Miért bírálta felül budapesti nagykövetét az izraeli miniszterelnök?
A Magyarországra készülő izraeli miniszterelnök felülbírálta Izrael magyarországi nagykövetét, aki tapasztalva a magyar kormány esetenként antiszemitizmust is gerjesztő plakátkampányát Soros György ellen, a társadalmi felbolydulást, valamint a zsidó aggodalmakat, tiltakozott a kampány ellen.
Szíjjártó Péter magyar külügyminiszter és Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök
Mindez alig egy héttel azután történt, hogy a Horthyt méltató magyar kormányfői megnyilatkozás kapcsán fejezte ki aggodalmát diplomáciai csatornákon a zsidó állam.
A Netanjahu adminisztráció, nagykövetét korrigáló, új formában kibocsátott közleménye
általában ítéli el az antiszemitizmust, de nem utal a plakátkampányra.
Soros György Izraelben is a jobboldali politikai tábor ellenfele, az általa támogatott alapítványok, civilszervezetek kisebbségvédő, emberi jogi alapállása ott is kritika és hasonló törvény tárgya. (A Soros alapítvány izraeli tevékenységéről szóló cikkünk itt olvasható.)
A magyar parlament civileket megbélyegző törvénye izraeli mintára készült, és a Soros elleni honi kampány szellemi atyja is vélhetően az a Finkelstein, aki mind az izraeli, mind a magyar jobboldal negatív kampányait irányítja. Ha nem ő, akkor a Finkelsteinen iskolázott Habony-művek. (Vonatkozó cikkünket lásd itt.)
A sietős izraeli visszakozás részint ottani belpolitikai izmozással magyarázható, részint gesztus a magyar kormány és a jobboldal felé. A Netanjahu-kormány szemhunyása az Orbán-kormánynak a lappangó antiszemitizmusra is közvetve rájátszó brutális kampánya fölött – mely a villamos padlón megtaposott Soros képekig süllyedt –, a Sorossal szembeni, hasonló érzéseken túl talán valami másról is szól, hiszen azt Izraelben is sejthetik, hogy Magyarországon részben más az akusztikája egy ilyen hiszterizáló kampánynak.
Kell, hogy legyen valamilyen politikai cél, ami erősebben nyom a latban.
Izraelből nézve, a zsidó állam diplomáciai elszigeteltségén, vagy az Izraelt érő európai kritikákon enyhíteni talán erősebb érdek, mint megvédeni egy olyan – egyébként zsidó – milliárdost, aki mechanikus kisebbségvédő és a migrációt támogató eszméivel, izraeli jobboldali szempontból sem túl szimpatikus. (Az ügy kapcsán, az izraeli jobboldalon új törvénytervezet ötlete merült fel, mely korlátozná az ottani baloldali szervezeteknek nyújtott külföldi támogatást, s melyet nemes egyszerűséggel a „Soros törvény” munkacímen emlegetnek.)
Netanjahu a négy visegrádi ország vezetőivel is találkozni készül Budapesten, akik az iszlám és a palesztinok ügyében egészen más álláspontot képviselnek, mint a mag-Európa. A négy ország valamiféle ellensúlyt képezhet a nyugat-európai országokban uralkodó erős palesztinpárti hangulattal szemben.
Akadnak olyanok is, akik azt remélik, hogy
Magyarország esetleg elismerné Jeruzsálemet mint Izrael fővárosát,
ahogy nemrég Csehország is elismerte, és ahogy Heisler András Mazsihisz elnök is kérte a legutóbbi Zsidó Közösségi Kerekasztalon.
Vélhetőleg mindez ott rejlik a sietős izraeli kormánylépés mögött, mely felülbírálta a budapesti izraeli nagykövetet. Izrael diplomáciai érdekei előbbre valónak bizonyultak, mint a magyar zsidó közösség aggodalmai.
