„Megfeledkeztek az ország igazi érdekeiről”

A több mint félévszázada Izraelben élő Peer Gideont, a magyar újságírók doyenjét kérdeztük háborús tapasztalatairól, a mostani Hamasz támadásról és Izrael kilátásairól.

Mindenekelőtt: hogy vagy, hogy van a családod a Hamasz példátlan támadását követően?

Köszönöm az érdeklődést. A körülményekhez képest jól vagyok, de természetesen elsősorban a lányaimért és a hét unokámért aggódom. A legnagyobb közülük Hoshen, aki január végén lesz 22 éves, főhadnagyi rangig vitte a hadseregben. Holnap szerel le. Most ment volna Bangkokba egy évre dolgozni, nem tudom mi lesz belőle. Sok minden megállt a háború miatt. Én ma repültem volna Pestre és onnan csoportos úttal tovább Japánba 10 napra. Ezzel szemben most a szobámban ülök, és ezen a válaszlevélen dolgozom… Még két unokám katona, az egyik tankparancsnok.

Az országot más munkáid és kapcsolataid révén, gyermekeid, unokáid által is ismered. Hogy látod Izraelt a most kirobbant háborúban? Milyen állapotban van a társadalom, mely évente, kétévente elszenvedte ugyan a Hamasz rakétatámadásait, az alkalmankénti terrormerényleteket, de a tömeges ellenséges behatolásra Izraelbe szinte soha nem volt példa.

Ötvenkét éve élek Izraelben, a legnagyobb lányom is itt született, most múlt 51 éves. Két háborúban voltam katona, a Jom Kippuriban és a libanoniban. Húsz évig minden évben egy hónapra bevonultam tartalékos szolgálatra, 48 éves koromig. Ha nem figyel ide az unokám, megsúgom, hogy a főtörzsőrmesterségig vittem, amit héberül szamárnak mondanak… Mondjuk úgy, van némi rálátásom a dolgokra, de nem hinném, hogy tótumfaktum lennék a helyzet megítélésében. Soha – sehol – nem voltam semmilyen pártnak tagja, és nem vagyok katonai szakértő sem, de véleményem van.

A jelenlegi háborúval kapcsolatban azt kell mondanom, hogy elszúrtuk. Mindenki hibás benne, de – természetesen – a kormány és annak vezetője. Mai szemmel nézve piszlicsáré dolgokkal foglalkoztak, mondvacsinált problémákból csináltak elefántot. Persze, mindezek mögött hatalmi érdekek húzódtak meg, egész pontosan egyetlen ember fennmaradására ment ki a játék. Közben a legelementárisabb dolgokról (is) megfeledkeztek, egészen pontosan az ország igazi érdekeiről. Megleptek már bennünket a Jom Kippuri háborúban is, de ez most más: nem hadsereg, hanem vérre éhes vadállatok támadtak ránk.

Kényelmesebbé vált a társadalom? Elszokott a közvetlen konfliktushelyzettől az ellenséggel?

A társadalom, az első megrökönyödés után jól válaszolt, összeszedte és megrázta magát. Most mindenki együtt van – szélsőséges kivételektől eltekintve – a harcra, illetve a háborúra koncentrálunk. A számonkérés sem fog elmaradni, háború után 6 órakor kerül majd rá sor.

Emlékezetünk szerint húsz-harminc éve mintha a tartalékosoknél lett volna otthon fegyver. Ma kevésbé jellemző? Úgy hírlik, rohamosan szaporodik az elmúlt hetekben fegyvertartási engedélyt kérők száma.

Az nem tudom megmagyarázni – feltételezésem szerint más sem – hogy a Gázát övező kibucokban miért nem volt (elég) fegyver? A területeken élőknél van, az olyan érzékeny helyeken, az övezet kibucaiban miért nincs? Voltam ma Raananan a bevásárlóközpontban, két kipás fiatalt láttam feleségeikkel, gyerekeikkel. Mindkettőnél jól láthatóan ott volt a revolver…

Milyen a közhangulat? Le tudják győzni az emberek az elmúlt év belpolitikai csatáinak ellenérzéseit? Érezni a szolidaritás jeleit? A facebook kommentekből ma is érezni az éles ellenszenvet, tapasztalatunk szerint elsősorban jobboldali kommentelőktől, ha nekik nem tetsző helyzetértékelésekkel, véleményekkel találkoznak.

Izrael népe most – mint mindig baj esetén – össze fog. Meg kell nyernünk ezt a háborút (is), majd utána megbeszéljük, mi történt. A Facebookon, szerintem, van egy magyar társaság, véleményem szerint új bevándorlók, akik nem átallnak olyat leírni, hogy az izraeli kormány fasiszta, náci. Izraelben demokratikusan megválasztott kormány van, akár tetszik az, akár nem. Nekem nem! Jobb, illetve szélsőjobboldali, de a náciktól, fasisztától olyan messze áll, mint Makó Jeruzsálemtől. Ezekkel a szavakkal nem szabad dobálózni, kellene ismerni a súlyát, értelmét. Ezzel túlléptek minden határt. Én, mint Soá túlélő, a leghatározottabban visszautasítom az összehasonlítást.

Láttál már kirobbanni háborút a Közel-Keleten. Te hogy látod az izraeli politikai elit, a kormány, vagy a hadsereg felelősségét a történtekért, hogy Izraelt mintha kiszolgáltatottabban érte volna a támadás, mint a korábbi években?

Mint mondtam, két háborúban vettem részt. 1973-ban megleptek bennünket, mint most is. Ebben mindenki, a kormány, a katonai szervezetek és a nép is hibás, és vannak olyanok is, akik bűnt követtek el. Borzasztó árat fizettünk érte. A történelem egyébként – nem mintha ez vigasz lenne – tele van meglepett hadseregekkel.

Jelenthet-e hosszabb távra szóló együttműködést a nagykoalíció? Vagy elképzelhetőnek tartasz egy kormányátalakítást, új koalíciót, netán előre hozott választást, ha vége a háborúnak?

Úgy gondolom, nem lesz koalíció. Egyet tudok elképzelni: választásokat. Akkor majd minden politikus megkapja, ami jár neki.

Mi lesz a sorsa a jogi reformnak, a Legfelsőbb Bíróság hatásköre csökkentésének, a sok hónapos tüntetéssorozat kiváltó okának, ha stabilizálódik a helyzet Izraelben?

A jogi reform problémája el fog süllyedni. Lesznek kiigazítások, másképp megfogalmazott dolgok, más bírák is, de a lényeg – remélem – megmarad.