Mazsihisz-közgyűlés: Horovitz alelnök lett – kiegyezés?

A Mazsihisz mai küldöttgyűlése adminisztratív légkörben zajlott, a küldöttek minősített többséggel elfogadták az alapszabály-módosításokat, fölvették a szervezet tagjai közé az új szentendrei hitközséget, elfogadták a jövő évi költségvetést és megválasztották a hiányzó tisztségviselőket. Az új alelnök a debreceni Horovitz Tamás lett, Tordai Pétert ezúttal sem segítették pozícióhoz a küldöttek. A Mazsihisz elnökének a jövőben sem lesz tiszteletdíja.

A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének vasárnapi küldöttgyűlését Markovics Zsolt szegedi főrabbi imája nyitotta meg, ezután pedig Heisler András Mazsihisz-elnök és Tordai Péter vezetőségi tag a „Magyarországi zsidókért” kitüntetést adta át ünnepélyes körülmények között többek között Vámos Györgynek Carl Lutz emlékének ápolásáért, Lebovics Imrének a zsidóság érdekében végzett áldozatos munkájáért, valamint Drucker Tibornak a zsidó könyvkiadás terén végzett értékteremtő munkájáért.

Elnöki beszámoló, egyhangú szavazás

Ezután Heisler András általános elnöki tájékoztatója következett. Beszédében szólt az elmúlt időszakban elvégzett rengeteg munkáról, a nyitás irányvonaláról, a külföldi magyar nagyköveteknek tartott külügyminisztériumi előadásról, a tudományos arculat fejlesztéséről (Peremiczky Szilvia, a Zsidó Múzeum korábbi igazgatójának vezetésével) és a Schweitzer József emlékére tervezett konferenciáról, vagy éppen arról, hogy 2019-ben Budapesten rendezik a Maccabi-játékokat, ami komoly kormánytámogatással a sport- és a kulturális életet is erősítheti. Elmondta, hogy a Mazsihisz alá tartozó intézményekkel már nemcsak a költségvetésről folytatnak eszmecserét, hanem elvárásokat is megfogalmaznak egymással szemben – például fejlesztik az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem doktori iskoláját. Heisler a Szeretetkórház eredményeit is kiemelte. Megemlítette továbbá, hogy rengeteg vidéki taghitközséget látogattak meg az elmúlt időben, s hogy ezek önállóságát is nagyon fontosnak tartja. Fontosnak nevezte azt is, hogy a Mazsihisz mindig „egy szólamon szólaljon meg”. Folyamatos a zsidó–keresztény párbeszéd, utalt rá, hogy a vezetők Ferenc pápa audienciáján is jártak a Vatikánban, és magyarországi egyházi vezetőkkel is egyeztetnek. A nemzetközi kapcsolatokat is jónak ábrázolta: a különböző konferenciákon számítanak a Mazsihisz megjelenésére, nem csupán az elnök személyére, hanem az alelnökére, rabbikéra, szakértőkére is. „Magas szinten képviseltetjük magunkat” – tette hozzá. Igen jelentősnek tartotta a Mazsihisz súlyának növekedését a hazai közéletben. Ezen kívül még szólt az ifjúsági csoport újjáalakulásáról is, valamint jelezte: marketing-, illetve PR-szakember alkalmazását tervezik a médiafelületek összehangolása és a hatékonyság növelése érdekében. Végezetül a Chabad térnyerésére figyelmeztette a megjelenteket. Mint fogalmazott, az EMIH „bevásárolja magát a médiába”, és veszélybe került többek között a kőszegi hitközség is (amely még nem döntötte el, hogy a Mazsihiszhez vagy a Chabad-EMIH-hez kíván csatlakozni).

Ezután a küldöttek tehették föl kérdéseiket és szólhattak hozzá. Villányi András a képzés fejlesztését sürgette és a kántorhiányra hívta föl a figyelmet. Schőner Alfréd főrabbi, az OR-ZSE rektora szerint ugyanakkor kántorhiány kizárólag nagyünnepeken mutatkozik, évi két alkalomra külön kiképezni előimádkozókat pedig meglehetősen kérdéses vállalkozás lenne. Frölich Róbert országos főrabbi és Radnóti Zoltán, a rabbitestület elnöke már dolgozik a megoldáson – tette hozzá Heisler. A Dózsa György úti körzetet képviselő Beer György azt vetette föl, hogy a Mazsihisz a kontrolláltabb információáramlás jegyében szóvivőt alkalmazhatna, Heisler azonban kockázatosnak nevezte ezt: fegyelmezetlenség esetén éppen az vezethetne a nagyobb szabályozatlansághoz. A küldöttek ezek után egyhangúan, tartózkodás és ellenszavazat nélkül elfogadták az elnök beszámolóját.

Szentendre, az új taghitközség

Ezután a szentendrei hitközség tagfelvételi kérelmét tárgyalták. Rosta Márton, a Mazsihisz jogásza elmondta, hogy a kérelem mindenben megfelel a szabályzatnak, a helyi elnök, Szántó András pedig beszámolt róla, hogy az 1970-es évekig nagyapja vezette a szentendrei hitközséget, amely azután megszűnt, és az elmúlt évek közösségi élete után most látták elérkezettnek az időt az újjáalakításához. Imaházukat a világ legkisebb zsinagógájának nevezte, amelyet Schweitzer József avatott föl 1998-ban. A hitélet mellett a két környéki zsidó temető karbantartását is vállalták, és kapcsolatot alakítottak ki a szentendrei magyar–izraeli baráti társasággal is, amelynek tagjai közül többen hozzájuk is be fognak lépni. Deutsch László főrabbi kérdésére válaszul elmondta, hogy huszonhét tagjuk közül tizennyolc felnőtt férfi. A szabályzatban szereplő rendszeres hitélet kapcsán pedig Heisler úgy fogalmazott, ma már az évi egy is rendszeresnek számít. Radnóti Zoltán lágymányosi rabbi jelezte, hogy tavasszal szívesen tart egy sábeszt Szentendrén, mint ahogy már a közelmúltban is elkezdte vidéki körútját, és ezt javasolja társainak is, hogy vidéken is minél gyakrabban lehessen rabbival sábeszt tartani. A fölvételi kérelmet végül két tartózkodás mellett, ellenszavazat nélkül, egyhangúan elfogadta a közgyűlés.

Új alelnök – a vidék sokat nyomott a latban

Ezután a pótválasztás következett, ahol a tavaszi választáskor üresen maradt egyik alelnöki pozíció mellett a számvevő és számvizsgáló, valamint a választási és jelölőbizottság tagjainak túlnyomó többségét választották meg. Az eredményes választás érdekében ezúttal – a csütörtöki BZSH-ülésen lezajlottakhoz hasonlóan – már előre eltörölték a második forduló érvényességi küszöbét. Ennek hiánya volt az oka annak is, hogy tavasszal nem sikerült betölteni a tisztségeket. Az új szabályozás szerint a második fordulóban már egyedül az számít, hogy ki kapja a legtöbb szavazatot. A küldöttek ezt a módosítást is egyhangúan elfogadták.

A jelölést és a szavazás lebonyolítását Náttán László kaposvári elnökhelyettes vezette, mivel a korábbi jelölőbizottsági elnököt, Kiss Henriette-et időközben tavasszal országos alelnökké választották. A jelölőbizottság előzetesen Tordai Péter volt BZSH- és Mazsihisz-elnököt jelölte az alelnöki posztra. Emlékezetes, hogy tavasszal a frissen újraválasztott elnök, Heisler András egy vidéki és egy fővárosi alelnököt javasolt maga mellé, Horovitz Tamás és Tordai Péter személyében. A küldöttek között évek óta egyre népszerűbb Kiss Henriette, a Scheiber Sándor Gimnázium igazgató-helyettese ugyanakkor beelőzte őket és a Mazsihisz első női alelnökeként már biztos helyet tudhatott magának a vezető testületben. Heisler tavasszal tehát egyszerre jelölte két korábbi ellenlábasát, akik valamikor régebben (nem egyszerre) Zoltai Gusztáv volt ügyvezető igazgató mellett álltak. Csakhogy míg Horovitz az utolsó pillanatig Heislerrel szemben indult a választásokon, addig Tordai már két és fél évvel ezelőtt, Feldmájer bukása után kiegyezett Heislerékkel. Az, hogy a vezetőség most elsősorban Tordai személyét ajánlotta a küldöttek figyelmébe, talán ennek köszönhető, hiszen Tordait az utóbbi időben – a Frankel Leó utcai templomkörzet vezetését leszámítva – minden fővárosi és országos tisztségéből kiszavazták, legutóbb a BZSH elnökválasztásán utolsó lett.

A mostani verseny mindenesetre alapvetően Tordai és Horovitz küzdelméről szólt. Horovitzot ezúttal az ülésen Turai János váci elnök jelölte, mint a legnagyobb vidéki hitközség elnökét. Jelölés érkezett még Lednitzky András szegedi elnökre, Frölich Róbert Villányi Andrást javasolta, Radnóti Zoltán pedig fiatal jelöltként Beer Györgyöt ajánlotta a küldöttek figyelmébe. Beer elmondta: a jelölést azért vállalja, mert szerinte olyanoknak kell vezető pozícióba kerülniük, akik erejük teljében vannak. Villányi megtisztelő meglepetésnek nevezte a jelölését, annál is inkább, mert sokan máig radikálisnak tartják őt. „Mi Auschwitz-cal keltünk és feküdtünk” – indokolta hozzáállását, amelyet a szüleit ért megpróbáltatások alakítottak ki benne, és amelyet ő mindig előnyre igyekezett fordítani. Frölich jelölésében kiemelte, hogy Villányi közel öt évtizedes munkája megkérdőjelezhetetlenné teszi a zsidóság iránti elköteleződését.

A szavazást befolyásolhatta, hogy többen érveltek a vidéki alelnök szükségessége mellett. Beer később, az alapszabály tárgyalásakor még azt is javasolta, hogy amennyiben az elnök fővárosi, a két alelnök közül legalább egy kötelezően vidéki legyen. A javaslatot nem fogadta el a közgyűlés szükséges minősített többsége, ám ez a nézet bizonnyal Horovitz Tamás helyzetét könnyítette. Nem csak ő, hanem Lednitzky András is a vidék képviselete jegyében fogadta el a jelölést, és ugyanezt sürgette egy másik vidéki küldött is. A Budapesti Zsidó Hitközség elnökeként Ács Tamás is azt szorgalmazta, hogy az országos szervezet másik alelnöke vidéki legyen, így ő is Horovitz Tamást támogatta. (Mint ismeretes, a legutóbbi BZSH-választáson Tordai Péter Ács ellenfeleként indult, noha Ács mai kijelentése inkább a vidék és Horovitz felé tett gesztusként értelmezhető.) A hangulatot jellemzi, hogy még Tordai is vidéki kötődésével korteskedett maga mellett és hozzátette, hogy mindig egyforma arányban állt ki a főváros és a vidék érdekei mellett is, ezt ígérte megválasztása esetére is.

A sokáig húzódott szavazás első fordulójában végül Horovitz 29, Tordai 23, Lednitzky 19, Villányi 6, Beer pedig 5 szavazatot kapott. A második fordulóban ezek után már borítékolható volt Horovitz Tamás debreceni elnök győzelme, aki 35 szavazattal megelőzte a 29 voksot kapott Tordai Pétert, és így Kiss Henriette mellett a Mazsihisz másik alelnökévé avanzsált, eddigi legmagasabb országos pozícióját szerezve meg. E sikert Horovitz talán már nem a rossz emlékű, Zoltai-féle manipulációknak, hanem a megegyezéses bizalmon alapuló új együttműködésnek köszönheti, az új vezetés így esetleg hatékonyabban működhet.

A számvevői és számvizsgálói helyekre eközben Sárik Zsoltot, Siklósi Vilmost, Róna László kaposvári elnököt, Madej Ferencet és Szerényi Győzőt választották meg. Mindezt kisebb tanakodás kísérte, ugyanis az alapszabály szerint a bizottság legalább két tagjának szakvégzettséggel kell rendelkeznie, a jelen esetben ugyanakkor ez csupán egyikükről mondható el. A kérdést a későbbiekben igyekeznek tisztázni. A választási és jelölőbizottságba emellett Goldmann Tamás pécsi elnököt, a dél-pesti Budai Lászlónét és a nyíregyházi Ungváriné Klein Évát (ez utóbbi kettőt Tordai Péter jelöltjeként), Csillag Barnabás karcagi elnököt, Raáb András kiskunhalasi elnököt, Turai Jánost, Kalmanovits Miklóst, valamint a tagként jelenleg is a választást levezető Náttán Lászlót választották be.

Új alapszabály?

Talán a csütörtöki esetből okulva, ahol a BZSH új alapszabályának megszavazásánál néhány ember tartózkodása miatt nem kapott a javaslat minősített többséget, Heisler András azzal indította a napirendi pont tárgyalását, hogy nem új alapszabályról, hanem fontos módosításokról van szó, amelyek meghozatalát hosszú ideje fontosnak tartották. A tervezetet a tagok előre megkapták. Néhány hozzászóló jelentkezett. Az ortodoxiát képviselő Deblinger Eduárd azt kérte, hogy az önálló egyházként működő Magyarországi Autonóm Ortodox Izraelita Hitközségre (MAOIH) bizonyos szabályok eltérőképpen vonatkozzanak. Ez azonban, mint a többiek kifejtették, már benne van a tervezetben, mint ahogy eddig is így szerepelt. Gerő Péter zuglói elnök fölszólalásában fontosnak nevezte, hogy az alapszabály ne csak a templomba járókat szólítsa meg, bár tisztában van vele, hogy a Mazsihisz elvben csak őket képviseli. Heisler válaszában megjegyezte, hogy ennek módja a civil szervezetekkel való kapcsolatok építése és fenntartása, amit ma is minél erősebben igyekszenek gyakorolni. Sági György hozzászólásában pedig azt vetette föl, hogy a Mazsihisz elnöke számára a következő ciklus kezdetétől a vezetőség tiszteletdíjat állapíthasson meg. Az alapszabályt előkészítő bizottság ezt korábban elvetette. Schönberger András pécsi főrabbi ezt annyiban módosította, hogy ebben az esetben ne tiszteletdíjat, hanem fizetést kapjon, és a hitközség alkalmazottjaként lássa el feladatát. Heisler az utóbbit a függetlenség csorbításaként értelmezte és helytelennek tartotta, míg az előbbit jogosnak nevezte annyiban, hogy nem kötelezettségről, csupán lehetőségről van szó, amit a vezetőség a majdani elnök szerepfelfogásának megfelelően – nevezetesen hogy teljes munkaidőben vagy kizárólag reprezentációs feladatként látja el hivatalát – is mérlegelhet. Bár korábban keringtek hírek arról, hogy a honorárium nélkül végzett napi nyolc órás munkát Heisler anyagilag is megsínyli, most ő határozottan jelezte, hogy minden olyan változtatást elutasít, ami a személyét érintené előnyösen. A küldöttek minősített többsége végül sem Schönberger, sem Sági javaslatát nem támogatta, bár az igencsak népszerű Kiss Henriette alelnök is a tiszteletdíj lehetősége mellett érvelt.

Deutsch László főrabbi biztosítékot kért, hogy az alapszabályban benne van: a Mazsihisz tagjai a Sulchán Árukhot követik. Ezt megkapta. Heisler mindezeket követően főként technikai módosításoknak nevezte a mostani változtatásokat, amelyek a munka minőségének javítását szolgálják. A közgyűlés a módosításokat végül három tartózkodás mellett elfogadta. Még a Bethlen téri Keszler Gábor is igennel szavazott, aki a csütörtöki üléshez hasonlóan most is többször tartózkodott; egyedül Schönberger András nem támogatta a döntést.

Zárszámadás, költségvetés

A következő napirendi pont jegyében Kunos Péter ügyvezető igazgató beszámolt róla, hogy a 2014-es évben a kormány utólag, az alacsonyabb inflációra hivatkozva, csökkentette a járadék összegét, noha a kiadások nem csökkentek. Így a tartalékalapból kellett forrást bevonni, amire idén is szükség lesz. A tavalyi Mementó 2014 rendezvénysorozatot anyagilag nem nevezte sikeresnek: a visszautasított százötvenmillió forint kormányzati támogatást nem sikerült közadakozásból pótolni – mindössze nyolcmillió forint jött össze, míg az ennek érdekében folytatott kampány közel ötmillióba került. Politikailag azonban más megítélés alá tartozik az ügy, tette hozzá, hiszen rövid mosolyszünet után előnyös tárgyalási pozíciót értek el a kormánnyal szemben. A tavalyi turisztikai bevétel magasabb volt a korábbiaknál, számolt be róla Kunos, amit annak tulajdonít, hogy jobban odafigyeltek a kérdésre. A küldöttek a beszámolót ellenszavazat nélkül elfogadták.

A jövő évi költségvetés már valamivel nagyobb érdeklődést váltott ki. Mint az ügyvezető igazgató elmondta, a költségvetésbe jövőre is kétszázmillió forintnyi tartalékösszeget kell bevonni, a Chabad-EMIH ugyanis úgy kapta meg a járadék egy részét, hogy közben egyetlen feladatot sem vett át a Mazsihisztől. Kunos figyelmeztetett, hogy a most fölhasznált összeget a következő évek során vissza kell pótolni, hiszen ebből fedezték volna például a Zsidó Múzeum fejlesztését is. Mindezen túlmenően az ortodoxia többletigényét is ki kell elégíteniük, egyedül a turizmusban bízhatnak, ahol a célorientált módszer bevezetése óta közel hatszázmillió forint éves bevétellel lehet számolni. Kunos beszélt a döntően kormányzati vagy állami támogatásokból finanszírozott zsinagóga-felújításokról, illetve építésekről: a Rumbach Sebestyén utcai mellett a szegedi, a karcagi, a gyöngyösi és a tervezett csepeli zsinagóga helyzetéről. A biztonsági intézkedésekről ezúttal csak említést tett. Mint mondta, igyekeznek minél több forrást fordítani a közösségek biztonságának védelmére.

Heisler András hozzászólásában jelezte, hogy jelenleg nincs más lehetőség, mint támogatni a költségvetés elfogadását, a jövőben ugyanakkor nem lehet elkerülni a változtatást, ugyanis ha így megy tovább, a Mazsihisz minden tartalékát föléli. Utalt rá, hogy esetleg a Mazsihisz és a BZSH közötti forrásmegosztást is át lehet alakítani a nagyobb hatékonyság érdekében, bár nem ezt nevezte a kulcskérdésnek. Heisler mindamellett támogatta a MAOIH többletigényét, ugyanis fontosnak tartja, hogy az ortodoxia is a szervezetben foglal helyet, különösen a jelenlegi helyzetben, amikor az EMIH komoly konkurenciát jelent a Mazsihisz számára. Schönberger András azt kérdezte, van-e a Mazsihisznek vésztartaléka. Heisler azt felelte, csak az eredményes lobbira lehet építeni. „Van becsületünk a kormánynál, van tisztességünk minden önkormányzatnál” – fogalmazott. Frölich Róbert javaslata szerint a nagyobb költségvetésű hitközségek éves keretük csekély százalékából is biztosíthatnák ezt a vésztartalékot. Heisler megfontolandónak nevezte a javaslatot, bár hozzátette, hogy ehhez költségvetése arányában minden taghitközség hozzájárulhat.

A jövő évi költségvetést végül az apró módosításokkal együtt ugyancsak ellenszavazat nélkül elfogadták.

Mementó

Az egyéb ügyek keretében a berettyóújfalui önkormányzat ajánlatára adta engedélyét a közgyűlés. A város jutányos áron megvásárol a Mazsihisztől egy lebontásra ítélt ingatlant, cserébe fölújítja a zsinagógát, ahol emlékházat rendez be, valamint a temető gondozását is vállalja, a munkálatokat végző kuratóriumba pedig a Mazsihisz is delegálhat egy küldöttet. A projektet a közelben működő Horovitz Tamás debreceni elnök is támogatta. Heisler Horovitzot javasolta a kuratóriumba, Gerő Péter zuglói elnök ugyanakkor fölvetette, hogy a hely szülöttjét, Konrád Györgyöt delegálják oda, amit Heisler jó ötletnek nevezett és a küldöttek többsége ezt is elfogadta, Villányi András ezután Hóman Bálint szobra ellen szólalt fel, Heisler András pedig fontosnak nevezte, hogy a magyar zsidóságot érintő levéltári anyagok ne a Veritas intézethez, hanem az Országos Levéltár kezelésébe kerüljenek. Habár Kardos Péter főrabbi találóan nevezte „életszerűbbnek” a csütörtöki BZSH-ülést az igen adminisztratív hangulatú Mazsihisz-közgyűlésnél, vitathatatlan, hogy a maratoni, hat órás értekezleten a fontos kérdéseket eredményesen sikerült rendezni. Ez pedig már-már valódi közösségre hasonlított, ahol az ügyeket nem a vezetők személyes igényei, hanem a közös érdekek szellemében rendezik.