Megrendelt lélekkel
Tisztességtelen támadás érte a Szombatot egy másik zsidó hírportál, a neokohn részéről. Utóbbi megbízott főszerkesztője, Megyeri András Jonatán nem vitatkozik a Szombat cikkeivel, ahogy az egy demokratikus és toleráns közegben elvárható lenne, hanem gátlástalan nyíltsággal azt üzeni a zsidó olvasóközönségnek, hogy a Szombat méltatlan az olvasók támogatására, nem érdemli meg az 1%-os felajánlásokat, mert „ordas torzításokat, hazugságokat és csúsztatásokat” közöl.
Megyeri vádpontjait tételesen cáfolni nyilván nem érdemes: mint említettük, nem a demokratikus politikai kultúrában szokásos vitaindítóról van szó, hanem legázolásról, a másik létjogosultságának tagadásáról.
Pontosan abban a szellemben, amelyben az EMIH és a vele szövetségre lépő MAOIH a Mazsihisz legázolására, erkölcsi megsemmisítésére törekszik, amikor azt írják, hogy „a Mazsihisz döntésével nem tekinti magát zsidó egyháznak” vagy azt, hogy annak veleje a „holokauszt emlékezetéből való politikai haszonszerzés”.
Megyeri össze is mossa a Szombatot a Mazsihisszel, igyekezvén a kettőt egyszerre lebunkózni, amikor a „Mazsihiszhez közeli zsidó lap tíz legordasabb torzítását, hazugságát és csúsztatását” emlegeti.
Ha már a „Mazsihisz-közeli” Szombatnál tartunk: ellentétben a neokohn-nal, amelynek alapításánál Köves Slomó működött közre, amely köztudomásúlag ma is az EMIH érdekkörébe tartozik és – az előző főszerkesztő távozása óta – annak szócsöveként működik, a Szombat soha nem tartozott a Mazsihisz érdekkörébe. Impresszumunkban feltüntetjük a Szombat támogatóit, ahol a Mazsihisz egy a sok közül, s éves támogatása költségvetésünk tíz százaléka. A Szombat harminc éve kritizálja a Mazsihiszt – de nem azzal a céllal, hogy letaglózza, hanem azért, hogy annak szellemi és morális színvonala emelkedjen.
*
Megyeri cikkében egyértelmű politikai szándékú számonkéréssel, lejáratással és burkolt fenyegetéssel van dolgunk, amelynek kiötlője vélhetőleg nem a neokohn megbízott főszerkesztője, hanem annál magasabb instancia.
A szemünk előtt zajlik Köves Slomó frontális támadása a Mazsihisz ellen, melyben már nyíltan kétségbe vonja utóbbi legitimitását. Az intenzíven terjeszkedő Köves nyíltan szemet vetett a neológ zsidó szervezet vezető szerepére és pénzügyi forrásaira.
A Köves Slomó által előtérbe tolt Deutsch Róbert, az 50 fős tagsággal rendelkező ortodox hitközség (MAOIH) elnöke már így nyilatkozik az egyes számú kormánypárti napilapban:
„Ha a Mazsihisz nem fogadja el, hogy a Jeruzsálemi Főrabbinátus Bírósága döntsön három zsidó szervezet vitájában, azzal azt deklarálja, hogy nem tekinti magát egyházi szervezetnek… Amennyiben a Mazsihisz nem tartja magát egyháznak, akkor nem lehet jogosult arra az örökjáradékra, amelyet a magyar állam az egyházak részére folyósít, sőt… az is kérdéses, hogy a beperelt zsidó szervezet eddig milyen alapon kaphatott összesen 26,8 milliárd forintot a kizárólag egyházaknak járó forrásból.”
A Mazsihisz tehát nem is vallásos zsidó szervezet, így minden pénze a miénk, az is, amit ezelőtt kapott – summázhatjuk Deutsch Róbert (és a mögötte álló Köves Slomó) üzenetét.
Nem is létezel, pénz nem jár neked, az is a miénk, amit valaha kaptál – ez az üzenet valóban totális támadás.
Avagy, a B közép stílusában: „Egyszerűen semmik vagytok!” Ez a hang a magyar politikából ismerős.
*
Ennek a totális háborúnak egy kis mellékhadszíntere a neokohn támadása a Szombat ellen. Fegyverhordozó üzenete a fegyverhordozónak – már ahogy azt Megyeriék vélhetőleg elképzelik. S ahogy a Mazsihisz elleni támadás nyilván nem áll le, úgy, minden bizonnyal, folytatódik a Szombat elleni kellemetlenkedésük is.
A nagy kérdés az, hogy a magyar állam hogyan reagál. Az ügyben megkérdezett kancelláriaminiszter dodonai választ adott. Egyrészt hangsúlyozta, hogy az állam nem avatkozik felekezeti ügyekbe, majd hozzátette, „az ítéletek elismerésére vonatkozó nemzetközi szabályok pedig ismertek, a kormány azoknak megfelelően fog eljárni”.
Ez mindent jelenthet és mindennek az ellenkezőjét.
Orbán Viktor nyilván inkább szimpatizál a neki számos szívességet tevő Köves Slomóval, mint az emlékezetpolitikai ügyekben komoly ellenállást tanúsító Heisler Andrással – aki a közelmúltban igyekezett a kormány felé békülékeny gesztusokat tenni.
Nem biztos azonban, hogy a miniszterelnök nyílt konfrontációba akar keveredni a Mazsihisszel, amely jó kapcsolatokat ápol a Zsidó Világkongresszussal. Utóbbi elnöke az a Ronald S. Lauder, akinek az állásfoglalása antiszemitizmus ügyben fontos a miniszterelnök számára. Ugyanakkor Köves Slomónak is vannak ütőkártyái: például a magyar kormánnyal szívélyes kapcsolatot ápoló izraeli főrabbik.
A helyzetet tehát jó eséllyel úgy írhatjuk le, hogy Köves támad és nyomul, a Mazsihisz elszántan védekezik, a kormányfő pedig talán még nem döntötte el, hogy ebből a játszmából hogyan jöhet ki a legjobban.
