Másra van szükségünk

Írta: Heisler András - Rovat: Politika

Heisler András válaszcikke Bodnár Dániel írására.

 Heisler András 2

Jószerivel a Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítvány (MAZSÖK) az egyetlen intézmény, ahol a magyar zsidóság különböző képviselői és irányzatai közös döntési helyzetben vannak. Miközben az intézményt a magyar állam hozta létre, a közalapítvány zsidó asszisztálás mellett sem képes elérni vágyott céljait. A Mazsökre szükség van, de biztosan más működési modell mellett.

A magyarországi zsidó közösség kevéssé szem előtt lévő, de annál fontosabb háttérintézménye a Mazsök. A kormányzat által létrehozott közalapítvány 1997 óta a zsidó közösség részvételével működik, kurátorait a mindenkori kormány nevezi ki. Az első években küldöttein keresztül tagadhatatlanul a Mazsihisz dominálta döntéseit, bár tény, hogy közben a Mazsök kuratóriumában mindig helye volt más zsidó szervezetek képviselőinek is. A kormány kontrollja azonban erős: egyrészt a magát középre pozícionáló, de mégis csak kormánypárti kötődésű elnök személyén keresztül, másrészt a kormánypárti körökben jó ideje favorizált Chabad mozgalom „egyensúlyozása” révén. Ezt csak azért fontos rögzíteni, mert Bodnár Dániel Szombatban megjelent cikkében hosszasan elemezi a Mazsök történetét úgy, mintha a közalapítvány jelenlegi állapota minden tekintetben a Mazsihisz történelmi bűne volna. Közben homályban maradt, hogy a mára jelentősen átalakított – az EMIH törekvéseit sok tekintetben figyelembe vevő – Mazsök működési anomáliáiért immár az EMIH legalább annyira felelős (sőt), mint a többi kurátort delegáló zsidó szervezetek, illetve maga a magyar kormány.

Ezzel együtt nagy szimpátiával olvastam Bodnár Dániel talán szándékosan provokáló sorait, mivel a Mazsök tevékenységét magam is kritikusan szemlélem. Mazsihisz elnökként hangot adtam ennek éppen a Zsidó Közösségi Kerekasztal legutóbbi, decemberi ülésén. Akkor az EMIH képviselői még csak szót sem kértek a témában, de most örömmel veszem, hogy Bodnár cikkén keresztül szinte nyilvánosan felsorakoznak a Mazsihisz előterjesztése mellé és ők is készek a Mazsök átalakítására. Közös akarattal talán el tudjuk érni, hogy az alulfinanszírozott Mazsököt végre a nemzetközi szerződések szellemében feltőkésítse a magyar kormány.

 *

Bármilyen mértékű is legyen a Mazsök vagyonelemeinek növelése, a közalapítvány támogatási rendszerének megreformálása nem odázható tovább. A jelenlegi elosztási rendszer egyenes következménye, hogy konzervatív becslések szerint a szűkös források nagyobbik hányadát a zsidó felekezetek, illetve a hozzájuk kapcsolódó intézményeik és szatellit szervezeteik kapják. Ugyancsak a jelenlegi elosztási szisztéma fundamentális problémája, hogy a civil kontroll minimuma sem teljesül, a zsidó felekezetek pedig közben ilyen-olyan formában, de jórészt maguk között osztozkodnak. Nem magasztos célok zártkörű megfogalmazásával, hanem a közalapítvány potenciális klienseinek folyamatos működését szem előtt tartó munkával kell végrehajtani a Mazsök átalakítását.

A zsidó civil szervezetek között számosan 1997 óta folyamatosan pályáznak. Hiába van múltjuk, sem a régi, sem az új kuratóriumi rendszerben nem kerültek tényleges döntési helyzetbe, így ők továbbra is teljességgel kiszolgáltatottak. E szervezetek többsége mára az anyagi ellehetetlenülés szélére került – valódi előrelépésre, fejlesztésre, hosszú távú projektek indítására, vagy akár nagyobb pályázatok önrészére nincs forrásuk. Ráadásul a kuratóriumot uraló bevett egyházi szervezetek nem sok önmérsékletet tanúsítva startolnak rá a „mazsökös” forrásokra. Különösen visszás, ha frissen alakult, formálisan független – de személyi állományából, esetleg alapítói összetételéből jól felismerhető kötődésű – civil szervezetek hálózatán keresztül folyik a Mazsök pénze bármelyik zsidó felekezet felé, mert ez valójában burkolt egyházi finanszírozás, amit sokan szóvá tesznek, és joggal!

A zsinagóga körzetek, az egyházi intézmények alappillérei a zsidó közösségnek. A patinás intézmények és zsinagógák önállóságát erősítheti, ha pályázatokon keresztül forrásokat vonhatnak be. Azzal sincs baj, ha a felekezetek által létrehozott alapítványok működését is támogatja a Mazsök – hisz’ ez volt az alapítók szándéka, s ez a közalapítvány dolga. Az a gyakorlat – melyet, igaz más ügy kapcsán, de megtapasztalhattunk – azonban minimum helytelen, amikor bármely bejegyzett felekezet szatellit szervezeteit komoly forrásokhoz juttatjuk, s közben ártatlan képpel feltesszük kezünket és cinikusan közöljük: állami pénzhez nincs közünk. Mindezzel nem szeretnék nyilvánosan üzengetni, csak jelzem, a Mazsök támogatási rendszere több sebből vérzik, mint amennyit az EMIH képviselője a Szombat cikkében kifejtett. A jövőben, elkerülve a bújtatott egyház finanszírozás előbb említett csapdáit, meg kell oldani a zsidó intézmények és zsinagóga körzetek átlátható támogatását, és ezzel párhuzamosan az eddigieknél határozottabban hozzá kell nyúlni a civilek támogatási rendszeréhez. Már, amennyiben azt szeretnénk, hogy a zsidó reneszánsznak nevezett folyamat ne torpanjon meg. A zsidó civil világ támogatása, akkor járhat tartós sikerrel, ha a Mazsököt nem csak a Mazsihisz és az EMIH dominanciája fogja jellemezni. E két szervezet nyilvánvalóan kihagyhatatlan a Mazsök kuratóriumából, de a vágyott többlet források optimális elosztásánál a ténylegesen független, civil szervezetek érdekeit – akár egy elkülönített alap létrehozásával, biztosítani kell.

*

Bodnár Dániel ajánlása szerint örvendetes lenne, ha a Mazsök átalakulna egyfajta belső közösségi egyeztető fórummá, többlet jogokat kapna és nagyobb beleszólást kárpótlási ügyekbe. Véleményét súlyos tévedésnek tartom. A Mazsök ugyanis egy jól-rosszul működő háttérintézmény, kormány által létrehozott közalapítványként nyilvánvalóan nem a kormányoktól függetlenül működik. Amíg csak a kárpótlási pénzek technikai elosztásáról, a jelenlegi közalapítványi vagyon kezeléséről és szűkös forrásainak allokálásáról van szó, ez a keret talán elfogadható, vagy érthető – miközben tudjuk, már ez is vitatható. Már a kormányzati egyeztetést szolgáló Zsidó Közösségi Kerekasztal jelenlegi formája is komoly kérdéseket vetett fel, de a magyar zsidó közösség elemi autonómiáját mindenképpen sértené, ha belügyeinkről, az örökösök nélkül maradt és a Párizsi Békeszerződés szerint visszaadandó zsidó tulajdonokról – az un. „uratlan vagyonról” – egy kormányzat által kinevezett állami közalapítvány döntene. A szuverenitás ilyen fokú feladása felelős zsidó vezető számára nem vállalható még akkor sem, ha pillanatnyi előnyöket kínálnak ezért.

*

A Mazsihisz partner a Mazsök működésének átláthatóbbá tételében, a zsinagógák, a zsidó intézmények és alapítványok, valamint a zsidó civil társadalom kiszámítható finanszírozásának megteremtésében. Fontos lenne a szervezet vagyonelemeinek bővítése, a civil szervezetek pályázási lehetőségeinek garantálása, s új, a jelenleginél egyszerűbb és átláthatóbb döntési mechanizmusok megalkotása. Ez növelné közösségünk autonómiáját, mozgásterét és nem utolsó sorban erősítené öntudatát. A transzparencia elsősorban a zsidó közösségek érdeke, a magyar államnak bőven megfelel az is, ahogy most mennek dolgaink. Nekünk azonban nem jó, ha tartósan infantilizálnak bennünket. Márpedig a finanszírozás jelenlegi formája, a Mazsök működése ebbe az irányba mutat, s nem az önkormányzatiságot erősíti.

támogatás
Pop up banner

Címkék:Mazsök

[popup][/popup]