“Majd két állam tárgyal”

Ahmed Abdelrazek budapesti palesztin nagykövettel arról beszélgettünk, hogyan képzeli el a palesztin államot a megalakulása után. 

– Nagykövet úr, miért éppen most állt elő a Palesztin Nemzeti Hatóság elnöke, Mahmud Abbasz az állam ENSZ-beli elismertetésével? Ezt a kérdést számosan – még az önök táborában lévők is – felteszik.

– A kilencvenes évek óta folytatunk tárgyalásokat Izraellel, de ezek a kétoldalú megbeszélések mostanra kudarcba fulladtak, és Netanjahu kormánya – miközben békéről és közvetlen tárgyalásokról beszél – zsidó településeket épít, illetve bővít. Kétoldalú tárgyalásokra szólít fel, ám egyoldalú lépéseket tesz. Ez így nem mehetett tovább, a Palesztin Nemzeti Hatóságnak tennie kellett valamit. Azonkívül a Ciszjordániában élő zsidó telepesek száma megsokszorozódott, ma több százezren vannak. Ha ez a demográfiai tendencia így folytatódik, milliós telepestömeg keletkezik, és katasztrófa fog bekövetkezni. Ennek elébe kell vágni azzal, hogy az ENSZ megítéli számunkra a teljes jogú állami státuszt, és ennek birtokában ülünk le tárgyalni Izraellel.

– Önök sokszor beszélnek arról, hogy a települések a legnagyobb kerékkötői a békének. Ilyen szempontból nem lehet-e azt monani, hogy egész Palesztina területe “település” – mint ahogyan az izraeli jobboldalon feltételezik, a palesztin intenciókat dekódolva? Önök különbséget tesznek-e Haifa és Ciszjordánia zsidó közösségeinek státusza között?

– A Fatah, illetve a Palesztin Nemzeti hatóság elismeri Izrael államot, de az 1967-es határokon belül. Ilyen szempontból tehát nem felel meg a valóságnak ez a felvetés.

– Sari Nusseibeh, híres palesztin értelmiségi és egyetemi ember fejtette ki, miért tartja abszurdnak az izraeli követelést, hogy a palesztinok ismerjék el Izraelt zsidó államként. Ön szerint is abszurd ez a követelés?

– Izrael demokratikus államnak tartja magát, tehát nincs szüksége arra, hogy zsidó államként is számon tartsák – legalábbis a nyilvánosságban. A magyar Alkotmány preambuluma keresztény hagyományú országnak írja le Magyarországot, de Magyarország a nemzetközi porondon nem eszerint, ennek alapján lép fel. Mindenkinek joga van a saját önmeghatározására a belső színtéren, de ez inkább ürügy arra, hogy ne kelljen megállapodni a palesztinokkal.

– Ön hogy képzeli el a palesztin államot a megalakulása után? Mennyiben lesz gazdaságilag és politikailag életképes egy olyan környezetben, amelyben elhelyezkedik? Mennyiben lesz iszlám, és mennyiben nyugati?

– Mi nem vagyunk nyugatiak, az iszlám a vallásunk és a kultúránk része. Mi azok vagyunk, amik. Természetesen a palesztin táborban többféle elképzelés is él vallásról vagy az állam jövőjéről.

– Hogyan tudnak majd együttműködni a Hamasszal? A Hamasz üldözte az önök embereit Gázában.

– Meg fogjuk oldani. Amúgy a Hamasz betartja az Izraellel kötött megállapodásait.

– Mi a vélemyénye az arab tavaszról?

– Ez az emberi méltóságról és büszkeségről szól, ilyen szempontból alapvető fontosságúnak tartjuk.

– Szíriában is? Ott a rezsim a saját polgárai ellen fordult…

– Igen ott is, de az arab tömegek Izrael-ellenes érzelmeinek fő oka az izraeli megszállásban rejlik. Ha ez megszűnik, a gyűlölet is csökkenni fog.

– Ismerik-e egymást az új budapesti izraeli nagykövettel, Ilan Morral?

– Nem ismerjük, bár az elődjével, Aliza Bin-Nounnal számos fogadáson, rendezvényen találkoztunk, beszélgettünk is.

– Hogyan következik egymásból az önök államiságának ENSZ általi elismerése és az Izraellel való tárgyalás?

– Az izraeliek azt mondják, hogy amennyiben az ENSZ valamiféle állami státuszt szavaz meg Palesztináról, befejezik a velünk való tárgyalásokat. De ez nonszensz, mert az a fontos, ami a helyszínen történik. Tárgyalnunk kell Izraellel, tudatában vagyunk ennek. A mostani kérésünk nem más, mint hogy hozzunk létre egy jogi keretet azért, hogy a valódi kétoldalú tárgyalások megkezdődhessenek. S ekkor majd két állam tárgyal egymással, melyből az egyik megszállás alatt tartja a másikat. Akkor a dolog nem úgy fog kinézni – mint ahogyan most áll -, hogy az izraeliek “vitatott területekről” beszélnek. Jogi szempontból ez a helyzet. Aztán az izraeliek azt is mondják, hogy a palesztinok azért fordulnak az ENSZ-hez, hogy delegitimizálják Izraelt. Éppen az ellenkezője az igaz, mert mi pontosan azt kérjük az ENSZ-től, hogy ismerje el az 1967-es határokat, s ezzel egyúttal Izrael valódi határait is elismerjük, amely amúgy a történelmi Palesztina több mint hetven százaléka. Az izraeliek azt is mondják, hogy az elismert államiságot a palesztinok arra fogják használni, hogy a Nemzetközi Bírósághoz forduljanak, és ott támadják Izraelt. Erre csak azt tudom felelni, hogy ha Izrael bűntényt követ el, a bíróság elé kell járulnia, de ha nem, akkor nem kell. Mint akárki más, aki tiszteli a törvényt.

– A kuruc.info szélsőjobboldali portál támadta önt, amiért interjút adott lapunknak, és kritizálta a Jobbikot, sőt el is határolta magát tőle. A Jobbik volt az a párt, amely különféle szervezeteivel részt vett a legutóbbi tüntetésen, mely éppen a magyar kormányt és és Országgyűlést szólította fel arra, hogy támogassa a palesztin követeléseket. Ön nem volt jelen ezen a tüntetésen, de a követség munkatársai közül többen igen. Mi a véleménye arról, hogy önök szerveznek egy tüntetést, amelynek céljai legitimek, ugyanakkor a szélsőjobboldal több zsidóellenes tagja részt vesz ezen? Ők nem az izraeli politikát nem szeretik, hanem a zsidókat általában, és a palesztin ügyet a saját céljaikra használják. Mit gondol ön erről?

– Ezt a tüntetést magyarok szervezték. Amikor fiatal voltam, magam is sok tüntetésen vettem részt. Senkitől sem kérdezzük meg, aki eljön egy ilyen demonstrációra, hogy mi a vallása vagy mi a politikai véleménye. Bárki részt vehet egy ilyen tüntetésen, mert ez nyitott. Senkinek nem mondjuk meg azt, hogy részt vehet vagy nem vehet részt egy tüntetésen, egy demokratikus országban ugyanis nem lehet ezt megtenni. De az már nem igaz, hogy a mi felfogásunk azonos lenne az övékével. Engem valóban kritizáltak egynémely újságban, de egy demokratikus országban ezt meg lehet tenni.

– De számos nagykövetségi ember részt vett ezen.

– Ők magánemberként vettek részt a tüntetésen. Mi nem Izrael ellen vagyunk, csak Izrael politikája ellen, mégpedig az ellen, hogy folytassa a megszállást és a zsidó települések bővítését, kiterjesztését. Amikor a palesztin ügy melletti szolidaritásra szólítunk fel, nem Izrael ellen lépünk fel. A Rabin-időszakban a jó úton haladtunk – együtt Izraellel, az izraeliekkel. Azok nem olyan idők voltak, mint a mostaniak.

Novák Attila