Náci maradványok az emberjogi nyelvezetben

A Jerusalem Post véleményrovatának szerzője rámutat arra, hogy egyes emberjogi szervezetek Izrael ellenes vádaskodásaiban olyan kifejezések (pl. „zsidó uralom”) bukkannak fel, amilyenek az egykori és a mai nácik nyelvezetében is megtalálunk.

 

Az utóbbi két évben olyan civil szervezetek, mint az Amnesty International, Human Rights Watch (HRW), és az izraeli B’Tselem, kampányaikban Izraelt apartheiddel vádolták. Az apartheid gyakorlata olyan erkölcsi mélypont, amely korunkban megkérdőjelezi az ezzel vádolt ország létjogosultságát. Ezért ezt a vádat nyugodtan nevezhetjük Izrael démonizálásának. Ez a vád rendszeresen felbukkan az Izrael bojkottját követelő BDS mozgalom szövegeiben is.

Az apartheid mellett fenti NGO-k gyakran alkalmazzák vádirataikban a „zsidó uralom” (Jewish domination) és zsidó felsőbbrendűség (Jewish supremacy) kifejezéseket, amelyek az egykori náci frazeológiában is előfordultak. A 2. világháborút megelőző években Németországot elárasztották a „zsidó hatalomról”, „zsidó imperializmusról” és „zsidó világuralomról” szóló könyvek, amelyek ellenszereként Hitler Adolfot ajánlották. A Hitlerjugendben gyakori szólam volt, hogy „A Führer megtöri a zsidó uralmat”.

1940-ben, a hírhedt náci antiszemita film, Az örök zsidó (Der ewige Jude) bemutatójával párhuzamosan a birodalmi biztonsági szolgálat propaganda-anyagot tett közzé. A judaizmus terjedésének kartográfiai és statisztikai ábrázolásával (itt a patkányokkal történő összehasonlítást igen hatásosnak tartották) a zsidók térnyerését mutatták be az élet minden területén és minden országban. Különös gonddal kezelték a zsidók amerikai befogadását; ami szerintük a zsidó befolyás és felsőbbrendűség megnyilvánulása volt.

2003-ban a fehér felsőbbrendűségét hirdető David Duke könyvet jelentetett meg a zsidókérdésről, Jewish Supremacism: My Awakening to the Jewish Question címmel. Eszerint „az igazság az, hogy a cionisták nem csupán a szerencsétlen palesztinok fölött akarnak uralkodni. Befolyásukat kiterjesztenék Kanadára, Nagy Britanniára, Franciaországra, Németországra, Oroszországra, a földkerekség minden nemzetére.”

A publicisztika szerzője, Ariella Esterson az efféle antiszemitizmus hatékony ellenszereként üdvözli a Nemzetközi Holokauszt Emlékezet Szövetség (IHRA) antiszemitizmus definícióját, amely leszögezi: „A zsidó nép önrendelkezési jogának tagadása, tehát az az állítás, hogy Izrael Állam egy rasszista vállalkozás – az antiszemitizmus megnyilvánulása.” Az immár 30 ország által elfogadott definíció alkalmas arra, hogy különbséget tegyünk Izrael jogos bírálata és az antiszemitizmus között. Nem csoda, hogy az apartheid terminológiát alkalmazó NGO-k hevesen támadják az IHRA megfogalmazását.

Ideje lenne – írja a szerző – hogy a civilszervezetek felhagyjanak a „zsidó felsőbbrendűség” és a „zsidó uralom” vádjait hangoztató retorikával. Az NGO-k vélelmezett morális tekintélye nem magyarázat az Izrael démonizálását célzó egykori náci lózungok föltámasztására.

 

Az Izraelt támadó emberjogi szervezetek (Amnesty International, Human Rights Watch) vádjai között szerepel az, hogy Izrael „zsidó uralom” (Jewish domination) és „zsidó felsőbbrendűség” (Jewish supremacy) megvalósítására törekszik a palesztinokkal szemben.

Figyelemre méltó, hogy ugyanezek a lózungok az egykori náci terminológiában is rendszeresen szerepeltek – mutat rá a Jerusalem Post szerzője.

Jpost.com – Bassa László