Miért szereti annyi afro-amerikai celeb az antiszemita Louis Farrakhant?

Az antiszemita és homofób retorikájáról elhíresült 87 éves moszlim lelkipásztor, Louis Farrakhan egyebek közt azzal vált ismertté, hogy Hitlert méltatta, a „Sátán zsinagógájáról” beszélt és a zsidókat azzal vádolta, hogy ők irányítják az amerikai kormányt.

Az Iszlám Nemzet (Nation of Islam) nevű szervezet vezetőjeként Farrakhan 1995-ben megszervezte a „One Million Man March”-ot, melynek keretében több százezer fekete férfit vonultatott fel az amerikai fővárosban.

„Ugyanakkor a Nation of Islam segítő programokkal lépett föl Amerika legszegényebb és legszegregáltabb negyedeiben, hirdetve az önsegélyezés fontosságát ott, ahol az államnak nyoma sem volt, nem is beszélve azokról, akik Farrakhan elmarasztalását olyan buzgón követelik” – írta a fekete és zsidó Adam Serwer 2018-ban. Egyébként is sokan úgy vélik – így Serwer – hogy Farrakhan nézetei lehetnek károsak, de nincs elegendő hatalma és tekintélye ahhoz, hogy terveit megvalósítsa.

Az önsegélyezés és a szélsőséges eszmék azért is járnak együtt ilyen gyakran, mert a szegregáció és a fehéreknek a városokból történt kiköltözése miatt a feketéknek kevés kapcsolata van a zsidó közösségekkel, képzetlenségüknél fogva nem sokat tudnak az antiszemitizmus veszélyeiről.

A fekete kommentátorok már régóta emlékeztetnek arra, hogy azok, akik a fekete közösségekben szociális munkát végeznek, óhatatlanul összetalálkoznak az Iszlám Nemzettel. A szervezet gondoskodik a börtönviseltekről, szegénység elleni kampányokat folytat és segít a lakónegyedek biztonságának fenntartásában. Eric Ward, a gyűlöletmozgalmak kutatója szerint a közösségi aktivisták, vagy a feketék érdekében közbenjáró hírességek jó eséllyel találkoznak Farrakhan embereivel, különösen olyan helyeken, ahol más civil szervezet nem működik.

Ward, a Western States Center ügyvezető igazgatója így folytatja: „Az Iszlám Nemzet azért olyan sikeres, mert nincsen konkurenciája. Ha valaki szociálisan érzékeny és politikailag aktív, akkor nagy a valószínűsége, hogy az Iszlám Nemzet aktivistáival egy platformon találja magát. Gazdag tapasztalatuk van a korábbi bűnözők körében végzett munkáról, amivel tekintélyt vívtak ki maguknak.”.

Amy Alexander az 1999-ben megjelent „The Farrakhan Factor” c. antológia szerkesztője szerint Farrakhan tisztában van azzal, hogy botrányos kijelentéseivel magára vonja a figyelmet. „Farrakhan tiszteletes fél évszázada hangoztatja antiszemita nézeteit, amelyek visszataszítók és elfogadhatatlanok, de mostanság már ezt várják el tőle” – nyilatkozta Alexander a Journal-isms weboldalnak 2018-ban.

Ward úgy véli: „Antiszemita ámokfutása elsősorban az újságírókat érdekli, akik ezzel felülértékelik a hatását. Így sikerül figyelmet keltenie a fekete közösségen túl. Ugyanakkor az afro-amerikaiak keveset törődnek vele és mozgalmával. Körülbelül annyit jelent számukra, mint a Ku Klux Klan az átlagos fehér amerikainak.”

2018-ban vizsgálat indult Keith Ellison minnesotai republikánus képviselő ellen Farrakhannal fenntartott politikai kapcsolata miatt, amit azóta megszakított. A múlt évben Cory Booker New Jersey-i szenátor kénytelen volt az elnökválasztási kampány keretében felmondani kapcsolatait a tiszteletessel. Tamika Mallory, a Nők Menete (Woman’s March) megalapítója és vezetője visszavonta 2018-as Farrakhant dٌícsérő megjegyzéseit, amelyek kárt okoztak mozgalmának. Arsenio Hall még 1994-ben állította le beszélgetős műsorát, mert interjúja Farrakhannal túl hosszúra és barátságosra sikerült, és kemény bírálatot váltott ki.

Jemele Hill újságíró, aki korábban az Entertainment and Sports Programming Networknek dolgozott, azt írta, hogy a DeSean Jackson-ügy és a Farrakhant idéző posztok rávilágítanak a fekete közösségek egy tágabb problémájára, amivel ő is gyermekkorában szembesült. „A zsidókról szóló sztereotípiák és sértő általánosítások széles körben elterjedtek az afro-amerikai közösségekben. Gyermekként hallottam az idősebbektől, hogy a zsidók csak a pénzszerzéssel törődnek, és minden az ő kezükben van.” Hozzáteszi: „Ez nem jelenti azt, hogy családom – akárcsak más afro-amerikaiak – antiszemitizmusa erősebb vagy gyengébb lett volna az átlagnál, csupán azt, hogy az ellenük irányuló diszkrimináció és sztereotípiák nem akadályozták meg őket abban, hogy egy másik csoporttal szemben ne alkalmazzanak káros sztereotípiákat.”.

A fekete zsidó progresszív aktivista Leo Ferguson szerint ahogy Farrakhan démonizálja a zsidókat, az hasonló ahhoz, ahogyan bizonyos fehér zsidók Farrakhant használják bizonyítékul a fekete közösség antiszemitizmusára. Mindkét esetben elrugaszkodnak a valóságtól – véli Ferguson. A feketéknél Farrakhan a zsidókat teszi meg bűnbaknak, ahelyett, hogy az elnyomó struktúrákat hibáztatná. Ferguson azonban reméli, hogy a zsidók több energiát fordítanak majd a fehér felsőbbrendűséget hirdetőkkel vívott harcra, mint a fekete vezetők antiszemitizmusa elleni küzdelemre, amit ő sokkal kevésbé tart fenyegetőnek.

Ward szerint a fehér felsőbbrendűség hirdetése az ok, amiért fekete hírességek olyan gyakran idézik Farrakhan antiszemita retorikáját. A fehér fajvédők sokáig úgy tekintettek a zsidókra, mint a társadalom roppant kártékony elemeire, ami azután a feketékhez is átszivárgott, amikor valakit vádolni kell.

„Az ilyen ideológia valahogy a zsidókat használja ütközőként a tehetősek és a szegények között helyezkednek el. Mi feketék azt hisszük, hogy az antiszemitizmus hirdetésével pofont adunk a hatalomnak, közben csupán egy olyan közösséget bántunk, amely amúgy is sérülékeny, éppen az antiszemitizmus miatt.”

Ward állítja, hogy a feketék körében azért hagyományozódnak át a zsidóellenes érzelmek, mert a szegénynegyedek iskoláiban nincsenek anyagi eszközök a Holokauszt tananyagba történő felvételére, és a gyűlölet elleni küzdelemre.  „Ha gyönge általános- és középiskolába jártál, képtelen leszel a rád zúdított információt a helyére tenni.

Fekete zsidóként Ferguson állítja, hogy a Farrakhan idézetekkel való foglalatosság igen fárasztó, mert két különböző közösség hibás felfogásával kell egyszerre megküzdeni. „Érzed, hogy a fehér zsidók, köztük azok is, akikkel egy közösségbe jársz és akik sorsáért gondot viselsz, hajlamosak – a fehér fölény tudatában – elfogadni, hogy a színesbőrűek antiszemiták. Fekete közösségeinkben pedig jócskán vannak olyanok, akik bedőlnek minden, zsidókról szóló hazugságnak és félretájékoztatásnak, és ez hihetetlen módon elszigeteli a színesbőrű zsidókat, és személyesen engem, mint fekete zsidót.”

JTA  Bassa László