Együttélni? – előbb: élni

Zsidókérdés 1917 – “Zsidókérdés” 2017

Száz éve, 1917-ben jelent meg a nevezetes zsidókérdés vita a Huszadik Század című folyóirat hasábjain. Ebből az alkalomból a Szombat az alábbi körkérdést intézte a magyar szellemi élet több mint hatvan képviselőjéhez.

Száz év elteltével a „zsidókérdés”, még inkább annak „megoldása” már csak idézőjelben használható fogalmak. Így ma, ehelyett azt kérdezzük:

– Hogyan jellemezné ma zsidók és nem zsidók (bárhogy is definiáljuk e csoportokat) együttélését a mai Magyarországon?

– Az elmúlt száz év és a jelen ismeretében, kinek miben kellene változtatni ahhoz, hogy a helyzet javuljon?

Körkérdésünkre, szerkesztőink reflexióit nem számítva, harmincnyolc válasz érkezett, melyeket decemberi, januári, februári és márciusi nyomtatott számainkban olvashatnak. Online kiadásunkban hétről-hétre egy-egy írást közlünk a beérkezettekből.

A régi kérdésnek még az idézőjeles felmelegítése is bizarr. A válaszhoz többet kellene értekezni az együtthalásról, mint az együttélésről – de minek. Csak egyfajta kitérő válaszom van.

A Trianon előtti Magyarországon közel egymillió zsidó élt. Ma százezerről beszélnek a hivatalosságok. Aminek a fele se igaz, legalábbis a zsidó mivolt hagyományosabb kritériumai alapján. De nem a szám a lényeg.

Az adoma szerint Wahrmann Mór és Herman Ottó idős korukban – előbbi már alig látott, utóbbi szinte süket volt – pisztolypárbajra vitték valami összeszólalkozásukat. Fölálltak egymással szemben. „Hol van a gaj?” – kérdezte az egyik. „Lőtt már a zsidó?” – kérdezte a másik. Kárt nem tettek egymásban.

Így áll kb. az „együttélés” – azzal a különbséggel, hogy párbaj- vagy párbeszédképes zsidóságról nem lehet beszélni ma Magyarországon, és kérdéses, hogy egyáltalán zsidóságról lehet-e. Zsidók még vannak, akárhányan is. A körkérdés által előhívott – leginkább emlékezet-politikai, együtthalási – kérdéskörnél fontosabb volna annak egyik ágát diszkutálni: a magyar fele-se-igaz zsidóság dolgait. Söprögessünk a magunk háza táján. De ez elsősorban azok szűkebb körére és nyilvánosságára tartozna, akiknek a zsidóság (és ezen belül a magyar zsidóság) fennmaradása mindenféle “együttéléstől” függetlenül, önmagáért fontos.

 

A szerző hebraista