Aki 9/11 kapcsán örömünnepet ült

Merre tartasz Hollandia? – 4.

Újabb színfolt – talán több mint színfolt, talán nem – Dyab Abou Jahjah (1971) belga állampolgárságú, libanoni származású politikai aktivista, újságíró megjelenése a holland közéletben. A Dél-Libanonban született Jahjah Izrael-ellenessége vörös fonálként húzódik végig tevékenységén és nézetein. Saját bevallása szerint a Ba’ath párttal való konfliktusa miatt kért menedékjogot Belgiumban 1996-ban, ahol a Louvain la Neuve-i egyetem politológiai szakán szerzett mester diplomát. 2000-ben hozta létre az Arab-Európai Liga elnevezésű pánarab politikai mozgalmat Antwerpenben, ahol Belgium legnagyobb számú muszlim és zsidó közössége él, és ahol hosszú ideig az akkori szélsőjobboldali párt, a Vlaams Belang volt a legnagyobb politikai erő a városvezetésben. Jahjah a 2001. szeptember 11-i New York-i terrortámadás után azt nyilatkozta, győzelmet érez, majd nem sokkal később azt, hogy az erőszak minden formáját elutasítja. Az egyik antwerpeni kerületben, Borgerhoutban 2002-ben lezajlott zavargások során, erőszakra uszítás miatt emeltek vádat ellene. A zavargásokat egy marokkói származású, akkor már huszonhét éve Belgiumban tanárként dolgozó férfi meggyilkolása váltotta ki. A tettes egy belga autochton volt, a tanár szomszédja. Az incidens után Jahjáh-t feltételesen szabadlábra helyezték. Ezt az eseményt dolgozta fel 2005-benTom Naegels, flamand író díjnyertes, magyarul 2011-ben Válófélben címen megjelent regénye, melyben Jahjáh-t is szerepelteti. 2002-ben Jahjah volt a legtöbbet emlegetett figura a belga médiában, még a miniszterelnököt és a királyt is megelőzte. 2003-ban az Arab-Európai Liga színeiben indult a parlamenti választásokon, de a párt nem jutott be. 2004-ben az Het Laatste Nieuws című lapnak

azt nyilatkozta, hogy minden amerikai, brit és holland katona halálát Irakban győzelemnek tekinti.

2006-ban kijelentette, hogy felhagy az AEL vezetésével, még a vezetőségben sem szeretne részt venni.

Jahjah baloldali szocialistának, arab nacionalistának és kulturális – tehát nem vallásos alapú – muszlimnak vallja magát. Az asszimilációt, mint a kultúrák közötti konfliktusok megoldását elutasítja. A migránsokat szerinte nem vendégként, hanem egyenjogú állampolgárként kell kezelni, akik megtarthatják kultúrájukat. Saját bevallása szerint a szintén muszlim- és asszimilációellenes Malcolm X, amerikai polgárjogi aktivista inspirálta nézeteit. Az örmények libanoni integrációját tekinti példának.

2006 júliusában a libanoni-izraeli háború idején visszautazott Libanonba, de egy hónap múlva már ismét Belgiumban volt. Bevallása szerint nem a Hezbollah oldalán harcolt.  Ugyancsak 2006-ban, Szaddam Husszein kivégzése után kijelentette, hogy bár nem volt híve, mégis mártírnak tekinti. 2009-ben a Labour párti Jeremy Corbyn meghívta Nagy-Britanniába, hogy tartson beszédet a Stop the War Coalition ülésén, és vegyen részt az International Union of Parliamentarians for Palestine (IUPFP) létrehozásában. Szélsőséges nézetei miatt Jacqui Smith, az akkori brit belügyminiszter 2009. április 3-tól kitiltotta az országból. 2014 januárja óta heti rovata van a De Standaard, az egyik legjelentősebb és legolvasottabb belgiumi flamand napilapban. A Knack c. politikai hetilap Belgium harmadik legbefolyásosabb bevándorlójának kiáltotta ki. Élére állt a Movement X elnevezésű mozgalomnak, mely többek között a Mikulás mellett szolgáló fekete Krampusz létjogosultságának megkérdőjelezésében jár élen. Ez a sokak által nevetségesnek tartott és lekicsinyléssel kezelt kérdés – nevezetesen, hogy

nem diszkriminatív-e a negatív konnotációjú Krampusz feketesége a nem fehér bőrű emberekre nézve

– évek óta a holland és belga politikai diskurzus része.

A legfrissebb botrányt Hollandiában most az váltotta ki, hogy az ország egyik legpatinásabb, legnívósabb kiadója, a Bezige Bij bejelentette, hogy 2016 őszén kiadja Jahjah legújabb könyvét, melynek címe: Pleidooi voor radicalisering, magyarul: Védőbeszéd a radikalizáció mellett. Hatalmas vita kerekedett az ügyben. A Bezige Bij könyvkiadót 1944-ben illegálisan hozták létre. Akkoriban kiadványaival az Utrechti Kindercomité munkáját segítette, mely zsidó gyerekek mentésével foglalkozott. Sokan megkérdőjelezik, hogy egy ilyen múlttal rendelkező könyvkiadó megengedheti-e magának, hogy egy olyan közéleti ember könyvét adja ki, aki fennen hirdeti Izrael megsemmisítését és egyenlőségjelet tesz a cionisták és a zsidók egész közössége közé. Jessica Durlacher és Tommy Wieringa már búcsút is mondott a Bezige Bijnek, míg Leon de Winter még kivár. Jahjah twitter-bejegyzésben azzal a kérdéssel lőtt vissza az őt támadóknak, hogy vajon azok az írók, akik Izraelt, ezt az ízig-vérig rasszista apartheidállamot támogatják, mit keresnek egy olyan kiadónál, mely éppen a rasszizmus elleni ellenállásból született. Az agresszornak nevezett Izraellel szembeni tiltakozás szerinte pontosan beleillik a nagyhírű kiadó múltjába.

A Federatief Joods Nederland (Federatív Zsidó Hollandia) nevű szervezet ezen a nyáron panasszal fordult a hollandiai bírósághoz, amiért a VPRO televíziós társaság meghívta a flamand politikai aktivistát legendás Zomergasten (Nyári vendégek) c. több mint két órás, beszélgetős műsorába, amelyben mindeddig jelentős és mértékadó írók, művészek, tudósok, újságírók és politikusok szerepeltek. A feljelentés tárgya az volt, hogy a televíziós társaság támogatja a terrorizmust azzal, ha olyan közéleti személyiségnek ad teret, aki nyíltan dicséri a terrorista cselekményeket. Egy másik zsidó akciócsoport, a TOF (Tradition is Our Future/Jövőnk a Hagyomány) hirdetést helyezett el a Trouw c. napilapban a műsor adásba kerülése előtt, amelyben hasonlóképpen helytelenítette egy militáns antiszemita szerepeltetését.

Karen de Bok, a műsor főszerkesztője szerint Jahjah az utóbbi időben feltűnő változáson ment keresztül: ellentmondásos agitátorból figyelemre méltó újságíróvá lett. A műsor 2016. július 1-én adásba került. A Volkskrant c. baloldali napilapban többen is reagáltak Abou Jahjah szereplésére. Tamarah Benima, rabbinő szerint nem igazolódott be a VPRO legitimizáló argumentuma, mely szerint azért adtak helyt Jahjáh-nak, mert olyan „érdekes” nézeteket vall. Benima semmi érdekeset nem talált benne, viszont felháborította Jahjah antiszemitizmusa és elvakult Izrael-ellenessége. Veszélyesnek tartja ezt az embert, mert a muszlimoknak csakis az áldozati szerepet kínálja fel, s ez óhatatlanul erőszakhoz vezet. Visszautasítja Jahjáh-nak azt a vádját is, hogy a zsidók sohasem látták be, milyen súlyos hibákat követett el Izrael az arab-izraeli konfliktusok során. Sabra és Satila után számtalan tiltakozás támadt a zsidó világban. A rabbinő örülne, ha Jahjah saját antiszemitizmusára és folyton változó szövetségeseire is legalább annyira kritikusan reflektálna, mint Izraelre és a zsidókra.

Robert Vuisje, holland-zsidó író szerint pszichiáterre van szüksége annak, aki 9/11 kapcsán örömünnepet ül, márpedig Jahjah ezt tette. A műsorban az egyébként kitűnően szereplő riporter számos kérdésére Jahjah egyáltalán nem válaszolt. Például arra sem,

miért hívta „cionistaszopónak”

az egyébként szélsőségesen nacionalista flamand politikust, Bart de Wevert, Antwerpen polgármesterét, amikor az a Brüsszeli Zsidó Múzeum elleni 2014-es, négy halálos áldozatot követelő terrortámadás után a zsidó intézmények jobb megerősítését követelte és helyezte kilátásba.

A riporter kérdése így hangzott: miért nem „zsidószopónak” nevezte a polgármestert, miért „cionistaszopónak”? Hiszen a Brüsszeli Zsidó Múzeum elleni merénylethez Izraelnek az égvilágon semmi köze nem volt. Ezzel Jahjah korábbi kijelentésére célzott, mely szerint ő nem azonosítja a cionistákat a zsidókkal. Erre a kérdésre nem érkezett válasz, ebből pedig ő, Vuisje és sok más zsidó honfitársa is azt a következtetést vonja le, hogy amikor Jahjah a cionisták gyűlöletéről értekezik, akkor ezen valójában a zsidók elleni gyűlöletet érti.

Farid Azarkan a nemrég alakult, Denk (Gondolkodj) elnevezésű, a kisebbségek és a bevándorlók érdekeit képviselő új holland párt tagja szerint nagyon jó, hogy meghívták Jahjáh-t a műsorba. Jahjah ugyanazt gondolja, mint amit a Denk párt: ha nem adnak teret a másként gondolkodóknak, akkor ez óhatatlanul erőszakhoz vezet majd. Álszent a jelenlegi kormány, amikor azt állítja, jó a kapcsolata a hollandiai kisebbségekkel, hiszen jelenleg mindenfajta támogatást megvon tőlük. A képviselőjelöltnek Geert Wildersszel, a szélsőjobboldali PVV (Szabadságpárt) elnökével sincs problémája. A Denk párt programja részben megegyezik mindazzal, amit Abou Jahjah szeretne elérni: az egyenlőtlenség és a kettős mérce felszámolását és azt, hogy ruházzák fel beleszólási joggal azokat a polgárokat is, akik jelenleg némaságra vannak ítélve.

Bert Brussen újságíró szerint Jahjah nézeteit, aki a világot kizárólag jókra (arabok és palesztinok) és rosszakra (zsidók és a Nyugat) osztja,

aki szóban az emberi jogok és a demokrácia védelmezőjének tartja magát, de twitter bejegyzéseiben dühödt kirohanásokat intéz Izrael és a zsidók ellen, nehéz nem antiszemitának nevezni.

Aki arra a kérdésre, hogy mit szól a brüsszeli zsidók legyilkolásához, csak annyit tud válaszolni, hogy „a világ szenvedéseit mindig fájdalmasnak találja”, az mélységes érzéketlenségről és közönyről tesz tanúbizonyságot.

David Serphos, az amszterdami zsidó közösség egykori vezetője nem volt képes sokáig nézni a műsort. Ő azonban saját bevallása szerint olyannyira a szabad véleménynyilvánítás híve, hogy megérti Jahjah meghívását a műsorba, s csak remélni tudja, hogy a nézők többsége felismerte, milyen mértékben torzította el a valóságot, amikor konzekvensen Palesztinának nevezte Izraelt.

Végül pedig Frits Barend, újságíró, televíziós műsorvezető nyilatkozott a Volkskrantnak a műsorról. Megszakításokkal tudta csak végignézni, annyira érdektelennek találta. Nem érti, hogyan hívhattak meg egy olyan embert, aki Izraelt a náci Németországhoz hasonlítja. Abou Jahjáh-nak nem lehet helye egy olyan műsorban, amelyben a vendég meghívását eddig minden alkalommal a tisztelet és megbecsülés jeleként lehetett értelmezni.

Abou Jahjah twitter bejegyzése a Volkskrantnak nyilatkozók véleményéről pedig így szól:

„Are ideas like mine dangerous? Sure, to self-gratifying delusional narratives pinning people down to their toxic comfortzone.” Vagyis: „Veszélyesek lennének az enyémhez hasonló eszmék? Az olyan hazug, narcisztikus narratívák számára, melyek az embereket önnön, mérgező hatású komfortzónájukban tartják fogva, minden bizonnyal az.”

 

Kapcsolódó cikkeink:

Merre tartasz Hollandia? 1.

Minden művében egy gyászfolyamat zajlik – Merre tartasz Hollandia? 2.

Bevándorlók, menekültek, hollandok – Merre tartasz, Hollandia? 3.