Meghalt Adolf Eichmann hóhéra, aki nem akart ítéletvégrehajtó lenni
Az Izraeli Börtönszolgálat őrének, Shalom Nagarnak a személyazonosságát három évtizeden át titokban tartották a megtorlástól való félelem miatt.
Shalom Nagar a kivégzés idején és idős korában
Az izraeli börtönőr, akit több mint hat évtizeddel ezelőtt kiválasztottak az európai zsidóság elleni náci tömeggyilkosság megszervezésében kulcsszerepet játszó Adolf Eichmann felakasztására, kedden meghalt. 88 évet élt.
Shalom Nagar a ramlai Ayalon börtönben szolgált, ahol Eichmannt bebörtönözték, ám nem önként vállalta a feladatot.
Nagar 26 éves volt az 1962. június 1-jei kivégzés idején, amelyet azt követően hajtottak végre, hogy a hírhedt náci háborús bűnös elvesztette a halálos ítélete ellen benyújtott fellebbezését.
Személyazonosságát a megtorlástól való félelem miatt három évtizeden át titokban tartották, mígnem 1992-ben izraeli újságírók felfedték.
Az akasztás volt az egyetlen bírósági kivégzés Izrael államban, ahol nincs halálbüntetés, kivéve a nácik és segítőik által elkövetett gyilkosságokért, valamint hazaárulásért. Ez utóbbi rendelkezést egyszer alkalmazták, mégpedig Meir Tobianski IDF-tiszt esetében, akit 1948 júniusában egy tábori bíróság ítélt el és végzett ki kivégzőosztaggal.
Nagar 1936-ban született Jemenben, és 12 évesen árvaként érkezett Izraelbe. Az IDF ejtőernyős dandárjában szolgált, majd később az izraeli börtönszolgálathoz csatlakozott.
Eichmannt 1960-ban a Moszad és a Sin Bet argentin ügynökei vették őrizetbe, majd egy évvel később egy mérföldkőnek számító nyilvános jeruzsálemi tárgyalás után halálra ítélték.
Eichmann a jeruzsálemi tárgyaláson
A második világháború után Németországban élt álnéven. Eichmann 1948-ban Ricardo Klement néven egy Alois Hudal osztrák püspök által irányított szervezeten keresztül kapott beutazási engedélyt Argentínába és hamis személyazonossági igazolványt.
Eichmann beutazta Európát, és egy sor kolostorban szállt meg, amelyeket menedékházként használtak, majd Argentínába menekült, ahol egy évtizedig élt, amíg Izraelbe nem vitték, hogy bíróság elé álljon.
Nagar egyike volt annak a 22 nem askenázi börtönszemélyzetnek, akiket a börtönben a nácik felügyeletére választottak ki, és akik „Eichmann-őrök” néven váltak ismertté. Az volt a feladatuk, hogy biztosítsák, hogy ne kövessen el öngyilkosságot vagy ne mérgezzék meg.
Eichmann elítélése után Nagart véletlenszerűen választották ki az akasztás végrehajtására, annak ellenére, hogy akkoriban szabadságon volt, és nem akart részt venni a kivégzésben.
Azután győzték meg, hogy vállalja a feladatot, miután képeket mutattak neki a holokauszt alatt gyermekek ellen elkövetett kegyetlenkedésekről.
„Ez annyira megdöbbentett, hogy beleegyeztem, hogy megtegyem, amit meg kellett tenni” – mondta a Mispacha magazinnak 2005-ben.
Eichmann hamvait később a Földközi-tengerbe szórták, Izrael felségvizein kívülre.
A ezt követő években Nagart rémálmok kísértették Eichmannal kapcsolatban.
2010-ben „Hatalyan”, héberül „A hóhér” címmel dokumentumfilmet készítettek róla. (JNS)
