Megtagadja vak zsidógyűlöletét egy volt iráni milicista

A keresztény hitre tért férfi meglátogatta a jeruzsálemi Óvárost és felidézte szerepét hat kivégzésben.

A múlt héten lezajlott izraeli filmfesztivál talán legnépszerűbb filmje a “Zöld Hercegről” szólt: egy Hamasz-alapító renegát fiáról, aki megtagadta az iszlám nevében űzött vak gyűlöletet és  halálkultuszt. Szellemi rokona, egy Iránból elmenekült iszlám milicista történetét ismerhetik meg alább.

Afsin Dzsavid, az iráni Baszidzs milícia egykori tagja – aki ifjúkorát Izrael-ellenes tiltakozásokon töltötte, majd a saria szigorú törvényeit juttatta érvényre Irán utcáin, s elmondása szerint hat kivégzésen is részt vett – látogatást tett Izraelben, mellyel a zsidó nép iránti jóakaratát kívánta kifejezni.

Afsin Dzsavid – aki mára megtért és buzgó keresztényként Kanadában él, miután évekkel ezelőtt maga mögött hagyta Iránt és családját – bejárta Jeruzsálem Óvárosát, és interjút adott az izraeli Channel 2 riporterének.

Fiatalemberként Dzsavid a Baszidzs milícia tagja volt, amely az iráni forradalmi gárdának alárendelt önkéntes, félkatonai csoport és az ország legfelsőbb vezetője, Ali Khamenei ajatollah iránti hűségével tűnik ki. A milícia tagjaként Dzsavid és társai a muszlim törvények szigorú betartatásában vállaltak aktív szerepet, megverve és letartóztatva olyan fiatalokat, akiket az utcán az ellenkező nemmel társalogni láttak. „Ha egy lány egy fiúval beszélgetett, vagy fordítva, akkor el kellett kapni, le kellett tartóztatni, és meg kellett verni őket” – mesélte.

Dzsavid apja elkötelezett híve volt az iszlám forradalomnak, és még fiatalon csatlakozott a Baszidzshoz. „Bár akkor életemben nem láttam még zsidó embert, mégis gyűlöltem őket” – emlékezett vissza a fiú, felidézve, hogyan vett részt Izrael-ellenes tüntetéseken, hogyan kiabálta azt, hogy „Halált Izraelre!”, s hányszor égettek izraeli zászlókat.

Beszélt az interjúban arról is, hogy az iráni lakosság mennyire elkeseredett az ország gazdasági helyzete miatt, és mennyire csalódott a politikai vezetésben.

Elmondása szerint sok iráni fiatal hagyja el az országot és tér más vallásra, egyre növekvő problémát jelent a drogfüggőség, valamint a magas öngyilkossági és válási ráta. A facebook tele van olyan irániakkal, akik arra panaszkodnak, hogy a forradalom és a rendszer „semmit nem valósított meg abból, amit ígért”. Megint mások „megpróbálnak az iszlám keretei között maradni”, de egy mérsékeltebb felfogás keretei között.

Mivel gyermekkorától arra tanították, hogy ne érezzen részvétet a rendszer politikai elítéltjei iránt, elmondása szerint ő maga is kigúnyolta a milícia által halálba küldött embereket. „Hat kivégzésen vettem részt – mondta a Channel 2-nak, s elismerte, hogy „soha nem kérdezte”, mi volt az áldozatok bűne. – Kicsúfoltam őket. Amikor a kötelet rájuk tették, én csak odahajoltam, megragadtam az ember fejét, és olyasmit suttogtam a fülébe, hogy ’Jó utat!’.”

Az iráni atomprogram megakadályozására bevezetett gazdasági szankciókról a megtért milicistának az a véleménye, hogy nem képesek felkelést kiváltani vagy nagyobb nyomásgyakorlásra ösztönözni az embereket a rezsimmel szemben. Mint mondta, a családjuk létfenntartásáért küszködő irániaknak nincs idejük a forradalomra: „Az egyetlen mód egy nép gondolkodásának megváltoztatására, ha barátként közeledünk hozzájuk, és segítünk, hogy jobb életet élhessenek”. A bojkott és az ellehetetlenítés „ezt nem fogja megoldani”.

A Times of Israel cikkét Kalcsics Ildikó fordította