Merre tovább Mazsihisz?

Kiket akar képviselni a MAZSIHISZ és kik lesznek azok, akik akarják majd, hogy őket képviselje?

Az elmúlt hetek nagy visszhangot kiváltó zsidó közéleti eseményei miatt az eddigieknél is fontosabbá vált, hogy feltegyük a kérdést: Merre tovább? Mi legyen a MAZSIHISZ szerepe a jövőben és hogyan viszonyuljon hozzá a szervezeten belüli óriás, a BZSH?

Kiket akar képviselni a MAZSIHISZ és kik lesznek azok az emberek és szervezetek, akik azt akarják majd, hogy őket képviselje? Milyen értékek és elvek alapján kell a jövőben szervezni a Hitközséget és hogyan kell értelmezni azt az érdekképviseleti szerepet, mely az össztársadalmi széthúzás évtizedeiben mindennél fontosabbá fog válni?

Sokan azt mondják, hogy a Hitközségből hiányzik a profi kommunikáció és a marketing. Ebben igazuk is van. Ugyanakkor ahhoz, hogy egy új márkaépítés kezdődhessen el a Hitközség háza táján, először fel kell mérnünk a jelenlegi helyzetünket, ki kell jelölnünk a határainkat és meg kell határoznunk a feladatainkat, céljainkat.

A MAZSIHISZ vagy visszatalál a gyökereihez, a magyarországi zsidó közösségekhez, vagy félő, hogy a marginalizálódás útjára lép. Nem gondoljuk, hogy ez a veszély nem lenne reális, hiszen a szemünk előtt zajlik az egykori baloldali váltópárt haláltusája. Bár a párhuzam nem tökéletes, de kerülendő példaként szolgálhat számunkra az a folyamat, ahogy egy társadalmilag jól beágyazott, jelentős politikai szervezet fék nélkül indul el a történelmi lejtőn.

Ebből következően ma már látjuk, hogy mi a sorsa egy olyan szervezetnek, mely elveszíti a kapcsolatot a társadalmi bázisával és nem veszi észre, hogy a létezésének értelmet adó közösséghez eljuttatott üzeneteinek nagy része már süket fülekre talál.

A magyar zsidóság az elmúlt 25 évben úgy változott meg, hogy igazából azt sem tudtuk, hogy milyen volt. Számtalan szervezet jött létre és szűnt meg anélkül, hogy örökösöket hagyott volna maga után. Nem a Hitközség van útelágazódás előtt, hanem a magyar zsidóság.

A MAZSIHISZNEK olyan ügyekkel kell foglalkoznia a jövőben, melyek hatással vannak a magyar zsidók életére, különben ez a közösség más képviseleti szervezetet fog választani magának, vagy végleg elfordul a közösség képviseletének gondolatától és akkor már teljesen mindegy lesz, hogy két templomkörzet közül melyiknek lesz eggyel több vagy egyel kevesebb helye a Közgyűlésben.

El kell döntenünk, hogy valóban csak a zsinagógába járó, hitéletüket aktívan gyakorló hittestvéreinket szeretnénk-e képviselni, vagy azokat az embereket is, akik vallásilag nem, kulturálisan viszont erősen kötődnek zsidóságukhoz. Nehéz, de fel kell vállalnunk azt, hogy megalkossuk a XXI. századi magyar zsidóság definícióját, hiszen ezt a sokszínű közeget kell majd a jövőben képviselnünk.

Nem várhatjuk, hogy a zsidó közösség majd hirtelen megváltozik és visszarendeződik abba a rendszerbe, amelyet védelmezünk. Nekünk kell megtalálnunk azt az utat, mely merít a kialakult struktúra értékeiből, de egyben válaszokat is ad a valóság kihívásaira.

Észre kell vennünk azt a kettősséget, hogy amíg egy közgyűlési tag körbetekint a Hitközség dísztermében és joggal kezd el azon szorongani, hogy hol vannak a fiatalok, addig, ha kimegy az épületből és akármerre fordul, 10 percen belül ott lehet a számtalan közösségi tér egyikénél és fellélegezhet, hogy aktívak, politizálnak és érdekesek a budapesti zsidó fiatalok.

Akármerre nézünk a zsidó közéletben, látnunk kell, hogy van mire építkezni. 18 éves zsidó fiatalok tartják el szervezeteiket Európai Uniós pályázatokból. Öten összeállnak és a Holokauszt egy olyan fejezetéből szerveznek nyolcadik kerületi sétát, adnak ki könyvet és forgatnak filmet, amely történet eddig praktikusan ismeretlen volt a közvélemény előtt. Zsidó és nem zsidó aktivisták szerveznek együtt jelentős nyári fesztivált és egy-egy zsinagóga pedig újra és újra megtelik gyerekekkel és fiatalokkal péntek esténként.

Még számtalan tagja van a zsidó közösségnek, akik a fentiekhez hasonló, jó példával járnak elől. Ezeket a meglévő és a jövőben létrejövő kezdeményezéseket kell segíteni ahhoz, hogy a magyar zsidóság újra fontosnak érezze azt a képviseletet, amelyet a Hitközség nyújtani tud.

Meg kell erősíteni és jobban ki kell használni a szociális ellátórendszerünket, modernizálni kell az oktatási tevékenységünket, támogatnunk kell a független ifjúsági és civil szervezeteinket, erősítenünk kell a közösség önrendelkezési és önképviseleti képességét és befogadóbbá, nyitottabbá kell tennünk a tevékenységünket.

Mivel a zsidó közösség egy része és a MAZSIHISZ közötti kapcsolat hosszú időn keresztül romlott meg, ezért nem gondoljuk, hogy ez pillanatok alatt helyrehozható. De ezen az úton kell elindulni és mi ezért fogunk dolgozni.

A szerzők a MAZSIHISZ Ifjúsági Csoport elnöke: Ligeti András és alelnöke: Forrás Dávid