ma Sahtar) futballmeccseit, nem csak a stadionból. A szennyezés ellen kampány indult, hogy a környezetet élhetőbbé tegyék, amit ő is támogatott. A russzifikáció erős volt, a városba tömegével telepítették az orosz munkaerőt. A város iskoláiban az orosz volt a tanítási nyelv, a környező falvakban ukrán nyelven folyt az oktatás; ő is tanult ukránul, olvasott ezen a nyelven. Sharansky hatéves volt, amikor 1954-ben az ukrán földek Oroszországhoz történő csatlakozásának 300. évfordulóját ünnepelték. (A Krímet ekkor csatolta Hruscsov Oroszországtól az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársasághoz.) Ekkor nacionalista hangok hallatszottak, miszerint az 1654-es lépés nem volt egyéb, mint a jobbágyrendszer bevezetése, ám ezeket gyorsan elnyomták.

Megkérdezték Sharanskyt, hogy véleménye szerint vajon Oroszország valóban Ukrajna elfoglalására készül-e. Azt válaszolta, hogy aligha. Oroszország egyrészt biztosítékot vár a Nyugattól arra, hogy az ország nem lesz tagja a NATO-nak. Másrészt a Nyugat egyezzen bele a Luhanszki és Donyecki orosz autonóm köztársaságok létezésébe az országon belül, ami viszont fentiek 1–2 éven belüli elszakadásával fenyeget.

Valenytin Nalivajcsenko tábornok – jelenleg képviselő, aki kétszer is volt az ukrán biztonsági szolgálat főnöke – elmondta, hogy az ukrajnai rabbikar 2014-ben és most is kifejezte szándékát, hogy minden körülmények között az országban marad. Ő volt az első, mondta, aki tanúja lehetett a Babij Jar-i dokumentumok titkosítása feloldásának. és reményének adott kifejezést, hogy nem néznek újabb sztálinista fordulat elébe. ’Simon Peresz egykori izraeli elnököt idézte: „emelt fővel nézünk a jövőbe”.

Sharansky végszava: Babij Jar nemcsak a legnagyobb tömegsír a világon, de annak is emléket állít, hogy a Holokauszt során másfél millió embert pusztítottak el ugyanígy, szakadékokba, vízmosásokba lőve a zsidókat. A szovjet korszakban mindezt igyekeztek eltussolni, szemétlerakókat létesítettek, stadionokat szándékoztak építeni ezeken a helyeken. Ő maga is részt vett az akkori illegális megemlékezéseken – végezte Sharansky.