Mi lesz veled vidéki zsidóság?

A soproni zsidóság múltja jelene, jövője, és amit tanulni lehet belőle. Rövidfilm a Tom Lantos Intézet „A vidéki zsidóság múltja, jelene, jövője” programja keretében.

A Tom Lantos Intézet (TLI) „Zsidó Élet” programja sok szempontból különleges helyet foglal el a magyar zsidó örökség védelmében: nem klasszikus zsidó szervezet, hiszen egy közalapítvány részeként, egy emberi jogi keretbe ágyazva, nem zsidó vallási vagy közösségépítési célokkal rendelkezik, hanem a zsidósághoz – és más kisebbségekhez köthető kutatásra és oktatásra fókuszál. De milyen tevékenység folyik a „Zsidó Élet” programban és melyek a távlati célok? A Szombat cikksorozata ennek járt utána, Susán Eszter, a program menedzsere válaszolt kérdéseinkre.

A Tom Lantos Intézet „Zsidó Élet” programjának neve nemrég változott a korábban használatos, hosszabb „Zsidó Élet és Antiszemitizmus Elleni Küzdelem” elnevezésről. Mi az oka a változásnak?

A névváltoztatás oka, hogy idén újragondoltuk a program főbb stratégiai elemeit, céljait, és a folyamat során felvetődött, hogy nem biztos, hogy jó üzenet a zsidók, zsidóság kérdését kötelező módon mindig az antiszemitizmussal összekapcsolni. Ez egyébként már 2013-ban is felmerült, amikor az intézet egy konferenciát szervezett „Zsidó élet és antiszemitizmus Európában” címmel. A magyar zsidó szervezetektől az a visszajelzés érkezett, hogy ők inkább a „Zsidó életről” szeretnének beszélni. Az intézet vezetése egyetért az antiszemitizmus témájának a fontosságával, ugyanakkor a mi működésünkben az egyik legfontosabb elv, hogy a kisebbségi csoportok részvételével, azokkal együttműködve valósítjuk meg programjainkat, és idén, mikor a program céljait újra átgondoltuk, úgy döntöttünk, hogy ennek fényében lerövidítjük a nevet. A most készülő új honlapunkon már ez fog szerepelni. Természetesen, az antiszemitizmus továbbra is az intézet fókuszában marad, csak a program elnevezése változik.

Melyek a „Zsidó Élet” program jelenleg futó legfontosabb projektjei?

Két nagy futó projektünk van: az egyik a #HungarianJewish munkacímet viseli, melynek célja egy online szakirodalmi adatbázis és kutatói közösség, más néven egy „episztemikus közösség” létrehozása, annak érdekében hogy a magyar zsidókról szóló tudástermelést fejlessze azáltal, hogy a témával foglalkozó  hazai és külföldi kutatók munkáit egy helyen teszi elérhetővé és kereshetővé. Ezt a hosszú távú projektet idén indítottuk el, így most még a tervezési szakaszban vagyunk, de egyelőre pozitív a fogadtatás és izgalmas a feladat.

A másik nagy projektünk, a „Vidéki zsidóság múltja, jelene, jövője” már sok-sok éve fut a TLI-n belül. Ennek keretében különböző partnerekkel együttműködve számos kiállítás létrehozásához járultunk hozzá, emléktáblákat helyeztünk el, könyvek és helytörténeti kiadványok kiadásában segédkeztünk, és a jövőben is folytatni szeretnénk ezt a munkát.

Miért pont a vidéki zsidóság ügyét tartja fontosnak a TLI?

Ez részben organikusan alakult: olyan projektekkel kerestek meg bennünket, amelyek egy-egy vidéki településhez volt köthető, úgy mint Sárbogárd, Győr, Sátoraljaújhely vagy Pécs, ahol különböző civil és oktatási projekteket valósítottunk meg. Másrészt ennek strukturális okai is vannak: mivel Magyarország zsidó lakossága Budapestre koncentrálódik, így sokszor talán kevesebb figyelem, erőforrás jut a fővároson kívüli részekre. Ugyanakkor ugyanezen okokból, vidéken a zsidó kultúra és épített örökség ápolása sokkal nagyobb részben hárul a nem zsidó társadalomra is, és talán direktebb módon jelenik meg a társadalom zsidó kultúrával kapcsolatos viszonya, a hiányokkal és a feldolgozás lehetséges módjaival együtt.

Ezenkívül hozzátenném, hogy jómagam Salgótarjánban születtem, így a szívemhez is közel áll a vidéki zsidóság ügye. Bár én már kisiskolás korom óta Pest megyében élek, identitásomnak a vidék mégis fontos része, és személyes felelősségemnek is érzem, hogy a vidéki zsidó közösségek hangját is hallhatóvá tegyük.

Mely programokat emelnéd ki a „Vidéki zsidóság múltja, jelene, jövője” projektből?

Tavaly kezdtem el a TLI-ben dolgozni, és az egyik első projektem volt, hogy az IKI-vel közösen szerveztünk a Dunántúl zsidóságáról egy fél napos programot, ahol bemutatkozott négy dunántúli közösség: Székesfehérvár és Szombathely, ahol egy-egy neológ hitközség működik, Siófok, ahol egy nyári zsinagóga van, valamint Kővágóörs, ahol egy lelkes fiatalokból álló alapítvány igyekszik egy romos zsinagógát felújítani, és a Balatonfelvidék zsidó közösségi életének térképére feltenni.  Számomra is nagy meglepetés volt, hogy milyen sokféle modell, kezdeményezés létezik pusztán a Dunántúli régióban. A vidéki közösségek híre, élete csak nehezen jut el a fővárosba, és a projekt célja is éppen a vidéki, azon belül a dunántúli zsidó élet láthatóságának a növelése volt. Fontos kiemelni, hogy bár tavaly – a korlátozott időkeretek miatt – csak négy közösség, kezdeményezés mutatkozott be, ennél sokkal több figyelemre méltó hely és program van.

Idén az volt a célunk, hogy újabb dunántúli közösségeket vonjunk be, így tavasszal Sopronnal kezdtünk el kialakítani szakmai kapcsolatot. Ennek eredménye nemrég elkészült kisfilmünk, ami Sopron zsidó múltját, jelenét és jövőjét mutatja be:

Srégen szemben – A soproni zsidók 700 éves történetének nyomában

Srégen szemben – A soproni zsidók 700 éves történetének nyomában A film a Bennem Élő Eredet Egyesület és a Tom Lantos Intézet együttműködésével készült 2023. augusztusában.

Mi az, amit a filmmel kapcsolatban az olvasók figyelmébe ajánlanál?

Sopron sok szempontból egy nagyon pozitív és sikeres történet, mivel egy olyan közösségről van szó, amely szórványból vált hitközséggé. Ezen kívül Sopron elképesztő erőforrásokkal rendelkezik zsidó épített örökség terén: egy utcában található két középkori zsinagóga is, amelyek európai szinten is páratlanok. Ugyanakkor az is látszik, hogy ez a turisztikai potenciált a város és a közösség még nem használta ki maximálisan, de jó úton járnak efelé. A két középkori zsinagóga mellett folyik a csodálatosan szép és tágas ortodox zsinagóga rekonstrukciója is, amit a nézők a filmben is láthatnak.

Végül még két dolgot emelnék ki: az egyik, hogy örvendetes, hogy a közösség életében olyanok is komoly szerepet vállalnak, akik nem ott élnek, adott esetben a fővárosban laknak. A vidéki zsidó közösségek jövőjéhez szerintem fontos ezt a térbeli nyitottságot fenntartani, mivel Magyarországon belül nincsenek nagyon nagy távolságok, és így jobban ki tudnak egyenlítődni az erőforrások. A másik, ami számomra nagy tanulság volt, hogy egy antiszemita múltra visszatekintő település mára olyan hellyé vált, ahol a zsidó hagyomány érték, és annak megőrzésében aktív szerepet vállal az önkormányzat, civil szervezetek és nem zsidó civilek is, beleértve például Tölli Balázst, a Soproni Evangelikus Gimnázium igazgatóját, aki a vele készült interjúnkban így fogalmazott: „a tradíció az emberek közötti békességhez kapcsolódik.”