München, 1972: Haláluk előtt megkínozták az izraeli sportolókat a palesztin terroristák

Írta: Shiri Zsuzsa/MTI - Rovat: Politika

Évtizedek után a világ elé tárták az 1972-es müncheni olimpián meggyilkolt izraeli sportolók özvegyei, hogy a palesztin terroristák brutálisan megkínozták férjeiket

– jelentette az izraeli média szerdán a The New York Times című amerikai lapban megjelentekre hivatkozva.

remember-munich

A palesztin terroristák áldozatául esett izraeli sportolók

  

  A kínzások következtében törött csontokat találtak a meggyilkolt izraeli sportolók testében, és egyiküket, a támadás kezdetén ellenük harcba szálló Joszef Romano súlyemelőt – megölése előtt vagy után – kilenc megkötözött izraeli sportoló szeme láttára kasztrálta is a nyolc támadó, akik a Palesztin Felszabadítási Szervezet egyik szárnyához tartoztak – közölték az özvegyek az amerikai lappal.

    A német hatóságok húsz évig tagadták, hogy léteznének olyan dokumentumok, amelyek megvilágítják a sporttörténelem egyik legvéresebb tragédiájának számító terrorakció áldozatainak sorsát, de 1992-ben végül átadták az erről készített több száz oldalnyi jegyzőkönyvet és a fényképeket a bizonyítékokat akkor már két évtizede kérő özvegyeknek.

    A tizenegy túszul ejtett sportolóból ketten már az olimpiai faluban belehaltak sebesüléseikbe, a többiek a félresikerült mentési kísérletben vesztették életüket egy Münchenhez közeli repülőtéren.

    A történtekről értesülve és a képeket látva az áldozatok özvegyei 1992-ben úgy döntöttek, hogy soha többé nem beszélnek erről, de Ilana Romano és Ankie Spitzer – két meggyilkolt túsz özvegye – végül megtörte a hallgatást, és a dokumentumokat és a fényképeket bemutatva ismertette a történteket a The New York Times-szal.

Ilana Romano

Ilana Romano és Ankie Spitzer (Fotó: Getty images)

 

    Az amerikai lap annyira rettenetesnek találta a fényképeket, hogy eltekintett közlésüktől. Az özvegyek azt is elmondták, hogy jövő év elején bemutatnak egy dokumentumfilmet, amely a családtagoknak a szeretteik méltó emlékéért folytatott harcáról szól.

    “A terroristák mindvégig azt állították, hogy nem ölni, hanem társaik izraeli börtönökből való kiszabadításáért mentek Münchenbe. Azt hangoztatták, hogy csak a rosszul végződött reptéri mentési kísérlet miatt ölték meg a többi túszt, de ez nem igaz. Azért mentek, hogy fájdalmat okozzanak, ölni mentek” – nyilatkozott Ankie Spitzer, André Spitzer vívóedző özvegye.
Ankie Spitzer a merénylet huszadik évfordulóján, 1992-ben egy német televízióban bemutatott interjúban csalódottságát fejezte ki, amiért semmit sem tud a férjével fogva tartása idején történtekről. Ezután egy névtelen személy nyolcvan oldalnyi rendőrségi jegyzőkönyvet küldött neki. Ezek birtokában ügyvédje útján nyomást gyakorolt a német hatóságokra, amelyek ennek hatására átadták az ügyről készített iratokat és fényképeket.

    Ezután az áldozatok családtagjai beperelték a német és a bajor kormányt és München városát a biztonsági eljárások hiányosságai, valamint a mentőakció “súlyos hibái” miatt. A beadványt elutasították.

    A családok azóta elsősorban az áldozatokról való megemlékezésre összpontosítják erőfeszítéseiket. Idén a Nemzetközi Olimpiai Bizottság új elnökével, Thomas Bachhal megállapodás született egy új, állandó emlékmű megalkotásáról Münchenben.

    A 2016-os nyári olimpiai játékokon Rio de Janieróban főhajtást terveznek az olimpiákon elhunyt összes sportoló emlékére, de a rokonok a müncheni vérengzésről szóló külön megemlékezésért lobbiznak, arra hivatkozva, hogy szeretteik nem egyszerűen meghaltak, hanem egy terrormerénylet áldozatai voltak.

támogatás
Pop up banner
[popup][/popup]