Miért szavazott az amerikai zsidók többsége Bidenre?

Trump elnök valóban mindent megtett, hogy meghódítsa Amerika zsidó szavazóit, és minden jel arra mutat, hogy erőfeszítései kudarcot vallottak. A zsidó szavazók túlnyomó többsége a Demokrata Párt jelöltjét, Joe Bident támogatta.

A szavazás után zavargásokat vártak Amerikában, de azok elmaradtak. A részvénypiacok is megelégedéssel fogadták a választások eredményét; a mutatók csúcson járnak. Egyre inkább úgy tűnik, hogy az amerikai társadalom kikecmereg a koronavírus okozta sokkból, és 2021-ben, miután az oltóanyag is rendelkezésre áll majd, az élet visszatérhet a megszokott kerékvágásba.

Pontosan ki is számít „zsidó” szavazónak Amerikában? Nincsen pontos módszer, a közvélemény-kutatások „bemondás” alapján azokat tartják zsidónak, akik annak mondják magukat.

A választás általánosságban papírforma szerint zajlott le. Az Associated Press VoteCast exit pollja szerint Trump kapta a zsidó szavazatok mintegy 30%-át, míg Biden 69%-ot.

Egyes körzetekben Trump szavazókat veszített 2016-hoz képest, viszont a kulcsfontosságú Floridában növelni tudta a szavazati arányt, ott a zsidó szavazatok 41%-át kapta meg. Ha az országos átlagot nézzük, Trump néhány százalékot javított, egyes becslések szerint akár 6%-kal is növelhette szavazatainak arányát a zsidó választók körében. Biden viszont valamivel gyengébben szerepelt, mint a 2016-os Demokrata elnökjelölt Hillary Clinton, aki akkor a zsidó szavazatok 71%-át kapta meg.

Fontos itt megjegyezni, hogy a szavazás hivatalos végeredményét még nem tudjuk, azt még nem jelentették be. A szavazatok esetleges újraszámlálása, a helyi jogi kérdések tisztázása hetekig eltarthat. De akárhogyan is nézzük, a közvéleménykutatásokon alapuló becslések azt jelzik, hogy 2016-hoz hasonlóan a demokraták jelöltjei szerezték meg a zsidó szavazatok döntő többségét, mintegy 65-70 százalékát. Az arány már nem fog változni, de a helyi számok és százalékok kismértékü módosulása elképzelhető. Trump egyébként különösen megalázónak tartja, hogy New Yorkban leszerepelt. Manhattan-ben, ahol szinte teljes felnőtt életét leélte, a szavazatok mintegy 15%-át kapta meg.

Újságcikkek százai fogják majd elemezni és értékelni a választási eredményeket, miután a végleges számokat hitelesítik, de a zsidó szavazók esetében már most is megfigyelhetünk két trendet.

Az amerikai reform zsidók között Trump a szavazatok mintegy 7%-át kapta, míg az ortodox és ultraortodox zsidó szavazóknál 73%-os volt a támogatottsága – David Saperstein rabbi, a reformzsidóság egyik vezető alakjának statisztikái szerint. Saperstein a J Street felmérését vette alapul, amely szervezet az erősen jobboldali AIPAC, Izrael-párti lobbiszervezet baloldali riválisa.

A szakadék nyilvánvaló, és talán még soha nem volt ennyire mély.

Az amerikai zsidóknak csupán mintegy 10%-a követi az ortodox és ultraortodox irányzatokat, ez kb. 600-700 ezer főt jelent. Ráadásul elsősorban olyan hagyományosan Demokrata párti államokban élnek, mint New York és New Jersey, így Trumpra adott szavazataik gyakorlatilag „elvesznek” a többségében demokrata államokban.

Érdemes megjegyezni, hogy a magyar gyökerekkel rendelkező szatmáriak között jelentős a demokratákra voksolók aránya. Az irányzatot vezető Teitelbaum fivérek kampányrendezvényt is szerveztek Hillarynak 2016-ban.

A magukat zsidónak valló amerikaiak döntő többsége, mintegy 90%-uk a reform és konzervatív irányzatokat követi, vagy nem vallásos. Többségük hagyományosan a Demokrata Pártot támogatja.

Az egyre nyilvánvalóbb politikai megosztottság hosszútávú következményeiről talán még korai elmélkedni, de várható hogy az ultraortodox választók befolyása a jövőben növekedni fog, hiszen a zsidó közösségen belüli számarányuk a sokgyermekes családok miatt növekszik. Az is bizonyosnak tűnik, hogy politikai konfliktusra számíthatnak. Például a koronavírus járvány miatti intézkedések miatt valóságos háború alakult ki a demokrata New York-i polgármester, Bill de Blasio és az ultraortodoxok között. Sőt, a korábban velük jó viszonyt ápoló demokrata kormányzót, Andrew Cuomót is erős kritika érte az ortodoxok részéről.

Valószínű, hogy a főleg demokrata államokban élő haredi (ultraortodox) közösségek a republikánus „ellenzék” támogatóivá válnak és helyi politikai kérdésekben a konzervatív keresztény republikánusokkal léphetnek szövetségre. Hogy ez hogyan fog működni a gyakorlatban, azt senki sem tudja, de furcsa politikai szövetség lehet ez. Félő hogy a demokrata államokban tovább növekszik majd az ultraortodox közösségek elszigetelődése, a szakadék a reform és konzervatív közösségekkel áthidalhatatlannak tűnik.

Izrael is a választási kampány szerves részévé vált

Trump ugyanis azzal kampányolt, hogy ő „Izrael legjobb barátja”. Az iráni nukleáris szerződés felmondását, a nagykövetség Jeruzsálembe helyezését, Izrael és az Emirségek közötti kapcsolatok fejlesztését lelkesen fogadták Izraelben, ahol Trump népszerű. Az elnök kijelentette, hogy Amerika zsidó szavazói úgy támogathatják legjobban Izraelt, ha rá voksolnak.

Trump idén szeptemberben, a zsidó újév előtt, amerikai zsidó vezetőknek elmondta, hogy imádja Izraelt, „a ti országotokat”. A vezetők megdöbbentek, hiszen ők zsidó származású amerikaiak és az Egyesült Államok az „országuk”. Sokan úgy érezték, Trump szélsőjobboldali logikával és retorikával azt sejtette, hogy a zsidók nem Amerikaiak, nem lojálisak, nem tartoznak az USA-hoz, és tulajdonképpen Izraelben a helyük.

Az amerikai zsidóság mindig is lelkesen támogatta Izrael Államát, de gyakran nem azonosulnak annak politikai vezetésével, és sok amerikai zsidó soha nem járt ott. Évente mindössze 2500 amerikai alijázik, többségük kétlaki, megtartja állampolgárságát és Izraelben is amerikainak tartja magát. A Pew Kutató Központ felmérése szerint Izrael nem annyira meghatározó komponense az amerikai zsidó identitásnak. Az amerikai zsidók csupán 43%-a tartotta fontosnak az Izraellel való „törődést”. Fontosabbnak tartottak olyan elemeket, mint a Holokauszt (73%), a társadalmi egyenlőtlenségek elleni küzdelem (56%) vagy az intellektuális kiváncsiság (49%).

Trump elnök nyomására Netanjahu megtagadta Ilhan Omar és Rashida Tlaib, két demokrata párti képviselő izraeli beutazását, miután azok antiszemita ízű kijelentéseket tettek. Omar később bocsánatot kért. A két muzulmán képviselő beutazásának elutasítása felemás taktikai húzásnak bizonyult, mivel még az AIPAC befolyásos Izrael-barát lobbiszervezet is tiltakozott és Tlaib esetében a beutazást később feltételekkel engedélyezték. A demokraták perifériáján politizáló, “lepkesúlyú” képviselőket most újraválasztották; médiaismertségüket nem kis mértékben Trump támadásainak köszönhetik. Fontos megjegyezni, hogy ismertségük ellenére, Omar és Tlaib befolyása a párton belül, és általában az amerikai politikában, elhanyagolható.

Trump talán legnagyobb „bakija” az volt, hogy nem volt hajlandó hangsúlyosan elítélni az amerikai neonáci csoportokat, miközben szenvedélyesen kikelt az Antifa (militáns szélsőbaloldali mozgalom – a szerk.) ellen. A fehér fajvédő, állig felfegyverzett „Proud Boys”-nak azt üzente „stand back and stand by”, vagyis: maradjatok veszteg és álljatok készenlétben. A zsidó szervezetek meghökkentek. Készenlétben? Mire? Sokan emlékeznek még a 2017-es, hitleri megmozdulásokra hajazó Charlottesville-i fáklyás felvonulásra. Ott a tömeg azt skandálta “Jews will not replace us!” (A zsidók nem állnak a helyünkre.)

Trump antiszemita ízű gúnyos megjegyzései sem arattak sikert. Például Gary Cohn gazdasági főtanácsadót „globalista Gary”-nek becézte. Sokak szerint ennek enyhe antiszemita felhangja volt.

Az elnök támogatói viszont azt bizonygatták, hogy ezek csak véletlen „elszólások” voltak, és a „fake news” média csinál belőlük ügyet. Pence alelnök pedig kinyilatkozta, hogy hogyan is lehetne Trump antiszemita, amikor „zsidó unokái vannak”.

A taktikus Biden választási kampánya igencsak passzív volt. A tapasztalt politikus érzékelte, hogy a gyakran nyilatkozó és állandó médiafigyelemre éhes Trump saját magát teszi tönkre érzelmileg túlfűtött, ellentmondásos megjegyzéseivel. Trump választási tanácsadói könyörögtek neki, hogy fogja be a száját, de a kiszámíthatatlan elnök esetében ez lehetetlen kívánság volt.

A rasszista beszólásoktól sem mindig tartózkodó Bident sok demokrata szavazó sem tartotta ideális elnökjelöltnek, de mégis rá szavaztak. Biden jól tudta, hogy ez a választás nem róla szól. Ez a választás referendum volt Trumpról, aki magabiztosan vállalta a megmérettetést, és meglepődött, amikor veszített.

Az amerikai választók, köztük a zsidó szavazók többsége is úgy vélte, hogy Trump nem érdemel négy újabb évet a Fehér Házban. Joe Biden nyert, országosan 6 millió szavazattal kapott többet, mint Trump, és most egyesítenie kell a politikailag megosztott hatalmas országot. Nem lesz könnyű feladata.