Mindehhez komoly agymosásra volt szükség – A palesztin tankönyvek és október 7-e

Október 7. óta fokozódik a nemzetközi nyomás a Palesztin Hatóságon (PH), hogy távolítsa el a gyűlöletkeltő tartalmakat a tananyagából. Egy szakértő azonban úgy véli, hogy az oktatáson túlmutató társadalmi változások is szükségesek.

A Times of Israel összegzését a tev.hu szemlézte.

Xavier Bettel luxemburgi külügyminiszter nemrég Ramallahban járt, ahol az ENSZ palesztin menekülteket segélyező ügynöksége (UNRWA) hivatalnokaival találkozott. Bettel egy tankönyvet felmutatva kérdőre vonta a hivatalnokokat a terrorizmus dicsőítése miatt:

„Az UNRWA nem semleges az oktatás terén, ha ilyesmit tanítanak. Meg akarom védeni Önöket, de akkor Önök is segítsenek nekem – mondta Bettel.

A politikus megjegyzései rávilágítottak a palesztin oktatási rendszerrel kapcsolatos régóta fennálló aggodalmakra, az indoktrináció, az antiszemitizmus és az erőszak dicsőítése miatt. Az október 7-i mészárlás után ezek az aggodalmak újra előtérbe kerültek, különösen az UNRWA pártatlanságával kapcsolatban, amely közel 550 ezer, menekültként regisztrált palesztin számára biztosít oktatást Gázában, közülük mintegy 300 ezer gyermek.

Elemzők és külföldi tisztviselők egyaránt azt állítják, hogy a tananyag szerepet játszik a palesztin fiatalok radikalizálásában, és az októberi tragikus események ennek különösen súlyos példáját jelentik. Marcus Sheff, az IMPACT-se (Institute for Monitoring Peace and Cultural Tolerance in School Education) igazgatója elmondta:

„Amikor láttuk az október 7-én történt borzalmas gyilkosságokat, erőszakot és emberrablásokat, nem lepődtünk meg. Ezekhez a szörnyű tettekhez komoly agymosás volt szükséges.”

Sheff szerint a probléma megoldásának is az oktatáson keresztül kell megvalósulnia. Véleménye szerint az arab világ tapasztalatai azt mutatják, hogy az oktatási tartalom változásai jelentős hatással bírhatnak, különösen a Közel-Keleten, ahol nem ösztönzik a kritikai gondolkodást és a tankönyvek rendkívül tekintélyes forrásoknak számítanak.

„Az oktatás teljes mértékben a tankönyvekre épül. A gyerekek azt tanulják, ami a könyvekben van, és a tanárok is ezt tanítják.”

Az IMPACT-se a világ iskolai tananyagait monitorozza az 1990-es évek vége óta, különösen az Izrael-ellenes tartalmakra összpontosítva az arab világban. Éves jelentéseik következetesen rávilágítanak a palesztin tankönyvek problémás tartalmaira, amelyek között szerepel Izrael eltörlése, a zsidó államiság tagadása, valamint a dzsihád és a mártíromság erőszakos formáinak dicsőítése. Sheff szerint az uralkodó elképzelés, hogy minden fiatal feladata az önfeláldozás.

A Ciszjordániában, Kelet-Jeruzsálemben és Gázában működő palesztin iskolák, köztük az UNRWA által üzemeltetett iskolák is, a Palesztin Hatóság által kidolgozott tankönyveket és tanterveket használják. Az elmúlt öt évben az Európai Parlament, valamint több kormány is elítélte ezt a gyakorlatot, de a PH nem volt hajlandó a kritikáknak megfelelően módosítani a tanterveket.

Kelet-Jeruzsálemben, ahol a legtöbb nem izraeli iskola a palesztin tantervet követi, a jeruzsálemi önkormányzat évek óta próbálja cenzúrázni a gyűlöletkeltő tartalmakat, úgy, hogy üres matricákkal takarja le a tankönyvek bizonyos részeit. Sheff azonban megjegyezte, hogy a matricák csak felkeltették a diákok kíváncsiságát, és a tanulók állítólag kétféle tankönyvet tartanak: egy „cenzúrázott” példányt ellenőrzésekre, és egy „cenzúrázatlan” változatot az osztálytermi használatra.

Az önkormányzat ezt követően úgy döntött, hogy saját verziókat nyomtat a tankönyvekből, amelyeket a palesztin iskolákban kell használniuk a PH által biztosított könyvek helyett. Helyi információk szerint az idei tanév kezdetén a rendőrség időnként átvizsgálta a palesztin diákok táskáit, és néha elkobozott olyan könyveket, amelyek gyűlöletkeltő tartalmat tartalmaztak. A rendőrség nem reagált a The Times of Israel megkeresésére ezzel kapcsolatban.

Az Európai Parlament az antiszemita tartalmak eltávolításához kötötte a Palesztin Hatóság jövőbeni finanszírozást, de Sheff aggodalmát fejezte ki, hogy a PH néhány felületes változtatással elérheti, hogy újra folyjon a segélyezés. Szerinte mintegy ezer változtatásra lenne szükség a tantervben.

Szakértők azonban szkeptikusak azzal kapcsolatban, hogy a tankönyvek átdolgozása önmagában elegendő lehet a radikalizáció ellensúlyozására. Michael Milshtein, a Moshe Dayan Központ palesztin tanulmányokkal foglalkozó fórumának vezetője szerint az igazi változáshoz átfogóbb társadalmi átalakulás szükséges.

„Ahhoz, hogy drámai változásokat érjünk el, mély önvizsgálatra van szükség. A palesztin emberekben is meg kellene szülessen az alapvető igény, hogy változtassanak dolgokon. Nem látom ennek a jeleit” – mondta Milshtein a The Times of Israelnek.

Annak ellenére, hogy az ENSZ adatai szerint a gázai iskolák több mint 80 százaléka megsemmisült vagy menekülttáborokká alakult, az informális oktatás továbbra is folytatódik, többnyire sátrakban, ahol a korábban a Hamász vagy az UNRWA által foglalkoztatott tanárok kontroll nélkül adhatják át a korábbi értékrendet és világnézetet, beleértve a Hamasz örökségét, a dzsihád és a mártíromság fontosságát – magyarázta Milshtein.

„Itt nem az a helyzet, mint Németországban 1945 után, ahol az egész társadalom az önvizsgálatot szorgalmazta. Gázában jelenleg nincs államiság vagy szervezett rendszer. A társadalom elutasítja a deradikalizáció bármilyen kísérletét. Új tanárok alkalmazása és a tankönyvek cseréje nagyon fontos, de önmagában nem elég.”

Eközben néhány reformokra törekvő arab ország megkezdte tantervének átalakítását a radikalizmus csökkentése érdekében.

Az Egyesült Arab Emírségek például tavaly óta a holokausztról is tanít, míg más, nyugatbarát arab országok, mint Marokkó, Szaúd-Arábia és Egyiptom lépéseket tettek az antiszemita tartalmak eltávolítására, valamint az erőszakos és gyűlöletkeltő vallási szövegek visszaszorítására az iszlám tanulmányokból. Ezzel szemben más régióbeli országok, például Katar, amelyek támogatják az iszlamista csoportokat, még nem tartanak itt.

„Az országok azért változtatnak tanterveiken, mert megértik, hogy ez a társadalmuk javára válik, és mert belátják, hogy generációk radikalizálása nem feltétlenül előnyös számukra. Minden országgal együtt lehet működni, lehet velük párbeszédet folytatni. Végsősoron azonban az ő kezükben van a döntés. A jövőbeli oktatási rendszereikről és társadalmukról van szó.”