Megszólaltak a Holokauszt magyar haszonélvezőinek leszármazottai
Izrael állam kikiáltásának 76. évfordulóján Budapesten tartott szemináriumot a német keresztények által alapított Menetelés az életért mozgalom. A nemzetközi találkozót a Mazsihisz támogatásával rendezték meg a Rumbach Sebestyén utcai zsinagógában.
Keresztények a zsinagógában!! (előzetes)
Találkozás igazi keresztényekkel. Holokauszt 80-ik évfordulóján, a Rumbach utcai zsinagógában. A hallgatás leplének szétszakítása.
Az eseményről Rózsa Péter tudósított a Mazsihisz honlapján.
Ez már a sokadik alkalom volt, hogy a tübingeni Jobst Bittner által alapított, a holokauszt elkövetőinek leszármazottjait soraiban tudó csapat magyarországi partnerével együtt rendezett lényegében bűnbánati ünnepséget. A szervezet ugyanis a történelmi felelősséggel való szembenézés, az antiszemitizmus elleni fellépés és Izrael melletti kiállás civil, keresztény ihletésű mozgalma, amit 2007-ben alapítottak azok az utódok, akik apáik, nagyapáik náci bűneiért vállalják a felelősséget. Az október 7- i, elemeiben éppen a holokausztra emlékeztető terrortámadás után ennek különösen nagy jelentősége van.
Bevezető előadásában Balázs Gábor, az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem (OR-ZSE) megbízott rektorhelyettese is erre utalt, amikor az élet kultúrájáról beszélt.
– Menetelés az Életért. Önmagában ez a kifejezés alkalmas arra, ami szerintem az egyik legfontosabb feladatunk napjainkban: emlékeztetni a nyugati civilizációt, hogy ez a civilizáció a zsidó és a keresztény kultúrából nőtt ki, és ez az élet kultúrája. Az európai történelem évezredein keresztül erre, a közös zsidó-keresztény tanításra épült. Nincs idegenebb a zsidó-keresztény értékrendtől, mint a halál dicsőítése, mint a pusztítás dicsőítése.
Ezzel is utalt arra, hogy a világszerte felkorbácsolt antiszemitizmust és Izrael-ellenességet képviselő tüntetők a palesztin-arab terrorizmus, azaz a halál kultúrája mellett foglalnak állást, ami egyben éppen úgy a nyugati civilizáció elleni támadás, mint amilyen a nácizmus volt. E gondolatot Balázs Gábor így folytatta:
– Épp ezért rendkívüli módon értékes a Menetelés az életért. Különösen ma, amikor körülöttünk háborúk zajlanak, fontos az életmenetelés, hogy vigyen minket tovább, és tartson távol minket a halál útjától.
Simonyi Andrea, a Menetelés az életért magyarországi csoportjának vezetője elsősorban azt emelte ki, hogy meg kell tudnunk szólítani a holokauszt utáni másod- és harmadgeneráció tagjait. A haláltáborokat túlélők történetei mellől azonban hiányoznak a holokausztot végrehajtók, az abban közreműködők utódainak történetei, éppen ezt igyekszik pótolni ez a mozgalom. Az elhallgatás ugyanis megbetegíti az embert, és nem csak az érintettet, de a környezetét is. Meg is osztotta személyes emlékét arról, hogy miért csatlakozott a mozgalomhoz.
– Egy süteményes tál történetét fogom elmesélni. Tizenöt éve, amikor meglátgattam édesanyámat az otthonában, egy nagyon szép tortástálra figyeltem föl a vitrinben, amire rá is kérdeztem. Akkor édesanyám annyit mondott, hogy hát annak története van. Megtudtam, hogy az Alföldön élő nagyszüleim anno beköltöztek egy olyan házba, ami elhurcolt zsidóké volt. Annak idején megszépített verzióban hallottam ezt a történetet, hogy csak azért tették ezt, hogy egy másik szomszédra vigyázzanak. Édesanyám fogalmazta meg később a lényeget: azt a lakást ki kellett igényelni. Én nem tudom, hogy ez az ő szándékos döntésük volt, vagy hogy tudták-e, hogy mi történt azzal a családdal, de nekem egyértelmű a felelősségünk, ezért itt a helyem ebben a mozgalomban.
Simonyi Andrea kiemelte még, hogy minden érintettet csak az őszinte párbeszéd segítheti a traumák feldolgozásában. Radikálisan őszintének kell lenni ahhoz, hogy kibeszéljük az időnként szörnyű családi múltat, legyen az az áldozat vagy az elkövető családja.
– E téren nagy az adósságunk. Ezt a szót, hogy kiengesztelődés, mind a két közösség – a zsidóság és a kereszténység is – máshogy értelmezi, máshogy gyakorolja, máshogy gondolkodik róla. De mégis, mind a két közösség legmélyebb spirituális, legmélyebb vallásgyakorlatában ez a szó áll: engesztelés. Ezért vagyunk ma itt – mondta.
Simonyi Andrea után még a Holokauszt más haszonélvezőinek leszármazottai is megszólaltak, majd az engesztelés gesztusaként egy-egy szál vörös rózsát nyújtottak át a jelen lévő Holokauszt-túlélőknek és azok leszármazottainak. Ezek a gesztusok – Németországgal ellentétben – még rendkívül ritkák Magyarországon.
