Megszámláltattunk…

Nyilvánossá tette a Központi Statisztikai Hivatal a 2022. évi népszámlálás végleges adatait.

A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) 2023. szeptember 26-án tette nyilvánossá a tavalyi népszámlálás végleges adatait, a vallási (egyházi) hovatartozásra vonatkozó adatokat is beleértve.[1] A vallási hovatartozásra, mint szenzitív adatra irányuló kérdés magától értetődően nem tartozott a kötelezően megválaszolandó kérdések közé. A válaszadás tehát önkéntes volt. Mindenki a legjobb meggyőződése szerint dönthetett a válaszadásról, vagy a válaszadás mellőzéséről. A népszámlálási előkészületek idején, 2022. szeptember 14-én a KSH külön is egyeztetett a magyarországi egyházakkal és vallási közösségekkel: közöttük az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközséggel, a Magyarországi Autonóm Orthodox Izraelita Hitközséggel, valamint a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségével (MAZSIHISZ).

Jónéhány magyarországi egyház különböző fórumokon és közösségi felületeken mozgósított, hogy minél többen vállalják a népszámlálás alkalmával vallási kötődésüket. Saját vallási közösségem, a MAZSIHISZ – a 2011-es népszámlás időszakától eltérően – ezúttal sajnálatosan nem buzdította híveit vallási hovatartozásuk megvallására. Nem merített erőt a Héber Szentírásban megörökített népszámlálásokból sem. Hallgatásba burkolózott.

A 2022-es népszámlálás nyilvánossá tett vallási adatainak elemzése és kiértékelése nyilvánvalóan hosszabb időt vesz igénybe. Választ kell találni arra, hogy az előző népszámláláshoz képest miért növekedett meg a vallási kötődéssel nem rendelkezők, valamint a vallási kötődésre vonatkozó kérdésre válaszolni nem kívánók száma? Választ kell találni arra is, hogy miért fogyatkoztak meg – még ha egyenlőtlen arányban is – a tradicionális keresztény „történelmi egyházak” hívei a korábbi népszámlálási időszakokhoz képest?

Dermesztő ugyanakkor a zsidó vallású lakosság létszámára vonatkozó népszámlálási adat: 2022-ben Magyarország 9.6 milliós összlakosságából 7635 fő vallotta magát izraelita felekezetűnek, akik közül 4839 fő lakott Budapesten.[2]

Összehasonlításképp: 2011-ben 10 965 fő, 2001-ben pedig 12 871 fő vallotta magát zsidó vallásúnak. Gondolom, mindhárom összegző adat messze elmarad a várakozásoktól, illetve – jobb híján – becslésektől. Vajon milyen demográfiai, szociológiai, társadalmi, egyházpolitikai, lélektani stb. okokra vezethető vissza a drasztikus arányú visszaesés? Milyen következtetéseket és tanulságokat lehet levonni a részletes – életkorra, nemi megoszlásra, foglakozásra, lakóhelyre stb. kiterjedő – népszámlálási adatok alapos és higgadt elemzéséből? Miért nem állnak továbbá a nyilvánosság rendelkezésére az állami népszámlálástól független „belső népszámláláson” alapuló adatok a magyarországi zsidó vallási közösségek, mindenekelőtt a MAZSIHISZ létszámát illetően, amelyek természetesen a halachikus szempontokat is figyelembe veszik? Autentikus információk nélkül ugyanis eléggé elképzelhetetlennek tűnik a jelen és a jövő tervezése.

A Kohelet – a Prédikátor könyve – jól ismert szentenciája szerint, ideje van a hallgatásnak és ideje a beszédnek. Úgy érzem, elérkezett a beszéd ideje.

 

Jegyzetek

[1] Népszámlálás 2022 – A népesség főbb jellemzői (országos és területi adatok) (ksh.hu), továbbá Népszámlálási adatbázis – Központi Statisztikai Hivatal (ksh.hu)

[2] A fővároson kívül élő 2796 zsidó vallású magyarországi lakos regionális megoszlása ugyanakkor lehetőséget biztosít arra is, hogy ezeket az adatokat – települési szintű bontás mellett – összevessék az adott térségben működő hitközségek által feltehetően ismert adatokkal:

Pest vármegye: 861 fő

Közép-Dunántúl régió: 322 fő

Nyugat-Dunántúl régió: 306 fő

Dél-Dunántúl régió: 278 fő

Észak-Magyarország régió: 282 fő

Észak-Alföld régió: 369 fő

Dél-Alföld régió: 378 fő