Még az idén Jeruzsálemben
Péntek este. Még éppen időben, egy pár pillanattal a szombat bejövetele előtt gyertyát gyújtunk egy szűk erkélyen a Nyugati fallal szemben, a Templom hegy magasságában. Magunk mögött hagyjuk a pislákoló mécseseket és lesietünk a zsidó negyedből vezető lépcsőkön a Siratófalhoz.
A fotó az egyik Birtright úton készült, középen a szerző
A naplemente vörös fényeit, amelyek pár perce még megvilágították az Olajfák hegyén a temető kőtengerét, felváltotta a jeruzsálemi lámpák meleg, sárga fénye. Mindenki összehúzza magán az összes ruhát, amit magával hozott a hotelből. Csak az tudja, hogyan dermeszti meg az óvatlan látogatót az esti szél, aki már meglepődve fagyoskodott este, miután napközben a tűző napon sétált a város forró utcáin.
A fal mellett már gyülekeznek az imádkozók minjánjai, strejmlit és a kaftánt viselő imádkozók töltik meg a zsidó világ legelőkelőbb zsinagógáját. Mi egy kis körben állunk a Fallal szemben, és a meghatódottság mellett leginkább kétkedést vélek felfedezni a tekintetekben. Még mindig nem hisznek nekem. Pedig megígértem nekik, hogy a Jeruzsálembe vezető kanyargós buszúton felidézett dalokat táncolva fogjuk elénekelni péntek este a Falnál. Lassan és visszafogottan kezdünk, de mire a breszlávi Náchmán rabbi dalával bíztatjuk magunkat a világban félelem nélkül élni, már annyi önbizalommal és önfeledten éneklünk, hogy számos magunkhoz hasonló fiatal és jeruzsálemiek kis csoportja is csatlakozik a táncunkhoz. A Templom hegyen éneklő müezzin hangja kísér minket az imánk után vissza a péntek esti vacsorához a szállásunkra.
Az elmúlt években számos olyan csoportot vezettem izraeli útján Magyarországról és a környező térségből, akik ellátogattak egy tíz napos ingyenes útra Izraelbe, hogy megőrizzék, tovább kutassák, vagy éppen csak felfedezzék a zsidó identitásukat, más fiatalokkal együtt. Különösebb bíztatás nélkül, a tel avivi repülőtéren elejtett félénk és gyanakvó pillantásokat hamar maguk mögött hagyják a résztvevők, és az ország csodálatos tájai, történelmi gazdagsága és az út varázsa olyan hangulatot teremt, ami őszinte párbeszédnek és kötetlen önvizsgálatnak kínál terepet. Egyesek a szarvasi táborban, vagy más zsidó oktatási és vallási intézményekben nevelkedtek, míg mások először szánják rá magukat, hogy az elmesélt és nem elmesélt családi történetekkel szembenézzenek, és zsidó örökségüket pozitív forrásként fogalmazzák újra.
A vörös föld és a mediterrán növényzet illata, a középkori zsinagógák misztikus üzenete, Jeruzsálem meséje, a sivatag sziklái és forrósága, a tel avivi utcák és bárok a zsidó kultúra, hagyomány és történelem mind más és más szegmenséhez kötődik. Mindemellett a találkozás fiatal izraeliekkel, és más országokból érkező fiatalokkal, akik mind más típusú zsidó identitással rendelkeznek, páratlan ismerkedésre ad alkalmat, amelyből mindannyian rengeteget merítenek. A mintegy két évtizede futó Birthright utak olyan lehetőséget biztosítanak 18 és 32 év közötti zsidó származású fiataloknak önmaguk és kultúrájuk felfedezésére, amely nemében páratlan.
A Covid 19 járvány, és a járvány árnyékában bevezetett gyülekezési és utazási korlátozások komoly hatással voltak a zsidó közösségekre szerte a világban, a diaszpórában és Izraelben egyaránt. A Birthright utakat megalapító amerikai zsidó filantrópok reménye soha nem volt relevánsabb, mint ma, a zsidó közegektől elsodródott fiatalok, és az őket kereső zsidó közösségi szervezetek számára egyaránt. A pészachi széder záró mondatát egy kevéssé megváltoztatva kívánom, hogy találkozzunk még az idén Jeruzsálemben!
(A szerző a magyarországi Birthright utakért felelős Israel Experience cég közép- és kelet európai útjaiért felelős igazgatója. E-mail címe: [email protected])
