Megjelent a Szombat novemberi száma

Írta: Szombat - 2013-11-08 Rovat: Politika

„Zsidó a pápa és zsidó a czápa / Abbáziába, Abbáziába!”

Emlékezetmunka, fürdőkultúra, életképek, az „eltűnt” Lukács nyomában, Chagall és Ámos…

Szántó T. Gábor: A Terror, a Holokauszt és a Sorsok Háza
Van azonban egy felismerhető sajátossága a magyar emlékezet formálódásának, illetve az emlékezetpolitikai csatáknak. Az új történelmi-kulturális emlékezet kialakulása gyakran nem szerves módon, értelmiségi diskurzusokat követően formálódik intézményessé, hanem azelőtt, azok helyett, inkább felülről, némileg erőltetett, vezényelt módon. (…) A kormányzati döntéshozók úgy vélik, a Sorsok Háza esélyt jelent, hogy növelje a holokauszttudatosságot, különösen a legfiatalabb korosztály, az iskolások körében. A terv egyes kritikusai szerint a jobboldali kormányzat másfajta vészkorszak-reprezentációt szeretne látni, mint ami a HDKE-ben megtestesül (…) Sokan érzékelik azt is, hogy a HDKE szándékolt depolitizálása következtében az elmúlt három évben elvesztette kapcsolatát a kortárs kultúrával.

Vadas János: Kurlender kalandjai – A zsidók és a fürdőkultúra
Csobogó csevegés. Locsogó lányok. Bugyborékoló nevetés. A beszéd vízzel kapcsolatos verbális asszociációi nemcsak plasztikusan ábrázolják a folyamatos beszéd különböző formáit, hanem a társadalmi színtérre is reflektálnak. Hiszen hol is lehetne oldottabban beszélgetni, mint egy fürdőben?

Radvánszki Péter: Előbb a mikve, utána a zsinagóga
A mikve, vagyis a zsidó rituális fürdő az évezredek során a zsidó vallásos élet legfontosabb helyszíne volt, a zsinagóga mellett. Ezt a régészet is bizonyítja: ásatások során rengeteg mikvét találtak Jeruzsálemben és környékén a Második Templom korából. Többségük nem nyilvános fürdő, hanem magánházak tartozéka volt, vagyis használata a mindennapi élethez tartozott.

Schweitzer Gábor: „…itt mindenki izraelita”? – Zsidók a békeidők fürdőéletében
A Balatont, a gyógyvizes kúráiról már korábban elhíresült Füredtől eltekintve, lényegében a reformkorban fedezték fel, az Adria-parti fürdőhelyeket csak a 19. század végétől kezdték intenzívebben látogatni. A fürdőhely megteremtette a fürdőkultúrát és kialakította a maga sajátos fürdőtársadalmát. A státusznak, így a tovatűnő rendi, ám változatlanul fontos társadalmi, nemzetiségi és vallási hovatartozásnak a kezdetektől fogva kiemelt jelentősége volt a fürdőéletben. Ez az adottság, a zsidók jelenlétére is tekintettel, idejekorán felkeltette a szépirodalom figyelmét.

Nyár, Füred, beatkorszak

Czingel Szilvia: A „bikavonat” – Hol és hogyan nyaralt a pesti zsidó polgár a századelőn?
A nyaralni induló családok ilyenkor szinte az egész háztartást magukkal vitték. A pihenés mellett sokan hatalmas befőzéseket rendeztek a helyi parasztasszonyok segédletével. Általában jellemző volt, hogy férfiak nem kísérték el a családot nyaralni, és Pesten maradtak, illetve rövidebb időre mentek a családdal.

Gervai András: A Lukács – „Ahol kilazulhatnak a testből a lélek görcsei…”
Kertész Imre – aki vagy száz méterre, a közeli Török utcában, egy kis lakásban élt – nem lehetett tipikus Lukács-hívő, talán csak az ötvenes évek első felében járt ide: erre az időre emlékezve viszont ez a hely szinte az éden képeként dereng fel. Az angol lobogó című novellájában elárulja, hogy a Walkür akkortájt elég ritka operaházi előadásain kívül „csupán egyetlen menedékem akadt még, ahol az általános, azaz a köz- és személyes katasztrófában, ha mégoly törékeny ideiglenességgel is, de olykor meghúzhattam magam: a Lukács uszoda”.

A Lukácsban mindig van minjen – Robicsek úrral Vári György beszélget
A 86 éves, évtizedek óta a Frankel Leó úton lakó Robicsek György, sokaknak Gyuri bácsi, jóval több mint ötven éve jár két egymás közelében lévő épületbe: a Frankel zsinagógába és a Lukács uszodába. Eltávozott és jelenlegi rabbikról, költőkről, színészekről, a Lukács egykori borbélyműhelyéről, a Horthy testőreként szolgáló kabinosról és az uszodai minjenről beszélgettünk vele.

Szántó T. Gábor: Úszóház

Ari Shavit: A Richterek története

Uri Asaf versei

Hegedű és létra, álom és emlékezet – Marc Chagall és Ámos Imre kettős kiállítása
A két kiállítás tematikusan élethelyzetekre reflektál: Chagall a számkivetettségre is életörömmel, míg Ámos a szögesdrót apokaliptikus valóságára a halálraítélt vízióival.

Várnai Pál recenziója Dunai Andrea Levelek a hontalanságból című könyvéről

***

Keresse a jobb könyvesboltokban és a nagyobb újságos standokon, vagy válassza a könnyebb megoldást: Fizessen elő a Szombatra!

A Szombat megvásárolható a Relay nagyobb újságos standjain, valamint az alábbi könyvesboltokban:

Láng Téka (XIII. ker., Pozsonyi út 5.)
Írók Boltja (VI. ker. Andrássy út 45.)

Telefon/Fax: 311-6665, 311-9214/137.
E-mail: info@szombat.org
Facebook oldalunk eléréséhez kattintson ide

2013. november / XXV. évfolyam 9. szám