„Mikor volt Amerikának vagy Franciaországnak zsidó elnöke?”

Orosz és ukrán zsidók a háborús helyzetben – Pinchas Goldschmidt, korábbi moszkvai főrabbi nyilatkozik.

Goldschmidt csaknem harminc éven át viselte a tisztséget. A gorbacsovi peresztrojka idején érkezett a Szovjetunióba, a zsidó élet újjáélesztésére. Az Ukrajna elleni hadjárat kezdetekor döntött úgy, hogy elhagyja Oroszországot, mivel nyomás nehezedett rá: a putyini rendszer elvárta, hogy támogassa a háborút. Az Európai Rabbik Konferenciájának elnökeként vett részt az Institute for Religious Freedom and Security in Europe (IFFSE) párizsi rendezvényén.

A svájci állampolgár Goldschmidt rabbi 1988-ban, 25 évesen érkezett Moszkvába. Küldetése, mellyel a Zsidó Világkongresszus bízta meg, a gorbacsovi glasznoszty és peresztrojka idején vált lehetővé: hetven év után újjászervezni a birodalom zsidó közösségét. Egészen addig a vallásgyakorlás súlyos korlátokba ütközött, a zsidók diszkriminációnak voltak kitéve, és azokat, akik el akarták hagyni az országot, (a disszidensek vagy refuznyikok) üldözték. Abban az időben a zsidók számát három millióra becsülték, de az igazolványban nemzetiség címszó alatt nem föltétlenül ez szerepelt. Éppen ezért Goldschmidt rabbi első föladata a moszkvai bész din megszervezése volt. A vallási bíróság a zsidó származás rekonstrukciójával foglalkozott olyan esetekben, ahol ennek az érvényes igazolványokban nem volt nyoma. A szovjet időkben a szülők, nagyszülők gyakran jobbnak látták elfödni a zsidó származást, mert ez megkönnyítette az egyetemi felvételt vagy az elhelyezkedést. A zsidó származásról szóló dokumentumokat a bész din állította ki, hogy lehetővé tegyék az aliját, vagy kivándorlást Németországba, Amerikába.

Hogyan lett moszkvai főrabbi?

Az első három év során megnyílt Adin Steinsaltz jesivája, és én ott, és a tudományos akadémia égisze alatt működő zsidó kulturális központban tanítottam. Párhuzamosan a bész dinben intéztem házasságokat, válásokat, kivándorlási ügyeket… A következő évben kértek föl, hogy legyen a moszkvai zsinagóga rabbija.

Akkor érkezett Moszkvába, amikor a szovjet zsidók többsége el akart menni…

Abban az időben, egészen az 1991. évi puccsig és a Szovjetunió fölbomlásáig, a zsidók többsége a kivándorlás mellett döntött. A helyzet kilátástalannak tűnt, és tartottak a kommunizmus visszatérésétől. Az oroszok kissé őrültnek tartottak, mondván, „idejössz, mikor mi menekülünk?” Mi azon dolgoztunk, hogy létrehozzák a kapcsolatot a nyugati és az oroszországi zsidóság között. És akkor következett a Szovjetunió fölbomlása és köszöntött be a hivatalosan demokratikus jelcini korszak.

Óriási változások jöttek, aminek a zsidók is tevékeny részesei voltak. Kezdtek kiépülni a közösségi struktúrák: iskolák, óvodák szerveződtek, zsinagógák épültek. De közben folyt a hatalmas ütemű kivándorlás.

Az antiszemitizmus jelen volt?

Az antiszemitizmus végig ott volt, de a második puccs idején (1991) a három halott egyike Ilja Kricsevszkij volt, akit zsidóként ravataloztak föl a Fehér Ház mellett, és mondtak érte kaddist ugyanott. Az orosz zsidók első ízben mutatták meg magukat. A zsidóság vezető szerepet vitt az üzleti, politikai életben, gondoljunk Borisz Nyemcovra, Jakov Urinszonra, Alekszandr Lifsicre…

A zsidó bankárokból időközben dúsgazdag és befolyásos oligarchák lettek.

Ez az antiszemitizmust is erősíthette volna…

1996-ban létrejött az Oroszországi Zsidó Hitközségek Szövetsége, benne korábbi aktivista rabbik, oligarchák, és kormánytagok; megalakult az Oroszországi Zsidó Kongresszus.

Vezetője Vlagyimir Guszinszkij lett. Amikor Jelcin 2000-ben lemondott, és Putyint nevezte meg utódjául, a vezetés irányt váltott. Úgy döntöttek, hogy megszabadulnak a zsidó oligarcháktól, köztük Guszinszkijtól, aki az NTV, a negyedik legnagyobb tévécsatorna tulajdonosa volt. Többször is letartóztatták, de minthogy a zsidó közösség feje volt, a hatóságok kénytelenek voltak egy alternatív zsidó közösséget létrehozni, alternatív zsidó főrabbival – Berel Lazar, a Chabad-Lubavicsi mozgalom vezetője személyében –, aki azután Putyin elnök bizalmasa lett. A kinevezés aznap történt, hogy Guszinszkij bevonult a börtönbe.

Hogyan magyarázza, hogy a Chabad mozgalom olyan sikeres Oroszországban, és ő a hatalom első számú zsidó partnere?

A Chabad sikerének oka az volt, hogy az oroszországi zsidóságnak nem voltak választott helyi vezetői, mindenki külföldről jött. Ez jellemző minden országra, ahol a Chabad működik: közel kerülnek a hatalomhoz, és megtalálják a helyi forrásokat tevékenységük finanszírozásához. A rabbik státusa hagyományosan alkalmazotti; a közösségek hívják meg őket, hogy szervezzék a vallási életet. A Chabad viszont franchise jelleggel működik, mint a McDonald’s. A semmiből szervezik meg a közösséget. Ez az oka annak, hogy a Chabad ennyire sikeresnek bizonyult Kelet-Európában.

Ehhez járul az, hogy a Chabad mozgalom pompásan képes szót érteni az antidemokratikus rendszerekkel.

Mi változott Putyin hatalomra kerülése után?

Oroszország Putyin alatt napról napra autoriterebb rezsim lett, és a folyamat már több mint 22 éve tart. Másrészt a zsidó életet megtűrik és védik.

Tűrik, vagy védik?

Mind a kettő. Putyin keményen állást foglal az antiszemitizmus ellen és kitűnő kapcsolatokat épített ki Netanjáhu miniszterelnökkel. Nem mondható, hogy az orosz elnök antiszemita lenne vagy valaha is az lett volna… A zsidók kényelmesen, biztonságban élnek. Ugyanakkor az általános helyzet egyre romlik: kevesebb emberi jog, kevesebb demokrácia. A Kreml viszont támogatja a zsidóságot, főleg pedig a Chabad mozgalmat.

Mire gondolt, mikor elkezdődött a háború?

Amikor a háború megkezdődött, Oroszország azt hirdette: „Nem vagyunk antiszemiták, éppen fordítva: a nácik ellen vagyunk”. Nyilvánvaló, hogy ez szemfényvesztés. Semmi köze a valósághoz. Ukrajna története tragikus a zsidókkal kapcsolatban a 2. világháborúban, a Soá idején… De az ország 70%-kal választotta meg a zsidó elnökét. Mikor volt valaha az USÁ-nak vagy Franciaországnak zsidó elnöke? Mi több, Ukrajnában virágzik a zsidó élet. Számos rabbi sikert mondhat magáénak ebben a tekintetben. Náci rendszerben ez lehetetlen volna. A Kreml nyilván csúsztat, a baj az, hogy sok orosz bedől a propagandának.

Mondhatni, hogy a zsidók jobban látják a helyzetet?

Sokkal jobban, mert a lakosság többségétől eltérően a családok tartják a kapcsolatot hazai vagy izraeli rokonsággal, és jobban értesültek.

Mekkora a menekültek száma?

Az Ukrajnából menekültek számát 15.000–20.000-re becsülik, de ennek a kétszerese lehet az Oroszországot elhagyók száma. Hivatalosan ugyan 23.000, de meglehet, hogy az 50.000-et is meghaladja. Akkor még nem szóltunk arról a 35.000-ről, akik Oroszországban várják az izraeli beutazási engedélyt. Sok kettős állampolgárságú Oroszországban élő zsidó utazna vissza Izraelbe.

Az okok a következők: félelem az oroszországi antiszemitizmustól; attól, hogy ismét lehull a vasfüggöny, rosszabbodik a gazdasági helyzet, és teljessé válik a mozgósítás. Végül is mindenki látja, hogy nő az elnyomás. Az orosz zsidók nem akarnak újra olyan rezsimet, amilyen a Szovjetunió volt.

Putyin nem antiszemita, de az orosz hatalom…

A mostani rezsim nem más, mint a KGB utódának, az FSzB-nek a bosszúhadjárata. A teljes hatalomátvételre törekszenek. A KGB pedig eleve antiszemitának született.

Miért?

Mégpedig azért, mert az FSzB emberei a zsidó oligarchák hatalmát örökölték, nem csak a gazdaságit, hanem a politikait is. Nagy gyanakvással fordulnak a Nyugat felé. Ahogy Sztálin alatt, most is elővették a zsidó kozmopolitizmus kártyát. 2014 óta egyebet sem lehet hallani, csak a nyugat- és Amerika-ellenes retorikát. És akkor a zsidók rögtön gyanúsak lesznek. Ezért akar az FSzB megszabadulni minden külföldi szervezettől… Felvetődik a kérdés: miért akarják az oroszok bezárni a Zsidó Ügynökséget, a Szochnutot? Talán helyesebb így fogalmazni: hogy-hogy még nem zárták be mostanáig?

Tényleg, miért nem?

Talán éppen a különleges orosz–izraeli viszony az oka.

Hogyan látja az ukrajnai meg az orosz zsidók jövőjét?

Ami az ukrán vagy orosz zsidóság jövőjét illeti, minden a háború kimenetelétől függ. Fél éve még mindenki azt mondta, hogy az oroszok győznek, ez csupán idő kérdése. Manapság sokan az ukránoknak adják az esélyt. Akárhogyan fordulnak a dolgok, nagy változások várhatók mindkét országban. Ukrajna infrastruktúrája szinte teljesen megsemmisült. A legtöbb zsidó még ukrán győzelem esetén sem tér vissza. Ugyanez áll az orosz zsidókra is – orosz győzelem esetén. Amikor ukrán újjáépítésről esik szó, előjön a kapcsolat Oroszországgal. Békét kötnek? Teljes lesz az ukrán győzelem, vagy az ország egy része az oroszok kezén marad? Korai lenne jósolni. Az viszont biztonsággal állítható, hogy mind az oroszországi, mind pedig az ukrajnai zsidó közösség törékenyebb, kisebb és szegényebb lesz, mint volt.

Mondhatjuk, hogy ez egy pesszimista álláspont, valójában inkább realista.

Hogyan látja az európai zsidóság jövőjét?

Ami az európai zsidóságot illeti, maga Európa a probléma. Izrael számára Európa hosszú időn át nem is létezett. Volt Amerika, és kész. Csak az amerikai zsidóság létezett. Egy történet: az Oroszországi Zsidó Hitközségek Szövetsége alakuló ülésén, amin Vlagyimir Guszinszkij és a Szohnut akkori vezetője egyaránt jelen voltak, utóbbi az oroszországi résztvevők felé fordult és azt mondta: „Figyeljenek: Európa nem létezik, két zsidó közösség van: az egyik Amerika, a másik Izrael. Maguk oroszok döntsék el, melyikhez akarnak tartozni” – ezt mondta! Bibinek fontosabb volt, hogy a Likud központi bizottsága tagjához menjen bár micvóra, mint hogy egy európai miniszterrel találkozzon. Ám a helyzet megváltozott, és változóban van.

Többnyire azért, mert az európai diaszpóra számos közössége, különösen keleten, elszegényedett, és semmire sem megy Izrael segítsége nélkül. Van egy olyan mozgalom Izraelben, ami felismerte ezt, hogy segíteni kell. Azt is felismerték, hogy a Hágai Nemzetközi Büntetőbíróság a másik veszély. Izrael felismeri, hogy nem csak az amerikai kapcsolat a fontos, hanem az európai is.

De hogyan látják magukat az európai zsidók?

Vannak gondjaink: A sehitával, rituális vágással gondunk van az Európai Bírósággal, de az Európai Bizottsággal kezdjük megtalálni az összhangot. Számos esetben a politikai megoldást kell keresnünk a jogi helyett. Csak ha felismerik, hogy nem lesznek zsidók Európában, ha betiltják a vallási parancsokat, akkor lesz igazi változás. Októberben a Bizottság javaslatára konferencia volt a rituális vágásról az Európai Tanács, és az EBESZ részvételével. Vannak pozitív jelek: minden országban van antiszemitizmus elleni küzdelem biztosa…

És az európai társadalom?

A legsúlyosabb probléma: az európaiak hajlamosak megfeledkezni történelmükről, az első és második világháborúról, a Soáról. Európa itt-ott a fölbomlás jeleit mutatja, itt van például a Brexit. De az oroszok háborúja Ukrajnában talán ráébreszti az európaiakat az imperializmus, nacionalizmus és a demokrácia-deficit következményeire. Ez azonban egy roppant költséges lecke. Sok európai fog fázni ezen a télen…

K-Larevue.com – Bassa László