MAZSÖK: Támogatás a holokauszt túlélők második generációjának

Írta: Bóka B. László - Rovat: Belpolitika, Politika

A Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítvány (MAZSÖK) kuratóriuma döntést hozott a holokauszt túlélők második generációjának támogatásáról. A döntés értelmében 100 millió forint keretösszeggel, három kategóriában, kizárólag szervezetek nyújthattak be pályázatot. 

Szabó György, a Mazsök kuratóriumi elnöke

A három kategória a következő volt:

  1. Szociális esetkezelés jellegű segítő tevékenység, támogatások, szolgáltatások
  2. Egészségügyi szolgáltatások és támogatások; Gyógyászati segédeszközökhöz való hozzájutás támogatása
  3. Pszichológiai, mentálhigiénés és terápiás támogatás

A döntésről és annak hátteréről beszélgettünk Szabó Györggyel, a MAZSÖK kuratóriumi elnökével, az Agro Rehab Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatójával.

Mik voltak a mostani döntés előzményei?

Régóta foglalkoztat a második generációs holokauszt túlélők problémája és nem csupán azért, mert magam is az vagyok, hanem mert a múltban egy nagy állami, megváltozott munkaképességűeket foglalkoztató cégnek voltam a vezetője és láttam, hogy a foglalkoztatottak körében aránytalanul nagy a sérült, második generációs emberek száma. Mivel ismerem a nemzetközi adatokat, teljesen világos volt számomra, hogy ezzel a generációval muszáj foglalkozni, hiszen az egészségügyi, pszichológiai és társadalmi problémák náluk hatványozottan jelentkeznek. Így született meg 2018 első felében a gondolat, hogy jó lenne, ha a MAZSÖK képezne egy erre szolgáló pénzügyi alapot.

A kuratórium november 28-án döntést is hozott, hogy vagyonából 100 millió forinttal támogatja a második generációs holokauszt túlélők problémáinak megoldását, vagy legalábbis ennek megkezdését. Ez az összeg első ránézésre sok pénznek tűnik, ám valójában nagyon kevés. Arra mindenképpen kevés, hogy az érintetteknek pénzbeli hozzájárulást jelentsen, aminek egyébként nem is vagyok híve. Nem biztos, hogy az a pénz ugyanannyit ér, mint egy egészségügyi vagy pszichológiai szolgáltatás, lakhatási támogatás vagy élelmiszer hozzájárulás. Ez tehát céltámogatás, ami az érintetteknek nem készpénzt jelent, hanem szolgáltatást biztosít. Arról nem beszélve, hogy egy egyszeri tízezer forint semmiféle problémát nem tud megoldani.

Másutt létezik ehhez hasonló gyakorlat?

Igen, például gyógytorna, otthonápolás és egyéb orvosi ellátások. A döntést követően felállt egy szakértői csapat, amelybe meghívtuk az adott egyházi szervezetek szakirányban dolgozó szakembereit, például a MAZSIHISZ szociális osztályáról, a szeretetszolgálatoktól, az Olajág Otthonoktól, és a holokauszt túlélőkkel foglalkozó szervezetektől. Megpróbáltunk minél több szervezetet bevonni a közös gondolkodásba, és végül a kiírás három kategóriában született meg. Úgy gondolom, hogy a pályázat jó visszhangot váltott ki a zsidó közéletben, ráadásul ehhez a problémához világszerte alig mert hozzányúlni valaki, annak ellenére, hogy nagy igény volna rá, akár Izraelben, akár Európában vagy az Egyesült Államokban. Ezzel a döntéssel úttörők vagyunk. A pályázat január 28-án lezárult, és nyolc pályázat érkezett be olyan szervezetektől, akik értenek ehhez a tevékenységhez, például vidéki hitközségektől, akiknek megvan az infrastruktúrájuk a problémák kezelésére.

Remélem, hogy viszonylag gyorsan, egy-másfél hónapon belül elbírálják a pályázatokat. A különféle pályázatoknál általánosnak mondható, hogy az igényelt pénzösszegek két és fél, háromszorosan felülmúlják a rendelkezésre álló lehetőségeket. Jelen esetben szerencsére nem ilyen rossz a helyzet, az igényelt támogatások nem érik el a rendelkezésre álló keret kétszeresét. Remélem, hogy május végén, június elején elkezdődhet a nyertes szervezeteknél a munkavégzés. Már most folynak a megbeszélések a kormánnyal, hogy erre a feladatra álljon rendelkezésre folyamatos pénzügyi keret.

Miért szervezetek, és miért nem közvetlenül a rászorulók pályázhatnak?

Nagyon egyszerű: a MAZSÖK, mint szervezet nincs arra felkészülve, hogy orvosi vagy szociális problémákat kezelni tudjon. Ellenben a magyar zsidó közéletben megvan az infrastruktúra, és ami ennél fontosabb, a gyakorlat, hogy ezeket a problémákat kezelni lehessen. A MAZSÖK állományában rajtam kívül mindössze négy ember dolgozik. Adott esetben több ezer megkeresésre képtelenek volnánk reagálni, ráadásul itt nem dolgoznak sem orvosok, sem pszichológusok.

Elképzelhetőnek tartja-e, hogy a jövőben mégis sor kerülhet egyéni pályázatok kiírására?

Nem tartom valószínűnek a fentebb ismertetett okok miatt. Azzal tisztában vagyunk, hogy nem fogunk tudni minden problémát megoldani, de az adott személy helyzetén azért könnyíteni tudunk.

Meg lehet becsülni, mindez hány embert érinthet?

Erről több alkalommal beszélgettünk. A mai magyarországi zsidóság létszáma valahol 80 és 100 ezer között mozog. Azt pontosan tudjuk, hány holokauszt túlélő él ma, azt azonban nem, hogy az összes magyarországi holokauszt túlélőnek hány leszármazottja van. Nyilvánvaló, hogy ebbe a támogatási körbe azok az emberek is beletartoznak, akik vallási értelemben nem zsidók, viszont de felmenőiket a nürnbergi törvények alapján zsidóként kezelték. Azt mondhatom, sok tízezer emberről beszélünk. A valódi eredményeket majd akkor fogjuk tudni, amikor egy év múlva leülünk és elmondom a Szombatnak, hogy a kiírt pályázatra hányan jelentkeztek. Csak akkor mondhatjuk majd el, hogy sikeres volt a pályázat, vagy sem. Persze, ha kevesen jelentkeznek, akkor sem mondanám, hogy sikertelen volt, mert legalább a jelentkezőknek segítettünk. Természetesen az volna a valódi cél, hogy minél szélesebb körben tudjunk segíteni.

Úgy gondolom, nincs olyan másodgenerációs ember, aki ne hordozna magában valamilyen sérülést, és ebbe magamat is beleszámítom. A kérdés az, hogy az adott ember képes-e az adott sérülésével megbirkózni. Az, hogy ki mennyire sérült és rászorult, annak megállapítására azok a szakemberek hivatottak, akik a nyertes pályázók köreiben dolgoznak.

Hosszútávon gondolkodnak-e újabb támogatásokon?

Ilyen vagy olyan forrásból, de biztosítani fogjuk, hogy ez a támogatási forma hosszútávon működjön. Ez fontos, mert a másodgeneráció, „fiataljai” már az ötvenes éveik elején, közepén járnak, miközben a legidősebbek már hetven év felettiek. A másodgeneráció életkorspektruma tehát nagyjából harminc év. Ezek az emberek természetesen más és más problémákkal küzdenek, az idősebbeknél már lehetnek komoly egészségügyi, pszichés és akár szociális gondok, míg a fiatalabb generációnál egészségügyi baj még talán nincs, de pszichés és szociális feltehetően igen.

Mivel túl vagyunk a beadási határidőn, nyilván tudják már, hogy kik pályáztak.

A beérkezett pályázó szervezetek neveit egyelőre nem hozhatjuk nyilvánosságra, de az már látszik, hogy valamennyi nagyon magas szakmaiságot képvisel. Mindenki tudta és értette, mire kell felkészülnie és választ adnia. A pályázati bizottság, illetve a kuratórium gondosan mérlegeli majd, hogyan osszák el a rendelkezésre álló pénzösszeget. Ugyanilyen fontos szempont az is, hogy ez az ügy ne Budapest-központú legyen. Bár az ismert okok miatt vidéken nagyon kevés másodgenerációs él, de nekik is jár a megfelelő ellátás.

Mivel hozzáértő szervezetek pályázhattak, gondolom, a döntést követően gyorsan elkezdődik a munka, hiszen ezek a szervezetek ismerik a célcsoportot, tudják, kik a rászorulók.

Nem egészen. Ezek a szervezetek részben vagy egészében holokauszt túlélőkkel foglalkoznak. A második generációsokkal azonban csak – például – a zsinagógai közösségek találkoznak. És biztosan van azonban egy olyan széles réteg is, amelyik zsidó közösségbe nem jár, és semmilyen szervezet nyilvántartásában nem szerepel. Biztos vagyok benne, hogy sokan fognak jelentkezni, sok embernek tudunk majd segíteni. A végleges eredményeket év végén tudjuk majd áttekinteni. A pályázatok elbírálása után már szabadon beszélhetünk mindenről, hiszen nyilvánosságra kell hozunk, hogy mely szervezeteknél, milyen szolgáltatásokra lehet pályázni. Addig azért nem tesszük ezt, mert nem szeretném, ha ezeket a szervezeteket már most megrohannák.

 

 

támogatás